XX. fejezet

Megingathatatlanul

„A makacs ökröt nem lehet erővel ivásra bírni.” Cao Hszüe-csin

Pár percig még mindenki szinte lefagyva állt vagy ült és az ajtónál lévő Rose-t nézték. Ki azért, mert ismerte, ki pedig azért, mert nem. De az mindenki számára teljesen világos volt, hogy a vámpírnő Ric-hez hasonlóan visszatért a halálból és nem tudták, hogy ennek most örülniük kéne, avagy sem.

• Rég találkoztunk, valaki behívna? Kissé kényelmetlen így társalogni – mosolyodott el Rose kedvesen.

• Gyere be Rose – szólalt meg Sarah csöndesen. Ugyanis ő volt az, aki idehívta a nőt, mert tudta, hogy egymaga – és persze a többiek – nem lesznek képesek megoldani ezt a helyzetet, ami most Merlin hirtelen, de talán nem is olyan váratlan cselekedetének hála megvalósult.
• Te meghaltál… - mormolta Damon hitetlenkedve. Elvégre ő maga volt az, aki leszúrta a nőt, amikor az vérfarkas harapás miatt haldoklott és az teljesen eszét vette. Emlékezett rá, hogy, akkor mindenki felé éreztette, hogy nem számított neki az egész. Mivel tetszik, avagy nem tetszik a vámpírok is, ugyan úgy meghalhatnak egy idő után valamilyen cselekmény következtében. Önmagának azóta már bevallotta, hogy hiányzott neki a nő. Akivel rövid idő alatt sikerült nagyon jó és szoros barátságot kialakítania. A többi igazán mellékes volt. – Prue téged is visszahozott? Ez már több mint nevetséges a részéről – jelentette ki idegesen Damon, mivel nem hitte volna, hogy a nő képes ilyet tenni csak azért, hogy újra beszéljenek egymással. Elena szerelméhez léve próbálta fékezni annak indulatai. Főleg, mivel tudta, hogy a vámpír valójában mennyire örül annak, hogy a vámpírnő életben van.
• Nem Prue hozott vissza – felelte a vámpírnő.
• Akkor ki? – érdeklődte Stefan, mivel sejtette, hogy akkor valamelyik másik személy tette ezt a mágia őrzői közül. Már csak az volt a kérdés, hogy pontosan ki is volt az, akinek ezért hálával tartoznak.
• Morgana – válaszolta Rose. És a tiszteletteljes tónus alapján teljesen nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy már a vámpírnő is csatlakozott az amazonok lelkes táborához.
• És minek köszönhetjük látogatásodat Rosemary? Tudtommal Morgana Sarah-t bízta meg Prue pesztrálásával. Egyébként tetszik a régi-új stílus – mondta Lance vigyorogva célozva a nő hosszú barna hajára.
• Sarah hívott – vallotta be a vámpírnő az érintettre mosolyogva. – Elijah, Sarah tájékoztatott arról is, hogy te és Klaus beszélgettek utoljára Prue-val – fordult az ős felé Rose és valahogy már nem félt egyiküktől sem. Természetesen nem felejtette el azt az ötszáz évet. Egyszerűen most már szabadnak érezte magát. Morganának köszönhetően már nem nehezedett rá, azaz ötszáz évnyi meneküléstől való félelem. Persze ennek sok köze volt Damon-höz is, aki a maga modorában – Trevor helyét pótolva – a legjobb barátja lett. Ami Rose-nak igazán nagyon sokat jelentett. Főleg, amikor a vámpír az utolsó pillanatokban, az álmában egy olyan helyre vitte, ami régen nagyon sokat jelentett a számára.
• Pontosan. Merlin azt hiszem egy varázslattal elkábította őket és aztán eltűntek valahova – ismételte el a történteket, mivel sejtette, hogy a nő ezt szeretné tudni. Emlékezett még az utolsó találkozásukra, amikor megölte Trevort és szabadságot ajánlott Rose-nak. Nem érzett bűntudatott azért, amit tett, mert véleménye szerint teljesen jogosan cselekedte azt, amit. Klaus is pontosan tisztában volt azzal, hogy kicsoda is a vámpírnő, de pillanatnyilag ez csöppet sem érdekelte. Csak azt akarta, hogy végre valaki megkeresse eltűnt testvérét és Prue-t. De valahogy sejtette, hogy erre még várni kell egy kicsit, ami nem töltötte el kimondottan lelkes érzésekkel.

• Amikor legutóbb beszéltük te már, akkor is életben voltál? – érdeklődte Jeremy előrelépve. Ugyani emlékezz rá, hogy amikor Kol – akiről, akkor már tudta, hogy Klaus megbízása alapján barátkozott vele – üldözte őket, akkor Elena és Damon megkérték őt, hogy lépjen kapcsolatba a nővel és kérdezze meg tőle, hogy ki változtatta át, hogy az alapján megtudják kitől is származnak pontosan. Persze ez már mit sem számított nekik.
• Igen – biccentette Rose.
• Komolyan? Akkor miért nem jelentél meg rendesen? – font össze a karjait a mellkasa előtt Damon jelezve, hogy igazán sértve érzi magát a dolog miatt.
• Még nem volt alkalmas – felelte a vámpírnő csöndesen.
• Nem volt alkalmas? Már, hogyne lett volna az? – mérgelődött Damon továbbra is. Elena átkarolta a vámpír derekát, aki ettől némileg megnyugodott.
• Prue, akkor még aludt – válaszolta Rose. Ugyanis Merlin és Morgana – Prue elalvása után – megegyeztek abban, hogy addig nem fedik fel a kilétüket még lányuk fel nem ébred és ebben valahogy mindketten egyetértettek. Persze ez nem akadályozta meg egyiküket sem abba, hogy a maguk módján egyengessék unokáik útját.
• Miért? – ráncolta össze a homlokát Rebekah. Ő ugyani még nem értesült arra, hogy ez miért is volt, mivel csak a puszta tényt közülték vele. Megkérdezte volna, de sajnos a gondolatai mostanában igazán csapongtak és ezért nem igen volt rá alkalma.
• Történ egy kis baleset és… - mormolta Sarah félénken.
• Még hogy baleset – horkantotta Lance.
• A vádaskodásod sértő – vetett a szőke hajú férfira egy lesújtó pillantást Sarah, mivel az előbb mondatával a vérfarkas szinte megkérdőjelezte Morganat és ezt, senki sem tehette büntetlenül. Már persze ha leszámítjuk Prue-t, Damont, Stefant és nem utolsó sorban Merlin-t.
• A te hűséged meg vak – jegyezte meg Ric hevesen.
• Megtennétek, hogy nem most, hanem később tárgyaljátok ezt meg? – érdeklődte Lio halkan, bár az érintetteket ismerve az sem lepte volna meg, ha tovább folytatják azt, amit elkezdtek.
• Később – szusszantotta az ex-történelem tanár jelezve, hogy még nem végeztek. Mivel sejtette, hogy nem lenne valami okos ötlet pont itt és pont most folytatni a Prue-t, valamint vele együtt Damont és Stefant ért sérelemnek a taglalását. Lance konok hallgatásba burkolózva tudatta, hogy nem tetszik neki, hogy fekete hajú legjobb barátja már megint főnököt játszik, akkor sem, ha ő volt az idősebb. Néha egyszerűen nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy a körülmények számukra valamilyen balszerencsés oknál fogva mindig rosszul sülnek el és végül ennek következtében ők iszák meg a levét az egésznek. Jeremy, aki szintén meg akart szólalni megcsóválta a fejét. Egyes részleteket igazán nem értett, viszont a véleményét szívesen kifejezte volna ezzel kapcsolatban. Elijah jól tudta, hogy most nem alkalmas megvitatniuk ezt az egészet és ő osztotta Lio véleményét. Mely szerint nem kell félresöpörni ezt a témát, hanem csak egy későbbi erre kifejezetten alkalmas pillanatra kell tartogatni, amikor a dolgok már elrendeződtek. Viszont sejtette, hogy az még nagyon is odébb van.

