„A
makacs ökröt nem lehet erővel ivásra bírni.” Cao Hszüe-csin
Pár
percig még mindenki szinte lefagyva állt vagy ült és az ajtónál
lévő Rose-t nézték. Ki azért, mert ismerte, ki pedig azért,
mert nem. De az mindenki számára teljesen világos volt, hogy a
vámpírnő Ric-hez hasonlóan visszatért a halálból és nem
tudták, hogy ennek most örülniük kéne, avagy sem.
- Rég találkoztunk, valaki behívna? Kissé kényelmetlen így társalogni – mosolyodott el Rose kedvesen.
- Gyere be Rose – szólalt meg Sarah csöndesen. Ugyanis ő volt az, aki idehívta a nőt, mert tudta, hogy egymaga – és persze a többiek – nem lesznek képesek megoldani ezt a helyzetet, ami most Merlin hirtelen, de talán nem is olyan váratlan cselekedetének hála megvalósult.
- Te meghaltál… - mormolta Damon hitetlenkedve. Elvégre ő maga volt az, aki leszúrta a nőt, amikor az vérfarkas harapás miatt haldoklott és az teljesen eszét vette. Emlékezett rá, hogy, akkor mindenki felé éreztette, hogy nem számított neki az egész. Mivel tetszik, avagy nem tetszik a vámpírok is, ugyan úgy meghalhatnak egy idő után valamilyen cselekmény következtében. Önmagának azóta már bevallotta, hogy hiányzott neki a nő. Akivel rövid idő alatt sikerült nagyon jó és szoros barátságot kialakítania. A többi igazán mellékes volt. – Prue téged is visszahozott? Ez már több mint nevetséges a részéről – jelentette ki idegesen Damon, mivel nem hitte volna, hogy a nő képes ilyet tenni csak azért, hogy újra beszéljenek egymással. Elena szerelméhez léve próbálta fékezni annak indulatai. Főleg, mivel tudta, hogy a vámpír valójában mennyire örül annak, hogy a vámpírnő életben van.
- Nem Prue hozott vissza – felelte a vámpírnő.
- Akkor ki? – érdeklődte Stefan, mivel sejtette, hogy akkor valamelyik másik személy tette ezt a mágia őrzői közül. Már csak az volt a kérdés, hogy pontosan ki is volt az, akinek ezért hálával tartoznak.
- Morgana – válaszolta Rose. És a tiszteletteljes tónus alapján teljesen nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy már a vámpírnő is csatlakozott az amazonok lelkes táborához.
- És minek köszönhetjük látogatásodat Rosemary? Tudtommal Morgana Sarah-t bízta meg Prue pesztrálásával. Egyébként tetszik a régi-új stílus – mondta Lance vigyorogva célozva a nő hosszú barna hajára.
- Sarah hívott – vallotta be a vámpírnő az érintettre mosolyogva. – Elijah, Sarah tájékoztatott arról is, hogy te és Klaus beszélgettek utoljára Prue-val – fordult az ős felé Rose és valahogy már nem félt egyiküktől sem. Természetesen nem felejtette el azt az ötszáz évet. Egyszerűen most már szabadnak érezte magát. Morganának köszönhetően már nem nehezedett rá, azaz ötszáz évnyi meneküléstől való félelem. Persze ennek sok köze volt Damon-höz is, aki a maga modorában – Trevor helyét pótolva – a legjobb barátja lett. Ami Rose-nak igazán nagyon sokat jelentett. Főleg, amikor a vámpír az utolsó pillanatokban, az álmában egy olyan helyre vitte, ami régen nagyon sokat jelentett a számára.
- Pontosan. Merlin azt hiszem egy varázslattal elkábította őket és aztán eltűntek valahova – ismételte el a történteket, mivel sejtette, hogy a nő ezt szeretné tudni. Emlékezett még az utolsó találkozásukra, amikor megölte Trevort és szabadságot ajánlott Rose-nak. Nem érzett bűntudatott azért, amit tett, mert véleménye szerint teljesen jogosan cselekedte azt, amit. Klaus is pontosan tisztában volt azzal, hogy kicsoda is a vámpírnő, de pillanatnyilag ez csöppet sem érdekelte. Csak azt akarta, hogy végre valaki megkeresse eltűnt testvérét és Prue-t. De valahogy sejtette, hogy erre még várni kell egy kicsit, ami nem töltötte el kimondottan lelkes érzésekkel.