• Prudence úrnő eltűnt Kollal együtt és Merlin nyilván valamilyen egyáltalán nem várt büntetést szabott ki rájuk, ami most igazán nem tanácsos – tért vissza az eredeti témára Sarah jelentőségteljes pillantást vetve Rose-ra.
• Ehhez most igazán nem volt joga – csóválta meg a fejét Rose aggodalmasan megértve, hogy a vörös hajú amazon mire is céloz pontosan. Aztán koncentrálni kezdet.
• Ne! Ne hívd ide… - kiáltott fel Lio. – Morgánát – fejezte be a mondatott némileg bosszankodva és letörten, amikor rádöbbent, hogy elkésett. Lance erősen morgolódott hasonló okból kifolyóan.
• Talán zavarna a jelenlétem Lionell? - érdeklődte a megjelent nő kíváncsian, ám a fenyegető él igazán kivehető volt a hangjából.
• Természetesen örömmel látunk, mint mindig – hajtott fejezet a fekete hajú férfi és örült neki, hogy még életben van és nem került azon nyomban Lexi mellé. Ilyenkor tényleg örült volna Prue jelenlétének, aki kiállt volna értük és megakadályozta volna az esetleg rájuk nézve rosszul elsülő dolgok megtételét.
• Te tényleg visszahoztad Rose-t a halálból? – fordult a szőke hajú nő felé Damon követelőzve. Nem kételkedett abban, hogy a vámpírnő igazat mondott egyszerűen csak érdekelte, hogy Morgananak mégis mi oka lehetett erre. Bár sejtette, hogy hasonló, mint Prue-nak, amikor visszahozta Ric-et. Vagyis őt akarták ezzel manipulálni vagy jobb belátásra téríteni. Kinek hogy.
• Igen, láttam, hogy milyen jól összebarátkoztatok. Sage is felmerült még, de ő túlságosan is kötődik Finnhez. Egy férfi mindig zavart okoz – mormolta bosszankodva a kérdezett. - Ne vedd magadra szívem – tette a kezét Damon vállára, valamint Stefanra is rámosolygott jelezve, hogy unokáit ebből a szempontból nem érinti a véleménye szerint hátrányos téma.
• Oké és valakit még visszahoztál? Úgy értem minden halott jó ismerősöm itt fog most már lófrálni? Ki lesz a következő? – lépett hátrébb a vámpír mérgesen, hogy Morgana keze lehulljon a válláról.
• Lance ezért megöllek – csattant fel mérgesen a magához térő Lexi és levette magáról a takarót. – Öhm… sziasztok? – tette hozzá sokkal halkabbra fogva a hangerejét és mérges lendülete is elszállt.
• Lexi? Ez komoly? – nézett gúnyosan a szőke hajú vámpírnőre Damon.
• Lexi – lépett eddig halottnak hitt legjobb barátja mellé Stefan és szorosan megölelte a vámpírnőt, aki boldogan, valamint erősen megkönnyebbülten viszonozta azt. Tudta, hogy Stefan nem haragszik rá és bízott abban is, hogy Damon idővel meg fog békélni a helyzettel.
• Lexi-t nem Morgana űrnőm hozta vissza, hanem Merlin és nem most, hanem még régen – szúrt közbe csak a félreértések elkerülése érdekében Sarah.
• Hogy értetted? – kérdezte Ric kissé értetlenül.
• Szerintem a legjobb az lesz, ha megkeressük Prue-t és Kolt. Üljünk le az… asztalhoz – intett a nevezett bútor felé Lio kissé tétován.
• És egy varázsütésre megoldódik minden csak, mert egy kerek asztalhoz ülünk? – forgatta meg a szemeit Damon és tartózkodóan összevont a karjait a mellkasa előtt.
• Sajnos, az asztalfőre nem tudnál ülni Damon – jelentette ki Klaus szarkasztikusan.
• A te öcsédet kell keresni és nem az enyémet – vágott vissza a vámpír haragosan.
• A te szüleidről van szó Damon – tárta szét a karjait Klaus célzatosan.
• Kösz az emlékeztetőt. Nem, mintha el tudnám felejteni – morogta Damon bosszúsan.
• Stefan, akkor nem az apádat ölted meg – mosolygott rá legjobb barátjára Caroline boldogan tudva, hogy mennyire számít az érintettnek ez a dolog.
• Milyen kár, de még nincs minden veszve – dünnyögte Damon.
• Damon! – szólt rá a vámpírra Lexi és Ric. Holott tudták, hogy teljesen felesleges.

• Rose miért szeretted volna, ha idejövök? – érdeklődte Morgana méltóságteljesen leereszkedve az asztalhoz és kissé lassan, valamint óvatosan hasonlóképpen cselekedtek a többiek is.
• Prue és Kol eltűntek – válaszolta a kérdezett.
• És mi a probléma ezzel? A lányom és Kol nem először teszik ezt – dőlt hátra kényelmesen és lábai elegánsan keresztbe vetette.
• Muszáj emlékeztetned rá? – szúrta közbe a saját egyéni véleményét Damon meglehetősen dühösen. Elena megnyugtatónak szánt mozdulatokkal simogatta a szeretett vámpír karját, akire ez természetesen hatással volt, de az ilyen témák még mindig túl könnyen kihozták a sodrából.
• Bocsánat szívem – mondta Morgana, ám hangjában egy csepp megbánás sem volt kivehető. Damon csak a fogát csikorgatta, főleg a „szívem-es” részt hallva.
• Merlin… - vetette fel Sarah kissé tétován, aztán Rose-ra pillantott. Jelezve, hogy reméli a másik nő fogja folytatni azt, amit ő elkezdett. Ugyanis a vámpírnő szinte Morgana jobb kezévé nőtte ki magát és tőle talán jobban fogja fogadni a nagyon kedvezőtlen híreket, mint mástól.
• Mit csinált már megint? – kérdezte a szőke hajú nő egy ideges kézmozdulat kíséretében. Mivel a férfi néha olyan volt, hogy legszívesebben ő maga fojtotta volna meg.
• Nem tudtunk semmit tenni az ellen, hogy megakadályozzuk őt – hárította a felelőséget Lio, mielőtt akárcsak felmerülhetett volna ez a lehetőség. Úgy vélte Morgana kiszámíthatatlansága esetében jobb minél előbb leszögezni ezt. Nem, mintha számítana, akkor, amikor a nő éppen dühös, de azért egy picit mégis.
• Igen, értem Lionnell, de végre lennél szíves elmondani, hogy miről van szó? – emelte a plafon felé a pillantást Morgana jelezve, hogy a türelme már igazán fogytán van.
• Ő tüntette el Prue-t és Kolt – válaszolta Ric bátran.
• Hogy?! Lexi magyarázatott. Most! – pillantott szikrázó szemekkel a vámpírnőre Morgana. Várva, hogy Merlin küldötteként elárulja a férfi miért is tett ilyesmit a férfi. Tudtam, hogy már rég elment az esze, már ami volt neki, de ez akkor is erős túlzás volt a részéről!
• Én nem tudom, miről van szó – válaszolta Lexi őszintén. Mivel egyáltalán nem tudott mestere ezen irányú terveiről. Azonban a szőke hajú nő hajthatatlan volt és egyértelműen nem érte be ennyivel.
• Mondom most! – rivallt rá mérgesen a vámpírlányra. Szemei fehéren izzottak és a többieknek olyan érzése volt, mintha egyszeriben sokkal jobban megnyúltak volna a fények a szobában. Vakítóan élessé vált minden. Rose szomorúan nézett barátnője irányába, de tudta, hogy nem tud semmit sem tenni az érdekében. Stefan közbe akart szólni, de helyette más tette meg.
• Morgana, kérlek, ha tőlem szeretnél megtudni valamit, akkor ne Alexiától kérdez ilyesmit, és igazán örülnék, ha nem ölnél meg senkit – jegyezte meg a megjelent Merlin szelíden. Lexi megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Ugyanis sejtette, hogy Morgana feleannyira sem lett volna vele… kedves, mint Lance volt.
• Tudhatnád, hogy nőket csak a legvégső esetben ölök – húzta fel az orrát Morgana sértetten, de a szoba ismét normálisnak tűnt mindenki számára. - Szóval azonnal áruld el, hogy hol is van Prue és Kol! És hozd is vissza őket, mégpedig sürgősen! – tette hozzá követelőzve.
• Nem hittem volna, hogy ennyire a szíveden viseled Kol sorsát, elvégre ő csak egy férfi a sok közül. Az már igazán mellékes a te szempontodból, hogy az unokáid apja. Vagy várj, erről van szó igaz? De ezúttal én fogok nyerni Morgana – mosolyodott el Merlin kihívóan.
• Meglátjuk – szűrte a fogai között Morgana.
• Miről beszéltek? Milyen nyeremény? Viszont igazán örülnék neki, ha visszahoznátok Prue-t és Kolt ide Mystic Fallsba – szólalt meg Stefan. Aggódva gondolva arra, hogy szüleinek akár baja is eshetett, akkor is ha mindketten halhatatlanok voltak.
• Sajnálom Stefan ez nem lehetséges. Ahol most vannak ott pont jó nekik – válaszolta Merlin nyugodtan.
• Tippelek, helyre akarod tenni köztük a dolgokat, nemde? Szerintem, ami nem megy, azt nem kell erőltetni – vágta rá Damon gúnyosan.
• Csak szeretném, ha minden rendben lenne közöttük és a legjobb megoldást hoztam meg, amit ilyen helyzetben lehet - fordult idősebb unokája felé a férfi.
• Persze, tökre megértem az érzéseidet, viszont a te legjobb megoldásod kissé elferdül a részrehajló kategóriába – mondta Lance is a saját véleményét. És sejtette, hogy ezzel majd felhívja magára a figyelmet, de inkább ő, mint Damon.

• Nem mintha célozni akarnék valamire – mondta a szőke hajú férfi mikor végre magának tudhatta Merlin szúrósan komor pillantását.
• Igazán Lancelot itt ülünk egy kerek asztal körül pont, mint régen és mond, hogy nem akarod, hogy Prue ugyan olyan legyen, mint akkor – koppintott a bútordarabra Merlin mintha ezzel is megerősítené azt, amit ilyen határozottan és menthetetlenül állít.
• Nem akarom. Felnőttünk és te olyat akarsz ránk erőltetni, ami nem a mi akaratunk és véleményünket kutyába sem veszed – villantak meg Lance zöld szemeiben apró sárga fények.
• Megkérdőjelezed a döntésemet? Ez mostanában már a második alkalom – közölte Merlin fenyegetően élesen. Ő nem volt Prue, aki adott esettben elnézte legjobb barátai szemtelen, meg nem engedhető méreteket öltött viselkedését. Bár volt, amikor Prue sem tolerálta ezt.
• Csak második? Az nem sok. Igazán jöjjön, aminek jönnie kell – rántotta meg a vállát, mintegy saját magának a megerősítésére. - Prue teljesen jól van, csak te kontárkodsz már bele mindenbe ahelyett, hogy hagynád, hogy megoldja a dolgokat. Igazán Merlin Prue tudja, hogy mit csinál, és Kol is. Hagyj nekik egy kis nyugalmat és idővel elrendezik maguk között a dolgokat – érvelt a saját igazsága mellet a szőke hajú férfi sziklaszilárd eltökéltséggel.
• Idővel? Nem, attól tartok minden perc számít – válaszolta Merlin komoran. – Egyébiránt Prue nemrég megölte Meredith-et, úgy, ahogy annál kevesebb fájdalmasabb halál van, ha egyáltalán van – mondta a férfi ellenérvként.
• És mit számít ez? – kérdezte Ric, tudva, hogy a nő ez által hozta vissza őt.
• Számít Alaric, sokat, nagyon is sokat és ne vedd magadra, mert nem azzal van problémám, hogy visszahozott téged az élők közé. Ez még a dolog megérthető része – válaszolta Merlin.
• Akkor mi bajod van?! – kérdezte Damon, mivel ő nem értette, hogy akkor miért kell emlegetni ezt a témát, főleg, mivel részéről örült annak, hogy legjobb barátja ismét él és Meredith meghalt.
• Az, hogy anyád kegyetlenül könyörtelen volt Meredith-el.
• Lehet, hogy igazad van és én sem tagadom, hogy így volt. Viszont, ha valaki, hát Meredith igazán megérdemelte és ezt te is tudod. Ne mond, hogy nem, mert nem hiszek neked. Láttad, hogy Prue miként és mennyire omlott össze egyik pillanatról a másikra, azért mert Meredith elvette tőle a fiait. Akik a világot jelentették neki akkor, ahogy most is – mondta Lance egyre erősebb hangerővel. Stefan sejtette, hogy édesanyjának fájt az elvesztésük, de az, amit a szőke hajú férfi mondott abból sokkal többet érződött ki. Igazán nem értette már a dolgokat, és a halántékára helyezte a kezét, mert fejébe erős fájdalom nyilallt. Lexi aggódva helyezte Stefan hátára a kezét, mivel látta a mozdulatot. Damon kívülről közömbös és gúnyos maradt, belől azonban kissé megrázkódott. Fájt a feje, nem tudta miért, de kezdte megérteni Prue-t. Persze nem állt szándékában megbocsátani neki, de legalább most már tudta, hogy a nő nem önszántából hagyta ott őket. És ez kimondatlanul is, de jelentett neki… valamit.

• És azok a falusiak, akiket a fiúk keresése közben ölt meg? Mennyi falu is volt? Négy vagy öt? Ezek teljes lakossága. Csak azért, mert régen valamilyen úton-módon érintkezésbe kerültek Meredith-el – vette fel a neki nagyon nem tetsző dolgot Merlin nagyon is jól emlékezve lánya, akkori tombolására.
• Elnézhető veszteség – reagálta le Morgana egy könnyed horkantás kíséretében. Ugyanis őt egyáltalán nem rázta meg az, hogy lánya miket követett el, főleg, mivel ő is hasonlóan tett.
• Veszteség, ebben igazad van, de nem elnézhető – pillantott feleségére indulatosan a férfi. Mivel véleménye nagyon is eltért a nőétől. Ugyanis szerint a veszteség címszót nem lehet ártatlan emberek meggyilkolásával palástolni. Mivel ez teljesen felesleges kegyetlenség volt csupán nem több.
• És Kol? – kérdezte Rebekah halkan, bár számára Prue sem követett el semmi megbocsáthatatlant. És ezzel a véleményével igazán sokan értettek egyet a jelen lévők közül. Egyedül csak Merlin volt megingathatatlan ebben a témában.
• Megölte a helyi iskolaigazgatót és a titkárnőjét, valamint még öt Mystic Fallsi lakost… – árulta el véleménye szerint Kol nagy vétkét.
• Legalább tett valami hasznosat is – motyogta Damon, mintegy csak saját magának.
• … hogy azokról ne beszéljünk, akiket együtt öltek meg – folytatta Merlin figyelmen kívül hagyva idősebb unokája közbeszólását.
• A múltban? Te képes voltál ezért elküldeni őket a jó ég tudja hová?! – kérdezte Stefan méltatlankodva.
• Stefan te tudhatnád a legjobban milyen felelősséggel jár az, amikor valaki sok embert öl meg – intette le fiatalabb unokáját célzatosan.
• Nem hinném, hogy ez most ide tartozik – mondta Lexi egyből Stefan védelmére kelve. Ugyanis tudta, hogy mennyire rosszul érinti ez a vámpírt.
• Alexia, kérlek. Amikor ideküldtelek 1864-ben az nem azért volt, mert azt akartam, hogy a fiúk második anyjává válj, hanem egyszerűen csak segítess nekik abban, hogy ne térjenek le a helyes útról – fordult a vámpírlány felé.
• Sajnálom mester, de igazam van – hajtott le a fejét bűntudatosan.
• Kinek mi a helyes út – jegyezte meg Morgana méltóságteljesen, mivel Merlin megjegyzését erősen fedőnek vette, amit soha sem tolerált.
• Szóval ennyi?! Ezért küldted el Prue-t és Kolt, mert azt akarod, hogy egy csapásra kibéküljenek?! – csattant fel Jeremy is.
• Most nem engedhetjük meg magunknak ezt a viselkedést – mondta a vadásznak Merlin.
• Nem mi viselkedünk lehetetlenül! – szólalt meg Ric célzatosan.
• Majd kilencszáz éve telt, mire képesek voltak bocsánatot kérni egymástól. Szerinted mennyi idő lesz még varázsütésre kibékülnek? – értette egyet a Gilbert fiúval és az egykori történelem tanárral Klaus is, mert idegesítette, hogy Merlin ennyire ítélkezik felettük teljesen érdemtelen alapon. Legalábbis ő nem értette. Ahogy a többiek sem.
• Sikerülni fog, ez legjobb megoldás – ismételte meg véleményét Merlin.
• Vérzik érted a szívem, de komolyan… - szólalt meg Lance a maga gúnyosan könnyed stílusában.
• Szerintem pontosan eleget mondtál ma már Lancelot – pillantott a szőke hajú férfira. Szemei teljesen feketévé váltak, a szoba ezúttal sötét lett. Lance meg térdre vágódva kapott a fejéhez. Lehetett hallani, amint a csontja apró darabokra törnek, de a szőke hajú férfi erősen küzdött a kényszer ellen.
• Hagyd abba! – kiáltott Stefan elborzadva. Mire Lance abbahagyta. A levegőt továbbra is nehezen vette, de végül nem változott át.