- Amikor legutóbb beszéltük te már, akkor is életben voltál? – érdeklődte Jeremy előrelépve. Ugyani emlékezz rá, hogy amikor Kol – akiről, akkor már tudta, hogy Klaus megbízása alapján barátkozott vele – üldözte őket, akkor Elena és Damon megkérték őt, hogy lépjen kapcsolatba a nővel és kérdezze meg tőle, hogy ki változtatta át, hogy az alapján megtudják kitől is származnak pontosan. Persze ez már mit sem számított nekik.
- Igen – biccentette Rose.
- Komolyan? Akkor miért nem jelentél meg rendesen? – font össze a karjait a mellkasa előtt Damon jelezve, hogy igazán sértve érzi magát a dolog miatt.
- Még nem volt alkalmas – felelte a vámpírnő csöndesen.
- Nem volt alkalmas? Már, hogyne lett volna az? – mérgelődött Damon továbbra is. Elena átkarolta a vámpír derekát, aki ettől némileg megnyugodott.
- Prue, akkor még aludt – válaszolta Rose. Ugyanis Merlin és Morgana – Prue elalvása után – megegyeztek abban, hogy addig nem fedik fel a kilétüket még lányuk fel nem ébred és ebben valahogy mindketten egyetértettek. Persze ez nem akadályozta meg egyiküket sem abba, hogy a maguk módján egyengessék unokáik útját.
- Miért? – ráncolta össze a homlokát Rebekah. Ő ugyani még nem értesült arra, hogy ez miért is volt, mivel csak a puszta tényt közülték vele. Megkérdezte volna, de sajnos a gondolatai mostanában igazán csapongtak és ezért nem igen volt rá alkalma.
- Történ egy kis baleset és… - mormolta Sarah félénken.
- Még hogy baleset – horkantotta Lance.
- A vádaskodásod sértő – vetett a szőke hajú férfira egy lesújtó pillantást Sarah, mivel az előbb mondatával a vérfarkas szinte megkérdőjelezte Morganat és ezt, senki sem tehette büntetlenül. Már persze ha leszámítjuk Prue-t, Damont, Stefant és nem utolsó sorban Merlin-t.
- A te hűséged meg vak – jegyezte meg Ric hevesen.
- Megtennétek, hogy nem most, hanem később tárgyaljátok ezt meg? – érdeklődte Lio halkan, bár az érintetteket ismerve az sem lepte volna meg, ha tovább folytatják azt, amit elkezdtek.
- Később – szusszantotta az ex-történelem tanár jelezve, hogy még nem végeztek. Mivel sejtette, hogy nem lenne valami okos ötlet pont itt és pont most folytatni a Prue-t, valamint vele együtt Damont és Stefant ért sérelemnek a taglalását. Lance konok hallgatásba burkolózva tudatta, hogy nem tetszik neki, hogy fekete hajú legjobb barátja már megint főnököt játszik, akkor sem, ha ő volt az idősebb. Néha egyszerűen nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy a körülmények számukra valamilyen balszerencsés oknál fogva mindig rosszul sülnek el és végül ennek következtében ők iszák meg a levét az egésznek. Jeremy, aki szintén meg akart szólalni megcsóválta a fejét. Egyes részleteket igazán nem értett, viszont a véleményét szívesen kifejezte volna ezzel kapcsolatban. Elijah jól tudta, hogy most nem alkalmas megvitatniuk ezt az egészet és ő osztotta Lio véleményét. Mely szerint nem kell félresöpörni ezt a témát, hanem csak egy későbbi erre kifejezetten alkalmas pillanatra kell tartogatni, amikor a dolgok már elrendeződtek. Viszont sejtette, hogy az még nagyon is odébb van.
- Prudence úrnő eltűnt Kollal együtt és Merlin nyilván valamilyen egyáltalán nem várt büntetést szabott ki rájuk, ami most igazán nem tanácsos – tért vissza az eredeti témára Sarah jelentőségteljes pillantást vetve Rose-ra.
- Ehhez most igazán nem volt joga – csóválta meg a fejét Rose aggodalmasan megértve, hogy a vörös hajú amazon mire is céloz pontosan. Aztán koncentrálni kezdet.