• Milyen kis lázadó lettél – jegyezte meg Morgana büszkén fiatalabb unokájára pillantva. Eddig nem volt biztos abban, hogy Stefan – Damonben természetesen biztos volt - is örökölte esetleg az ő erejének a miben létét, de most mégis felmerült benne ez a lehetőség és igazán örült ennek.
• Mi történt? – kérdezte Caroline döbbenten kipillantva Klaus háta mögül. Ugyanis odamenekült az esetleges vérfarkas veszély elől. Az ősi hibrid mereven nézte, ahogy apja majdnem átváltozott és némileg sajnálta őt. Tudta, hogy a szőke hajú férfi csak az igazukért állt ki és szenvedte el majdnem Merlin haragját. Zavarták ezek a gondolatok és ennek elterelése érdekében Caroline-ra vigyorgott jelezve, hogy örült neki, hogy a lány annyira megbízik benne, hogy nála keres menedéket. Aki erre némileg elpirulva kapta el a tekintetét.
• Stefan vérének a szava erősebb, mint Merliné – kacagott fel Morgana jóízűen és vidámsága egyértelműen leolvasható volt az egész megjelenéséről.
• Kösz, Stefan – hálálkodott Lance, aki még mindig a fejét fogta egy kézzel, de a másik kezével integetett. Jelezve, hogy megmarad.
• Attól, hogy aggódsz Mordred és Silas miatt nem rajtunk kéne letöltened, mert mi nem igazán éljük túl az ilyesmit – szólalt meg Lio fanyarul, aki egy székbe segítette legjobb barátját.
• Te mindig ennyire optimista vagy? – motyogta Damon szarkasztikusan egyetértve a fekete hajú férfival.
• Csak annyit kérünk, hogy áruld el, hol vannak, hogy mi is elmehessünk és segíthessünk nekik, bármilyen büntetést is szabtál ki rájuk – szólalt meg a maga diplomatikus módján Elijah Merlin felé fordulva.
• Kizárt – rázta meg a fejét határozottan a férfi és igazán hajthatatlannak tűnt.
• De mégis miért? – kérdezte Elena értetlenül.
• Ezt nekik kell megoldaniuk, ahogy te és Damon is túljutottatok a kezdeti nehézségeken és akadályokon úgy nekik is ugyan úgy sikerülni fog – válaszolta Merlin a hasonmás felé fordítva a pillantását. Damon vetett egy lesújtó pillantást nagyapjára jelezve, hogy nem igazán kedvére való az, hogy éppen Kolhoz hasonlítgatják őt. Mert makacsul és megingathatatlanul kitartott a mellett az álláspont mellet mely szerint benne és az ősben nincsen semmi közös. Semmi!
• És, ha nem?! – kérdezte Caroline homlokráncolva és sejtette, hogy a válasz nem lesz valami kedvező.
• Akkor vége – közölte Merlin egy kifürkészhetetlen pillantás kíséretében.
• Hogy érted ezt?! – érdeklődte Stefan kissé akadozva az aggodalomtól, akinek Caroline-hoz és a többiekhez hasonlóan szintén rossz érzése volt. És az előbbi incidens is eléggé megdöbbentette őt. Nem hitte volna, hogy tényleg képes lesz megakadályozni Lance átváltozását és igazán örült neki, hogy sikerült.
• Ha nem szeretik egymást, akkor mi értelme van a köztük lévő kapcsolatnak? – tette fel a kérdést Merlin.
• Merlin ugye nem az akarod mondani, hogy… - vetett a férfira egy ingerült pillantást Morgana.
• De Morgana pontosan – biccentette Merlin.
• Mi az? – kérdezte Rebekah félve a választól.
• Nem vagyok teljesen ostoba. Ezért aztán nem várom el tőlük, hogy kimondják azt, hogy mit is éreznek a másik iránt. Így Prue-nak és Kolnak a tetteikkel kell kifejezniük, hogy mennyire fontos is nekik a másik. A másik iránti féltés, a védelem és a szeretett, ha szavak nélkül ki tudják ezt fejezni egymás felé, akkor visszatérnek ide Mystic Fallsba – közölte Merlin.
• És, ha nem sikerül, ha nem tudják még kifejezni sem? – kérdezte Elena halkan.
• Akkor a közöttük lévő össze kötelék megfog szakadni és, senki sem tudja majd helyre hozni – kulcsolta össze a kezeit Merlin a szobában lévők, pedig megremegtek ezt hallva, mert ezt egyáltalán nem akarták. Egyikük sem.

• Pont most nem küldhetted el, vagy már elfelejtetted anyád törvényét? – szólalt meg Morgana hideg érveléssel. Lio élesen beszívta a levegőt és Lance a fejét finoman az asztalba verte. Rose, Sarah és Lexi csöndben maradtak, de lehetett látni, hogy a többiekkel ellentétben ők is pontosan tudják, hogy miről van szó. Jeremy összeráncolta a homlokát jelezve, hogy erről már hallott csak egyszerűen nem jut eszébe, hogy miről is van szó pontosan. Ric pedig heves pislogással konstatálta meglepettségét.
• Nem szegtem meg anyám törvényét! Prue-nak semmi baja nem lesz – felelte Merlin tényközlően és erősen sértetten. Hiányzott neki az édesanyja, a fia, ahogy az apja és a testvére is. Mégis képes volt kockára tenni lány boldogságát azért, hogy végül a helyes megoldás szülessen meg ebben a számukra kilátástalannak látszó helyzetben.
• Hogy érted? – kérdezte Rebekah értetlenül.
• Kol szenvedi el Prue sérüléseit is – árulta el a férfi azt a kiskaput amit kitalált lánya számára azért, hogy kibéküljön Kollal. Tudta, hogy Prue és Kol számára mennyire fontos is a másik és ezért tisztában volt azzal, hogy mindketten meg fognak enyhülni a másik felé. Legalábbis ebben bízott. Ha meg nem, akkor nekik már így is, úgy is teljesen mindegy.
• De miért? Úgy értem mindketten halhatatlanok, akkor mégis mi szükség volt erre? – kérdezte Ric értetlenül és meglehetősen idegesen.
• Ez akkor sem megoldás – csattant fel Morgana dühösen, aki pontosan tudta, hogy a férfi miért is folyamodott ehhez a megoldáshoz.
• Te is ezt tetted korábban - vont fel a szemöldökét Merlin kissé sértetten, ám a célzás egyértelmű volt. Akik nem tudták, hogy pontosan miről van szó, azok lassan véglegesen elvesztették a beszélgetés fonalát.
• Az teljesen más volt és egyébként is nekem megvolt rá az okom – mondta a szőke hajú nő idegesen. Azért tette, hogy a lánya boldog legyen.
• Ugyan az, mint az enyém, bár elismerem és neked is el kell, hogy más indokod is volt rá – jelentette ki a férfi hűvösen.
• Igazad van, de rám már nem haragszik, akkor sem, ha végül nem vált be az, amit végül is szerettem volna – közölte a szőke hajú nő leereszkedően.
• Te is tudod, hogy ennek köszönhetően így, majd még egy ideig még halasztani tudjuk a harcot – mondta Merlin azt, hogy mi oka is volt erre az egészre.
• Elismerem, hogy Silast talán érdekelni fogja, és figyelembe veszi ezt. Viszont Mordredet soha nem érdekelte az ilyesmi és nem is fogja, mert ő más alapján éli az életét! – emlékeztette gúnyosan a férfit, arra, amit az éppen próbált tagadni magában.
• Az anyánk hozta ezt a szabályt, és nem fogja megszegni – válaszolta Merlin és most tényleg igazán haragosnak látszott.
• Hisz most szegted meg te magad is! Így hogy várod el, hogy ő ne tegye? – érdeklődte Morgana hitetlenkedve, és nem értette, hogy a férfi, hogy lehet ennyire naiv.
• Ha megfogja, akkor én magam ölöm meg – szögezte le Merlin határozottan.
• Hallottam már ezeket a szavakat! Legutóbb a fiam életébe került, most ne legyenek áldozatok, mert én magam ölöm meg, ha megfordul a fejében és te is vele fogsz tartani – kötötte ki ehhez kapcsolódóan a saját véleményét Morgana sziklaszilárdan és valahogy senki sem kételkedett abban, hogy megteszi.

• Muszáj rébuszokban beszélnetek? – érdeklődte Klaus, mivel utálta azt, amikor nem értett valamit, főleg ha azaz orra előtt történt.
• A műsor igazán mókás volt, de szerintem csak szimplán unatkoztok és nincsen jobb dolgotok, főleg, mert féltek attól, hogy a csúnya Silas mérges lesz rátok, azért amit vele tettetek – mondta el Damon a saját véleményét nagyon is éleslátóan. Egyértelműen nem kímélve senkit és semmit.
• Nem ismered az apámat, ahogy a testvéremet sem. Nagyanyádra, rám és anyádra, pedig nem emlékszel, így aztán árult el nekem Damon, hogy mégis milyen jogon ítélkezel felettem? – érdeklődte Merlin és idősebb unokája előtt termett.
• Nyugodtan mond ki, amit gondolsz, igazán nem kell kímélned Damon lelki világát! Prue sem lesz rád mérges azért, amit vele és Kollal tettél. Legalábbis talán ad majd neked egy perc előnyt mielőtt megöl. Szóval legyél saját magaddal és velünk is annyira nagyvonalú, hogy inkább távozol. Mégpedig minél előbb annál jobb ugyani ez a… könnyed kis csevej már így is, túlságosan is hosszan elhúzódott – szólalt meg Lance cinikusan.
• Legyen, de előtte… nagyon fáj a fejed Damon? És neked Stefan? – kérdezte Merlin majdhogynem kedvesen. Az idősebb unoka gyanakodva ránézett nagyapjára nem értve, hogy az honnan is tudhatja, főleg mivel senkinek nem árulta el. Testvérei is összezavarodottan pillantott rá. – Segítek nektek emlékezni – ajánlotta a férfi.
• Ne! – kiáltott fel Lio, Lance, Rose és Lexi egyszerre. Azonban késő volt Merlin megérintette idősebb unokája halántékát, aki erre összecsuklott, mint egy rongybaba és csak Elena vámpírreflexeinek volt köszönhető, hogy nem a szőnyegen kiterülve végezte.
• Damon! – kiáltott fel a hasonmás kétségbeesetten. Ric gyorsan legjobb barátja mellet termett. Merlin közben ugyan úgy tett Stefannal is, akit Lexi kapott el.
• Morgana, kérlek – fordult Rebekah a szőke hajú nő felé, remélve, hogy az megállítja a férfit.
• Merlinnek ebben igaza van, a fiúk így emlékezni fognak és idővel az erejük is vissza fog térni – állt fel Morgana, aki kivételesen egyetértett a férjével.
• Nálatok ez mindig így megy?! – szisszent fel Ric dühösen és aggódva legjobb barátja fölé hajolt, aki láthatóan csak aludt. Nagyon mélyen.
• És Prue? Ha meg tudja, hogy pontosan mit is tettél, nehogy ezt hidd, hogy elfogadja majd az érvelésed ezzel kapcsolatban – szólalt meg Klaus, mert nem hitte, hogy Prue ezt meg bírná bocsátani egykönnyen, főleg nem Merlinnek.
• Neki és az öcsédnek most más dolga van – válaszolta Merlin elhessegetve a nagyon is valószínű jövőt.
• De hol?! – kérdezte Jeremy idegesen.
• Nem tehetted – suttogta Lio. Aki elborzadva követte Merlin pillantását, aki a kerek asztalt nézte egy mereven elmerengő pillantással.
• Camelot az egyetlen hely, ahol Prue teljesen meg tud nyílni – mosolyodott el Merlin halványan.
• Csak azt ne mond, hogy azt hiszed, hogyha épségben eljön onnan, akkor megköszöni neked a segítséget és azt, hogy pont oda küldted – hitetlenkedett Lance, aki már valamennyire összeszedte magát.
• Ott halt meg a testvére! Egyénként is romhalmazzá vált az egész – szólalt meg Ric méltatlankodva, kiegészítve a szőke hajú férfi közlését, mivel ő ez olvasott ki Prue fejéből.
• A lakrészek egy részét, valamint a nagytermet felújítottam, hogy legyen hol pihenniük és ne a szabad ég alatt legyenek – válaszolta Merlin komolyan.
• Pont azokat, ahol Prue és Arthur régen a legtöbb időt töltötték, ehhez csak gratulálni tudok! – jegyezte meg Lance cinikusan. Lio nem értette, hogy Merlin ezúttal, hogy mehetett ennyire messzire.
• Tudod Merlin a korábbi témához visszatérve én úgy vélem, hogy nem döntetlenről van szó, hanem a mérleg igen is felém billen, de ha mégsem, amiben azért igazán nagyon kételkedek nemsokára úgyis eldől és hidd el én fogok nyerni. Rose, Sarah maradjatok itt és vigyázzatok a fiúkra – jegyezte meg Morgana, aztán eltűnt.
• Legyen úgy Morgana, legyen úgy – válaszolta Merlin halkan. – Alexia maradhatsz, ha akarsz – tette hozzá nem is pillantva a vámpírnőre, aztán ő is távozott teljes káoszt hagyva maga mögött.

Új blog

Sziasztok! Mint, ahogy azt a cím is mutatja új blogot indítok. A történet címe: Halhatatlanok klubja

A történet ismertetője: 

Klaus tudja, hogy hatalmas hibát vétett akkor, amikor nem akadályozta meg azt, hogy az Elena vámpírráválás miatt kétségbeesett kis csapat felkerekedjen és az állítólagos gyógyír keresésére induljon. Azonban nem volt elég, hogy elbuktak és számára lényeges momentumként nemcsak, hogy elvesztették a gyógyírt, hanem még Silas-t is sikerült feltámasztaniuk. A több mint kétezer éves halhatatlant, akit állítólag csak a gyógyír segítségével lehet véglegesen megölni, és ezzel együtt elhozza a világ végeztét. Az ősi hibrid ebben a számára lehetetlenül idegesítő és veszélyes helyzetben egy olyan személyhez fordul, akiről tudja, hogy Silas ember évei alatt, sőt minden valószínűség szerint még jóval az előtt is cinikusan taposta már az út porát. Ezt a személyt ő Benjamin Adams és még sok más néven ismeri, de az igazi, a valódi nevével nincsen tisztában. Ami nem más, mint Methos. A világ legöregebb halhatatlana, aki régi barátja felkérése alapján Mystic Falls-ba utazik. Természetesen, hogy a helyzet valóban érdekessé váljon útitársat is visz magával. Elijah bátyjától távol ugyan azon dolgozik, csak természetesen, mint ahogy az már lenni szokott, más módszert alkalmaz. Talált egy régi tekercset melyben minden Silasszal kapcsolatos lényeges momentum le van írva. Egy akadály azonban neki is felmerül. Mégpedig az, hogy a tekercs olyan formában íródott mely számára csak részlegesen ismert. Ezért aztán egy olyan személyhez fordul, aki segítségére lehet, a teljen történet megismerésében. Ez a személy nem más, mint a számára teljesen ismeretlen Violet Pierson. És mivel a világ igencsak kicsinek mondható Violet apja nem más, mint Methos. A lány a maga egyedi stílusában elfogadja Elijah ajánlatát, mert szeret régi iratokkal foglalkozni és apjától örökölt tehetsége is van hozzá. Ugyan úgy, ahogy a kardforgatáshoz is remekül ért, de szüksége is van rá, mivel ő is halhatatlan. Violet közel kerül Elijah-hoz és Klaus-hoz is. Tudja, hogy választania kell kettőjük közül, ám a döntés nem egyszerű.  Azonban a végén csak egy maradhat. Ha tudni szeretnéd, hogy kicsoda is ez a személy, valamint, hogy sikerül e megállítaniuk Silas-t, akkor tarts velem és olvasd történetem.

XIX. fejezet

Jól áll neki a halál

„Vannak, akik túl érdekesek ahhoz, hogy meghaljanak.” Seth Grahame-Smith

Lio az erdő egy eldugott részén kissé nehézkesen kifújta a levegőt és megtörölte a homlokát, hogy aztán a frissen betemetett földre pillantson.

• Néha okosabb lenne a részemről egyből a szükséges varázslatot végrehajtani és csak utána gondolni arra, hogy másik mód is van rá – mormolta saját magának letörten. Tudva, hogy ennek következtében, akkor néhány felesleges perctől kímélte volna meg magát. Elhatározta, hogy legközelebb így is fog tenni, bár sejtette, hogy pont, akkor nem fog eszébe jutni ezen elhatározása. Egyébiránt azért tartózkodott az erdő közepén, mert Hayley-től megtudta a szükséges információkat. Ez persze még nem lenne ok arra, hogy egy betemetett és friss sír fölött álljon. Az már inkább, hogy a vérfarkas lány menthetetlen sérüléseket szenvedet el, amikből azért talán felgyógyult volna. Viszont Lio nem felejtette el azt, hogy Hayley volt az, aki segített Tylernek és ennek a közreműködésnek hála a legjobb barátainak a gyermekei veszélybe kerültek. Ezt, pedig nem engedhette meg még egyszer. Így aztán a vérfarkas lány azt kapta, amit ezek után a súlyos tettek után érdemel bárki. Amikor Lio szépen elegyengette a földet, megcsörrent a telefonja.
• Elijah? Történt valami Klausszal vagy Kollal? Vagy esetleg Rebekah zuhant vissza a depresszióba? – érdeklődte a fekete hajú férfi segítőkészen sorolva a lehetőségeket a hívás okára vonatkozóan.
• Kol és Prue – válaszolta az ős tényközlően.
• Összevesztek? – sóhajtott Lio fáradtan.
• Igen, azonban van egy sokkal nagyobb problémánk is ennél – pillantott ideges bátyja szemeibe Elijah aztán testvére és a nő hűlt helyét vették szemügyre mindketten. Nem hitte volna egyikük sem, hogy Merlin ilyen büntetést eszelne ki Prue ellen. Bár a nő azt mondta, hogy az apjától bármi kitelik, de azért ez mégis abszurd volt. Legalábbis Elijah szerint. Akinek a véleményét Klaus is osztotta.
• Csak nem megölték egymást? Vagy inkább másokat? Az rájuk sokkal jellemzőbb lenne, de ugye nem volt nagy tömeg mészárlás? Náluk az néha igazán elfordul – cáfolta meg saját elképzelését Lio azon nyomban, amint az elhangzottak tőle.
• Nem, nem. Merlin egy varázslattal elaltatta és eltüntette őket, aztán amilyen hirtelen jött úgy távozott is – árulta el a problémát az ős. A fekete hajú férfi a vonal túloldalán idegesen levágta az ásóját a fölbe észre sem véve, hogy ez által csak pár milliméterrel tévesztette el a saját lábát.
• Hol vagy? – kérdezte végül Lio komoran.
• A villa előtt – felelte az ős nyugodtan.
• Van veled valaki? – érdeklődte a fekte hajú férfi.
• Klaus.
• Akkor gyertek Prue házához, és ott remélhetőleg kitalálunk valamit – mondta végül Lio, mivel jobb ötlet hirtelen nem igazán jutott eszébe. – Vajon már megint mit talált ki? – célzott Merlinre a boszorkánymester eltöprengve, amint letette a telefont. Remélte, hogy legjobb barátnője és az ős jól vannak, mert azért eléggé aggasztó volt az, amit Elijah közölt vele. Merlin nyilván meglátta őket veszekedni és valami szerinte jó, nekünk drasztikus lépésre szánta el magát. Igazán csak a probléma van mindig vele, gondolta Lio gondterhelten. – Oh, ez közel volt – pillantott le a földre, mivel csak most vette észre, hogy hová is fúródott az ásó feje. Bízott abban, hogy Prue és Kol keresése is ilyen eredménnyel fog zárulni, vagyis jó vége lesz. Persze tudta, hogy az túlságosan is egyszerű lenne az ő esetükben pedig valahogy soha sem alakultak úgy a dolgok.