- Ne! Ne hívd ide… - kiáltott fel Lio. – Morgánát – fejezte be a mondatott némileg bosszankodva és letörten, amikor rádöbbent, hogy elkésett. Lance erősen morgolódott hasonló okból kifolyóan.
- Talán zavarna a jelenlétem Lionell? - érdeklődte a megjelent nő kíváncsian, ám a fenyegető él igazán kivehető volt a hangjából.
- Természetesen örömmel látunk, mint mindig – hajtott fejezet a fekete hajú férfi és örült neki, hogy még életben van és nem került azon nyomban Lexi mellé. Ilyenkor tényleg örült volna Prue jelenlétének, aki kiállt volna értük és megakadályozta volna az esetleg rájuk nézve rosszul elsülő dolgok megtételét.
- Te tényleg visszahoztad Rose-t a halálból? – fordult a szőke hajú nő felé Damon követelőzve. Nem kételkedett abban, hogy a vámpírnő igazat mondott egyszerűen csak érdekelte, hogy Morgananak mégis mi oka lehetett erre. Bár sejtette, hogy hasonló, mint Prue-nak, amikor visszahozta Ric-et. Vagyis őt akarták ezzel manipulálni vagy jobb belátásra téríteni. Kinek hogy.
- Igen, láttam, hogy milyen jól összebarátkoztatok. Sage is felmerült még, de ő túlságosan is kötődik Finnhez. Egy férfi mindig zavart okoz – mormolta bosszankodva a kérdezett. - Ne vedd magadra szívem – tette a kezét Damon vállára, valamint Stefanra is rámosolygott jelezve, hogy unokáit ebből a szempontból nem érinti a véleménye szerint hátrányos téma.
- Oké és valakit még visszahoztál? Úgy értem minden halott jó ismerősöm itt fog most már lófrálni? Ki lesz a következő? – lépett hátrébb a vámpír mérgesen, hogy Morgana keze lehulljon a válláról.
- Lance ezért megöllek – csattant fel mérgesen a magához térő Lexi és levette magáról a takarót. – Öhm… sziasztok? – tette hozzá sokkal halkabbra fogva a hangerejét és mérges lendülete is elszállt.
- Lexi? Ez komoly? – nézett gúnyosan a szőke hajú vámpírnőre Damon.
- Lexi – lépett eddig halottnak hitt legjobb barátja mellé Stefan és szorosan megölelte a vámpírnőt, aki boldogan, valamint erősen megkönnyebbülten viszonozta azt. Tudta, hogy Stefan nem haragszik rá és bízott abban is, hogy Damon idővel meg fog békélni a helyzettel.
- Lexi-t nem Morgana űrnőm hozta vissza, hanem Merlin és nem most, hanem még régen – szúrt közbe csak a félreértések elkerülése érdekében Sarah.
- Hogy értetted? – kérdezte Ric kissé értetlenül.
- Szerintem a legjobb az lesz, ha megkeressük Prue-t és Kolt. Üljünk le az… asztalhoz – intett a nevezett bútor felé Lio kissé tétován.
- És egy varázsütésre megoldódik minden csak, mert egy kerek asztalhoz ülünk? – forgatta meg a szemeit Damon és tartózkodóan összevont a karjait a mellkasa előtt.
- Sajnos, az asztalfőre nem tudnál ülni Damon – jelentette ki Klaus szarkasztikusan.
- A te öcsédet kell keresni és nem az enyémet – vágott vissza a vámpír haragosan.
- A te szüleidről van szó Damon – tárta szét a karjait Klaus célzatosan.
- Kösz az emlékeztetőt. Nem, mintha el tudnám felejteni – morogta Damon bosszúsan.
- Stefan, akkor nem az apádat ölted meg – mosolygott rá legjobb barátjára Caroline boldogan tudva, hogy mennyire számít az érintettnek ez a dolog.
- Milyen kár, de még nincs minden veszve – dünnyögte Damon.
- Damon! – szólt rá a vámpírra Lexi és Ric. Holott tudták, hogy teljesen felesleges.
- Rose miért szeretted volna, ha idejövök? – érdeklődte Morgana méltóságteljesen leereszkedve az asztalhoz és kissé lassan, valamint óvatosan hasonlóképpen cselekedtek a többiek is.
- Prue és Kol eltűntek – válaszolta a kérdezett.