Lance készített magának egy szendvicset, aztán a nappaliba lépve arra készült, hogy elfoglalja magát, addig, amíg Prue, Lio vagy Ric visszatérnek. Sejtette, hogy a nő elment kiszellőztetni a fejét az alvás után és ennek legjobb módja egy kellemes séta a mystic fallsi erdőben. Ami egy embernek veszélyes lenne, de Prue-nak aligha fog megártani bármilyen formában is érkezzen a veszély. Lióval kapcsolatban tudta, hogy barátja még mindig Hayley-t kérdezi ki, de a szőke hajú férfi a maga részéről nem igazán hitte, hogy a vérfarkas lány bármit is tudni azon kívül, amit már elmondott fekete hajú barátjának. Szóval ezért remélte, hogy nemsokára megölheti őt. Nem hitte, hogy Lio már megelőzte volna őt ezzel kapcsolatban, mert legjobb barátja nem igazán volt vérengző típus. Lance remélte, hogy a történelem tanár küldetése sikeres lesz és Damon legjobb barátja, testvére és szerelme közreműködésének hála lassan meg fog békélni a helyzettel.

A szőke hajú férfi morcosan bámult a nappali kanapéját orvul elbitorlóra, vagyis a feltűnően letört és erősen búslakodó Lexi-re.

• Mond, mégis meddig maradsz még itt? Máshol nem tudod folytatni az önsajnálatodat? Tudod, igazán meglennék idegesítő jelenléted nélkül is – morogta a szőke hajú férfi és a válaszra nem is igazán várva, kezdte el fogyasztani ételét. Remélve, hogy a nő veszi a célzást is, felszívódik. Nem tette meg.
• Maradok, mert Merlin mester megkért rá – érkezett a határozott felelet.
• Már csak ez hiányzott! És ezúttal milyen küldetést kaptál a szentimentális főnöködtől? – húzta el a száját Lance bosszankodva.
• Semmi közöd hozzá – válaszolta Lexi tartózkodóan.
• Igenis van hozzá közöm! Ha Stefan vagy Damon miattad, akad ki, akkor Prue sem lesz túl boldog, ami remélem megérted, engem se tenne azzá – közölte véleményét a szőke hajú férfi.
• Stefan kezd egyenesbe jönni az után, amit a fiad tett vele és nem akarom, hogy ismét olyan legyen, mint régen. – tért egy másik témára a vámpírnő.
• Remek. Úgy érzem ismét csak rátértünk a vádaskodó részre. Szuper – jegyezte meg Lance cinikusan. Amikor Lexi és ő egy helységben tartózkodtak ez a rész valahogy mindig elkerülhetetlenné vált. Egyszerűen a természetük nem fért meg egymás mellet. – Az előbb, mikor azt mondtad, hogy nem akarod, hogy Stefan olyan legyen, mint régen ugye még véletlenül sem arra céloztál, hogy nem akarod, hogy olyan legyen, mint Prue? – tette hozzá pontosan tudva, hogy Lexi valóban arra gondolt.
• Ami igaz az igaz – ismerte el csak a tények kedvéért az érintett. - Viszont te is tudod, hogy nem azzal van a bajom, hogy Prue olyan, amilyen, hanem azzal, hogy Klaus egyik felelőtlen lépése miatt Stefan most szenved.
• Stefan mindig szenvedet, mert te soha sem volttál képes arra, hogy normálisan megold a gondjait – nézett Lance egyre fokozódó haraggal a vámpírnőre. Egyáltalán nem volt kedvére való az, amiket Lexi mondott.
• Én mindent megtettem – állt fel a vámpírnő hevesen állítva igazát.
• És Damonnel még annál is többet – gúnyolódott a szőke hajú férfi.
• Hogy mered?! – ripakodott rá Lexi indulatosan Lance-re és a lépcsőhöz vágta a férfit. Aki nemes egyszerűséggel kitörte a nyakát és arrébb lökte az ideiglenesen halott vámpírnőt.

Ezen utolsó momentumra a megérkező Elijah-nak, Klausnak és Liónak igazán remek rálátása nyílt.

• Lance muszáj volt megölnöd Alexiát? – kérdezte a fekete hajú férfi némileg rosszallóan. Valamint értékelte volna, ha legjobb barátja nem most szánja rá magát a szokásos veszekedési adagjára a szőke hajú vámpírlánnyal és ennek következtében nem öli meg. De ezek valahogy soha sem valósultak meg. És mivel felhívta a többieket arról, hogy legyenek szívesek ide fáradni tényleg nem volt elragadtatva a fejleményektől. Mivel sejtette, hogy azok még azzal sincsenek tisztában, hogy Lexi életben van, nemhogy a rá vonatkozó többi dologgal.

Klaus egyáltalán nem volt elragadtatva attól, hogy a szőke hajú férfival kell egy szobában, lakásban, városban és úgy amblokk egy földrészen tartózkodnia, mivel továbbra sem vált kívánatosabbá a jelenléte a számára. Viszont most figyelmen kívül kell hagyni ezt, ha vissza szeretné kapni az öcsét és Prue-t. Kol minden ellenére a testvére volt. A nő meg az unkaöccseinek az anyja, valamint az a személy, aki oly sok évvel ezelőtt megmentette őt a vérfarkasoktól. Ennyivel igazán tartozik mindkettőjüknek.

Elijah aggódott a Merlin közreműködésének hála titokzatos módon eltűnt személyek miatt. Főleg most, hogy Mordred és Silas megkezdték az ébredésüket, így a biztonságuk nem igazán volt biztosítva. Nem tudta pontosan, hogy mennyi idő még az évezredes álmukból visszatérő személyek felébredjenek, és aztán megtalálják őket, de úgy vélte legyen ez bármennyire hosszú, avagy inkább rövid idő nekik egyik sem fog kedvezni és kegyelmezni meg még úgy sem. Ezért örült korábban Prue jelenlétének, mert bár tudta, hogy részben ő miatta fogják megtámadni őket, mégis szinte ő az egyetlen személy, aki ezzel egy időben a védelmükben is segédkezni tud.

• Ő kezdte az egészet mindenféle ostobasággal! – mutatott a kérdezett vádlón a hullára, aki természetesen nem tudott védekezni ez ellen, mert ha ébred lett volna, akkor nyilvánvalóan megteszi.
• Hát persze, de ugye tudod, hogy okos enged… - hagyta függőben a mondatott Lio magyarázatképpen arra vonatkozóan, hogy hogyan is kellet volna viselkednie legjobb barátjának. Persze tudta, hogy Lance soha sem tudta szabályozni a kitöréseit és nem most fogja elkezdeni.
• … vérfarkas szenved? Hát mazohistának tűnök? – vont össze a karjait a mellkasa előtt a szőke hajú férfi duzzogva. Nem értette mire fel ez a herce-hurca csak azért, mert ideiglenes hatállyal kivonta a forgalomból Lexi-t.
• Csak takard le a hullát – sóhajtott a fekete hajú férfi, mivel tudta, hogy a vita teljesen felesleges lenne és ő egyébként sem volt az a típus, aki azt kezdeményezni fogja. Barátja vállat vont és teljesítette, amire megkérték.

• Oké, egyébként hogyhogy beugrottatok? Nem, mintha bánnám… - vetett egy óvatos oldalpillantást a fiára Lance, aki elutasítóan hűvösen viszonozta azt.
• Merlin egy varázslattal elküldte az akkor éppen eszméletlen Prue-t és Kolt valahova – válaszolta Elijah a maga tárgyilagos stílusában.
• Mi? És hova? – lepődött meg a szőke hajú férfi. Tudta, hogy Merlin készül valamire a nő büntetés kapcsán, de nem értette, hogy ahhoz miért kell elküldeni valahová a nőt, ráadásul Kollal együtt.
• Fogalmam sincs. Reméltem, hogy ti tudni fogjátok – felelte az ős és kérdőn pillantott Lióra, aki láthatóan a gondolataiba merült.
• Túl sok hely van, ami szóba jöhet. Ezért volt az, hogy örültem volna neki, ha életben találom Alexit és megkérdezhetem tőle, mivel feltehetően, bár nem teljesen bizonyosan, ő is tud erről – nézett kissé neheztelően legjobb barátjára. Nem tudta, hogy a vámpírnő itt van, de amikor meglátta, akkor tényleg szóba jöhetett volna ez a lehetősége. Viszont Lance kirohanása miatt most várniuk kell.
• Nemsokára magához fog térni nem kell adnod a morcit! Egyébként is azt sem volt hajlandó elárulni, hogy miért van itt – emelte fel a kezeit védekezően a szőke hajú férfi.
• Biztos mondott valamit, elvégre nem szokásod ok nélkül kitörni a nyakát – jelentette ki a fekte hajú férfi szárazon. Tudva, hogy Lance és Lexi valamin csak összevesztek, ami ez után ehhez a tettleges eredményhez vezetett.
• Ja, a szokásos. „Jöttem megmenteni Stefant a szenvedéstől és Damont… saját magától” – utánozta csúfondárosan a vámpírnő hangját a szőke hajú férfi.
• A fiúk még mindig nem tudják, hogy a Merlin küldötte igaz? – mormolta Lio, mintegy saját magának eltöprengve.
• Persze, hogy nem – legyintette Lance könnyedén.
• Merlin most azért küldte ide az egyébként tudomásom szerint halott Alexiát, hogy figyeljen Stefan-ra és Damonra? – érdeklődte Elijah és Klaus is kíváncsi pillantással várta a feleletet.
• Még sokkal régebben jött és már akkor ez volt a küldetése – válaszolta a szőke hajú férfi készségesen.
• De Damon megölte – vette ellen Klaus arra célozva, hogy akkor hogyan is lehet életben, vagyis most éppen ismét ideiglenesen halott a vámpírnő. Most egyáltalán nem érdekelte, hogy ezért beszélgetésbe kell bonyolódnia egy olyan személlyel, akit látni sem akar.
• Dehogy ölte meg! Legalábbis végletesen nem. Mivel úgy csak Merlin tudja megölni, ahogy engem csak Prue és így tovább… - adta meg a nyilvánvaló magyarázatott Lance.
• Szóval, ha valaki esküt tesz a mágia őrzőinek egyikének, akkor őt utána csak és kizárólag azaz őrző ölheti meg? – húzta fel a szemöldökét Klaus megértve apja célzását.
• Pontosan – ismerte el Lio.
• Te tudtad ezt? – fordult testvéréhez a hibrid.
• Természetesen tisztában voltam vele, hogy mit jelentett az, amikor hűséget esküdtem Prue-nak – felelte Elijah nyugodtan. Ekkor Rebekah sietett be az ajtón, akin mostanában igazán gyakori zaklatottsága ismét visszatérni látszott.

• Mi történ? Kol és Prue tényleg eltűntek, mert Merlin elvarázsolta őket valahová? – kérdezte erősen aggódva a szőke hajú ős. A mostanában vele megtörtént dolgok után ez már igazán nem hiányzott neki.
• Ülj le húgom – tanácsolta Elijah nyugodtan. Rebekah pedig leült két bátyja közé és továbbra is várta a választ.
• Igen, eltűntek – adta meg végül a feleletet Klaus és nagyon bízott abban, hogy húga nem most fog ismét összeomlani, hanem megpróbálja későbbre halasztani azt, ami így is, úgyis elkerülhetetlen lesz a részéről.
• De Merlin miért tenne ilyesmit velük? – kérdezte a szőke hajú ős értetlenül és kezeit ideges mozdulatokkal tördelni kezdte.
• Mert megteheti – válaszolta Lance szárazon, amitől Rebekah csak még zaklatottabb lett. Elijah megfogta húga kezeit, aki ettől kis mértékben megnyugodott.
• A többiek is nemsokára itt lesznek – tért át egy másik témára Lio, aki már értesítette az érintetteket. Rebekah erre kissé megnyugodott, de aztán eszébe jutott, hogy elnézést kell majd kérni Damontől és Stefan-tól is. Ami nem igazán ígérkezett egyszerű feladatnak. - Sarah? – érdeklődte szőke hajú legjobb barátjától merre is van a vörös hajú lány. Aki nem igazán volt hajlandó eltávolodni Prue közeléből, de nyilván Morgana erre kérte. És amit Morgana kér, azaz amazonoknál törvény.
• Oké, az jó lesz, bár akkor a hullát arrébb teszem – jegyezte meg Lance és gyorsan a nappali sötét részére helyezte a testet, mert nem akarta, hogy mindenki elborzadva kérdezősködjön. – Egyébként Mókuska elment asztalt venni – tette hozzá azt, hogy most hol is lehet a vörös hajú lány.
• Mi történt a mostanival? – kérdezte Lio aztán vetett egy pillantást az a számára eddig takarásban lévő bútora. Persze el tudta képzelni, hogy Lance és Lexi veszekedés közben tették tönkre.
• Egyébként sem volt neki sok hátra, de amikor Prue rácsapott menthetetlenül beadta a kulcsot – adta meg a választ szőke hajú legjobb barátja.

• Szükséged lesz valamelyikünk vérére? – érdeklődte Klaus Liótól. Tudva, hogy a boszorkányok és velük együtt a boszorkánymesterek milyen dolgok segítségével végeznek kereső varázslatot.
• A legjobb Damon vagy Stefan vére lenne. Már meg ne bántódjatok csak úgy, biztosabb lenne a keresés és erősebb is, mert egyenes ágon történne – válaszolta a boszorkánymester komolyan a két ősre pillantva.
• Damon szerinted ide fog jönni? – hitetlenkedett a hibrid. - Lehet, hogy a közelmúltban nem éltem közéletet, de nehezen tudom elhinni, hogy szívességet tenne Kolnak. Pont Kolnak… úgy értem utálják egymást… – tette hozzá gúnyosan, mivel ez még igazán kevésbé fedte az igazságot. Öccse és Damon egyszerűen ki nem állhatták egymást.
• Ez lehetséges, de nem csak Kolról van szó, hanem Prue-ról is – jegyezte meg Elijah elgondolkozva.
• Akire tudomásom szerint szintén haragszik, mert nem ismerte fel, amire mi is a magyarázat? – fordult követelően Lance és Lio felé Klaus. Igazán nem értette, hogy Damon és Stefan, akkor miért is nem ismerték fel a tulajdon édesanyjukat, mert öcsére vonatkozóan nyilvánvaló volt miért nem volt boldog egymásra találás, de a nőé kissé érthetetlenek tetszett.
• Meredith, amikor elrabolta a fiúkat megkötötte az erejüket és az elméjüket is, így nem emlékeztek a korábban történtekre és szinte emberek lettek – adta meg rá a magyarázatott Lio.
• De Damon tudomásom szerint már első pillanatban megbízott benne – vetette ellen az ős.
• Azért, mert bár az emlékeit homály fedte, de ez nem vonatkozott az érzéseire. Az érzéseket nem lehet eltörölni még varázslattal sem. Főleg, ha egy olyan különleges kapocsról van szó, ami egy anyát és az ő gyermekét köti össze egymással – válaszolta Lio lágyan. Elijah és Klaus inkább nem mondtak semmit az anyai szeretettről, mert abban nem igazán volt részük, de azért mindketten sejtették, hogy Prue számára mennyire fontosak is lehetnek a gyermekei.
• De ez a varázslat Meredith halálával nyilvánvalóan megszűnt – jegyezte meg a hibrid, aki azért ennyire tisztában volt a varázslatok mibenlétével.
• Az a gond, hogy túl sokáig volt fent a varázslat és én nem vagyok elég erős, hogy károsodás nélkül feloldjam. Prue meg fogja tenni, amint visszatér – mondta Lio sóhajtva és sajnálkozva a probléma miatt.
• Más is képes lenne rá – kulcsolta össze a karjait Klaus tényközlően.
• Merlin vagy Morgana? Nem jó ötlet. Láttad, hogy Merlin milyen… radikálisan viszonyul a dolgokhoz és nem hinném, hogy pont ebben segítene nekünk. Morgana meg… maradjunk annyiban, hogy kiszámíthatatlan. Mindenestre én most előkészítem a kereső varázslatot és meglátjuk mi sül ki belőle, bár nem hiszem, hogy működni fog – jegyezte meg Lio és a dolgozószobába vonult.

Közben megérkezett a lelkes Sarah, aki a konyhába lévő összeráncolta a homlokát, mert meglátta a letakart hullát. Ugyanis nem hitte, hogy Lexi ilyen könnyen elment volna és, amikor körbepillantott, akkor észrevette a sötét részen letakart kupacot.