- És mi a probléma ezzel? A lányom és Kol nem először teszik ezt – dőlt hátra kényelmesen és lábai elegánsan keresztbe vetette.
- Muszáj emlékeztetned rá? – szúrta közbe a saját egyéni véleményét Damon meglehetősen dühösen. Elena megnyugtatónak szánt mozdulatokkal simogatta a szeretett vámpír karját, akire ez természetesen hatással volt, de az ilyen témák még mindig túl könnyen kihozták a sodrából.
- Bocsánat szívem – mondta Morgana, ám hangjában egy csepp megbánás sem volt kivehető. Damon csak a fogát csikorgatta, főleg a „szívem-es” részt hallva.
- Merlin… - vetette fel Sarah kissé tétován, aztán Rose-ra pillantott. Jelezve, hogy reméli a másik nő fogja folytatni azt, amit ő elkezdett. Ugyanis a vámpírnő szinte Morgana jobb kezévé nőtte ki magát és tőle talán jobban fogja fogadni a nagyon kedvezőtlen híreket, mint mástól.
- Mit csinált már megint? – kérdezte a szőke hajú nő egy ideges kézmozdulat kíséretében. Mivel a férfi néha olyan volt, hogy legszívesebben ő maga fojtotta volna meg.
- Nem tudtunk semmit tenni az ellen, hogy megakadályozzuk őt – hárította a felelőséget Lio, mielőtt akárcsak felmerülhetett volna ez a lehetőség. Úgy vélte Morgana kiszámíthatatlansága esetében jobb minél előbb leszögezni ezt. Nem, mintha számítana, akkor, amikor a nő éppen dühös, de azért egy picit mégis.
- Igen, értem Lionnell, de végre lennél szíves elmondani, hogy miről van szó? – emelte a plafon felé a pillantást Morgana jelezve, hogy a türelme már igazán fogytán van.
- Ő tüntette el Prue-t és Kolt – válaszolta Ric bátran.
- Hogy?! Lexi magyarázatott. Most! – pillantott szikrázó szemekkel a vámpírnőre Morgana. Várva, hogy Merlin küldötteként elárulja a férfi miért is tett ilyesmit a férfi. Tudtam, hogy már rég elment az esze, már ami volt neki, de ez akkor is erős túlzás volt a részéről!
- Én nem tudom, miről van szó – válaszolta Lexi őszintén. Mivel egyáltalán nem tudott mestere ezen irányú terveiről. Azonban a szőke hajú nő hajthatatlan volt és egyértelműen nem érte be ennyivel.
- Mondom most! – rivallt rá mérgesen a vámpírlányra. Szemei fehéren izzottak és a többieknek olyan érzése volt, mintha egyszeriben sokkal jobban megnyúltak volna a fények a szobában. Vakítóan élessé vált minden. Rose szomorúan nézett barátnője irányába, de tudta, hogy nem tud semmit sem tenni az érdekében. Stefan közbe akart szólni, de helyette más tette meg.
- Morgana, kérlek, ha tőlem szeretnél megtudni valamit, akkor ne Alexiától kérdez ilyesmit, és igazán örülnék, ha nem ölnél meg senkit – jegyezte meg a megjelent Merlin szelíden. Lexi megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Ugyanis sejtette, hogy Morgana feleannyira sem lett volna vele… kedves, mint Lance volt.
- Tudhatnád, hogy nőket csak a legvégső esetben ölök – húzta fel az orrát Morgana sértetten, de a szoba ismét normálisnak tűnt mindenki számára. - Szóval azonnal áruld el, hogy hol is van Prue és Kol! És hozd is vissza őket, mégpedig sürgősen! – tette hozzá követelőzve.
- Nem hittem volna, hogy ennyire a szíveden viseled Kol sorsát, elvégre ő csak egy férfi a sok közül. Az már igazán mellékes a te szempontodból, hogy az unokáid apja. Vagy várj, erről van szó igaz? De ezúttal én fogok nyerni Morgana – mosolyodott el Merlin kihívóan.
- Meglátjuk – szűrte a fogai között Morgana.
- Miről beszéltek? Milyen nyeremény? Viszont igazán örülnék neki, ha visszahoznátok Prue-t és Kolt ide Mystic Fallsba – szólalt meg Stefan. Aggódva gondolva arra, hogy szüleinek akár baja is eshetett, akkor is ha mindketten halhatatlanok voltak.