• Mi történt? – kérdezte érdeklődve és megkezdte az asztal összeszerelését. Igazán nem az ő feladata volt az, hogy aggódjon a nőért. Ő csak Prue és a gyermekei jólétéért felelt, nem, pedig Merlin egyik szolgájáért, aki egyébként is csak futólag ismert.
• Lexi-nek és nekem nem egyezett meg a véleményünk a fiúk egyes cselekedeteivel kapcsolatban – válaszolta Lance vállat vonva. - Egy kerek asztal? Komolyan? – pillantott a nevezett tárgyra a szőke hajú férfi mereven. Annyi régi emlék jutott eszébe ezzel kapcsolatban. Jó és rossz is egyaránt, de inkább előbbi.
• Prudence úrnő szerinted nem fog örülni neki? – érdeklődte a vörös hajú lány aggodalmasan.
• Ne aggódj, nem lesz mérges vagy ilyesmi – mormolta Lance epésen továbbra is az asztalt figyelve. Tudta, ha a nő észreveszi, akkor jobb esetben csak mérgesen odavág valamit Sarah-hoz, rosszabb esetben meg nemcsak az új asztalt szabdalja apró darabokra, hanem a vörös hajú alakváltót is. Leginkább azért, mert ez a tárgy csak Arthur-ra emlékeztette és ezeket az emlékeket – legyenek akár jók, akár rosszak – mélyen elzárta a tudata legmélyére, mert azok csak arra emlékeztették, hogy mi is történt bátyjával.
• Lance már megint egy kerek asztal? – kérdezte a belépő Lio komolyan fordulva legjobb barátja felé.
• Nem én voltam most se, ahogy régen se! Nem tehetek róla, hogy Arthur megfogadta azt a tanácsomat, amit én csak viccnek szántam – vágta rá az érintett duzzogva. Ugyanis emlékezett rá, hogy az, akkor még élő barátja megkérdezte, hogy szerinte mi lenne a megfelelő annak kifejezésére, hogy mindenki egységes. Ő meg humorosan rávágta, hogy egy kerek asztal, mert a körül mindenki egyenlőnek látszik. Arthur pedig komolyan vette a tanácsát.
• És ez lett belőle – csóválta meg a fejét Lio nosztalgikusan megérintve az asztalt. Ami annak ellenére, hogy kinézetét tekintve szinte teljesen eltért attól, ami a régen volt Camelotban, mégis valahogy hasonló volt. A szimbolikája mindenestre most is érvényesülni látszott. Legalábbis a fekete hajú férfi remélte, hogy így lesz. Mert Lance vicces megjegyzése ellenére használt.

• Megtaláltátok őket? – sietett be a házba Stefan erősen aggódva. Mögötte Caroline próbálta tartani vele a lépést, aki igazán nem értette, hogy legjobb barátja miérti is aggódik ennyire Kol épsége miatt, mert Prue-t részben annak vélte, hogy Damon és a nő igazán jó barátok lettek. Viszont az ős miatti aggódás teljesen érthetetlen volt a számára. Rebekah bűntudatosan pislogott fiatalabb unokaöccse irányába, akit annyira lekötött a szülei miatti aggódás, hogy ezt észre sem vette, pedig általában több szociális érzéket mutatott az ilyesmi felé.
• Még el sem kezdtük keresni őket – válaszolta Klaus ingerülten, mert azért nagyobb hatékonyságot remélt volna. Jeremy is megérkezett Elenával együtt.
• Hát ti? – érdeklődte Caroline kissé csodálkozva azon, hogy a hasonmás is eljött. Mert az ősök jelenléte igazán egyértelmű volt tekintve, hogy mégiscsak egyik testvérükről volt szó.
• Bonnie mondta, hogy hozzam el Prue-nak Quetsiyah nyakláncát – mutatta fel az ékszert a Gilbert fiú.
• Ez csontból van? – kérdezte a szőke hajú vámpírlány kissé kiakadva.
• Emberi csontból, hogy pontosak legyünk – vette át az ékszert Lio finoman a kezébe fogva azt.
• Hátborzongató – értett egyet barátnőjével Elena megborzongva.
• Prue hol van? – kérdezte Jeremy, mert szeretett volna beszélni a nővel. Egyrészt Bonnie-val kapcsolatban, aki próbált megbarátkozni új erejével. Másrészt meg szerette volna kérdezni a nőtől, hogy meddig fog még a fejében látni, mert azok az információk, amiket onnan megtudott nagyon is meghökkentők voltak. Ilyen volt Damon és Stefan szüleinek valódi kiléte. Amit a Gilbert fiú magában tartott, főleg mivel érezte Prue-nak mennyire fájt, amikor Meredith elvette őket tőle. Az érzésbe Jeremy szinte beleroppant, pedig sejtette, hogy csak egy részét kapta meg.
• Merlin elküldte őt valami ismeretlen helyre Kollal együtt – mérgelődött Lance.
• Akkor ezért nem látok most a fejébe – sóhajtotta a Gilbert fiú némileg megkönnyebbülten, de ezzel együtt el is szégyellte magát, mert annyira azért nem akarta, hogy a nő távol legyen.
• Még mindig nem tudta kikapcsolni? – ráncolta össze a homlokát Lio a fiatal vadász fel fordulva.
• Eddig ki volt csak most, hogy felébredt láttam villanásokat. Például azt, hogy látogató érkezett… - hagyta félbe a mondatott az érintett Lexi-re célozva.
• Igen, ő most pihen – vigyorodott el a szőke hajú férfi jelezve, hogy ebben a kérdésben neki milyen nagyon szerepe is volt.
• Jeremy nálad van a sírkő is? – szólt közbe Lio kissé türelmetlenül, mert eszébe jutott, hogy azzal talán fel tudná annyira erősíteni a képességeit, hogy ha minden kötél szakad, akkor megtalálják Prue-ékat.
• Természetesen, a kocsiban – válaszolta kissé meglepődve a kérdezett.
• Jeremy, te vagy a világ legjobb kiscserkésze – jelentette ki Lance ünnepélyesen.

Amint Lio behozta a sírkövet, aki után megjelent Ric is, nyomában a morcos Damonnel. Mindenki csodálkozva bámult utóbbira. Rebekah rá is vetett egy bűntudatos pillantást, ám ő sem vette észre, mivel lekötötte az, hogy mindenki őt figyelte. Elena azonban kedves rámosolygott szerelmére. Tisztában volt milyen nehéz döntés is lehetett a vámpír számára az, hogy eljöjjön ide az egykori történelem tanárral. Damon természetesen felvilágosította a maga szűkszavú módján arra, hogy milyen vérségi kapcsolat is fűzi Prue-hoz és persze Kolhoz. A hasonmás szeretett volna segíteni a vámpírnak azonban, addig nem tudott semmit tenni még az egy kis hajlandóságot nem mutat erre vonatkozóan és Ric ösztönzésének hála sikerült megtennie az első lépést.

• Tudom, hogy jól nézek ki, de valójában mit bámultok? – tárta szét a karjait Damon egy lesújtó pillantás kíséretében.
• Itt vagy – mormolta Jeremy csodálkozva megmagyarázva az okot.
• Úgy látszik, hogy az érzékszerveid aztán tényleg nagyon jól kiélesedtek, ha ilyen nyilvánvaló dolgokat is ki tudsz szúrni – forgatta meg a szemeit a vámpír gúnyosan. A Gilbert fiú megcsóválta a fejét a vámpír szokásos gúnyos visszavágását hallva.
• Minek köszönhetjük jelenléted kölyök? – érdeklődte Lance. Klaus vetette egy dühös pillantást a férfira a megszólítás miatt, mivel ezzel csak azt jutotta az eszébe, hogy őt is így nevezte korábban és nem akarta, hogy így nevezze Damont. És persze őt se!
• Tudod Totó szerintem, inkább foglalkozz a saját dolgoddal – szűrte a fogai között a vámpír.
• Damon, ajánlom, hogy fogd vissza a modorod, mert ha nem teszed, akkor én fogom – szűrte a fogai között a szőke hajú férfi is. Most igazán nem tudott a szokott könnyedén cinikus modora mellet maradni.
• Ne legyél tiszteletlen! Ő Prudence úrnő egyik gyermeke nem beszélhetsz így vele! – tromfolta le Lance-t Sarah arámi nyelvre váltva.
• Nem vagyok az – válaszolta az érintett ugyan azon a nyelven.
• Sarah nyugodj meg – szólalt meg Lio csitítóan. Tudta, hogy a vörös hajú lány miért reagál ennyire hevesen erre. Ennek, pedig nem más volt az oka, minthogy amikor a fiúk megszülettek nem mindegyik amazon volt elragadtatva attól, hogy a királynőjük elvárja tőlük, hogy hirtelen mutassanak tiszteletet két férfi iránt. Morgana könyörtelenül megölte az elégedetlenkedőket, azt a módszert használva, amit Prue Meredith-en. Azóta egyik amazon sem kockáztatott volna ilyesmit királynőjük unokáival szemben. Példát statuálni tudni kell…
• Damon? – kérdezte Elena halkan közelebb léve szerelméhez.
• Ric-nek szüksége volt egy gardedámra, elvégre fő szempont a biztonság – magyarázta jelenlétét Damon szívélyesebben a hasonmásnak, ami a jelenlévők véleménye szerint az egyik legátlátszóbb kifogása volt.
• Ez igaz, fő szempont a biztonság – értett vele egyet az ajtó előtt álló személy a legtöbben hitetlenkedve fordultak az ismerős hang irányába.
• Rose? – motyogta Damon csodálkozva. A nő legutóbbi találkozásuk óta teljesen megváltozott. Mármint azon kívül, hogy most láthatóan élt, virult és nem szenvedett semmilyen vámpírokra halálos vérfarkas harapástól. Ezeken kívül kivirágzott. Haja ismét olyan volt, mint régen, a múltban. Hosszú és barna. Valamint jár a napon, tehát kapott egy napfénygyűrűt is… valakitől. De mégis kitől? Prue őt is visszahozta volna miattam? Ha valakire, hát Rose-ra most pont illik az a megjegyzés, hogy jól áll neki a halál…