- Sajnálom Stefan ez nem lehetséges. Ahol most vannak ott pont jó nekik – válaszolta Merlin nyugodtan.
- Tippelek, helyre akarod tenni köztük a dolgokat, nemde? Szerintem, ami nem megy, azt nem kell erőltetni – vágta rá Damon gúnyosan.
- Csak szeretném, ha minden rendben lenne közöttük és a legjobb megoldást hoztam meg, amit ilyen helyzetben lehet - fordult idősebb unokája felé a férfi.
- Persze, tökre megértem az érzéseidet, viszont a te legjobb megoldásod kissé elferdül a részrehajló kategóriába – mondta Lance is a saját véleményét. És sejtette, hogy ezzel majd felhívja magára a figyelmet, de inkább ő, mint Damon.
- Nem mintha célozni akarnék valamire – mondta a szőke hajú férfi mikor végre magának tudhatta Merlin szúrósan komor pillantását.
- Igazán Lancelot itt ülünk egy kerek asztal körül pont, mint régen és mond, hogy nem akarod, hogy Prue ugyan olyan legyen, mint akkor – koppintott a bútordarabra Merlin mintha ezzel is megerősítené azt, amit ilyen határozottan és menthetetlenül állít.
- Nem akarom. Felnőttünk és te olyat akarsz ránk erőltetni, ami nem a mi akaratunk és véleményünket kutyába sem veszed – villantak meg Lance zöld szemeiben apró sárga fények.
- Megkérdőjelezed a döntésemet? Ez mostanában már a második alkalom – közölte Merlin fenyegetően élesen. Ő nem volt Prue, aki adott esettben elnézte legjobb barátai szemtelen, meg nem engedhető méreteket öltött viselkedését. Bár volt, amikor Prue sem tolerálta ezt.
- Csak második? Az nem sok. Igazán jöjjön, aminek jönnie kell – rántotta meg a vállát, mintegy saját magának a megerősítésére. - Prue teljesen jól van, csak te kontárkodsz már bele mindenbe ahelyett, hogy hagynád, hogy megoldja a dolgokat. Igazán Merlin Prue tudja, hogy mit csinál, és Kol is. Hagyj nekik egy kis nyugalmat és idővel elrendezik maguk között a dolgokat – érvelt a saját igazsága mellet a szőke hajú férfi sziklaszilárd eltökéltséggel.
- Idővel? Nem, attól tartok minden perc számít – válaszolta Merlin komoran. – Egyébiránt Prue nemrég megölte Meredith-et, úgy, ahogy annál kevesebb fájdalmasabb halál van, ha egyáltalán van – mondta a férfi ellenérvként.
- És mit számít ez? – kérdezte Ric, tudva, hogy a nő ez által hozta vissza őt.
- Számít Alaric, sokat, nagyon is sokat és ne vedd magadra, mert nem azzal van problémám, hogy visszahozott téged az élők közé. Ez még a dolog megérthető része – válaszolta Merlin.
- Akkor mi bajod van?! – kérdezte Damon, mivel ő nem értette, hogy akkor miért kell emlegetni ezt a témát, főleg, mivel részéről örült annak, hogy legjobb barátja ismét él és Meredith meghalt.
- Az, hogy anyád kegyetlenül könyörtelen volt Meredith-el.
- Lehet, hogy igazad van és én sem tagadom, hogy így volt. Viszont, ha valaki, hát Meredith igazán megérdemelte és ezt te is tudod. Ne mond, hogy nem, mert nem hiszek neked. Láttad, hogy Prue miként és mennyire omlott össze egyik pillanatról a másikra, azért mert Meredith elvette tőle a fiait. Akik a világot jelentették neki akkor, ahogy most is – mondta Lance egyre erősebb hangerővel. Stefan sejtette, hogy édesanyjának fájt az elvesztésük, de az, amit a szőke hajú férfi mondott abból sokkal többet érződött ki. Igazán nem értette már a dolgokat, és a halántékára helyezte a kezét, mert fejébe erős fájdalom nyilallt. Lexi aggódva helyezte Stefan hátára a kezét, mivel látta a mozdulatot. Damon kívülről közömbös és gúnyos maradt, belől azonban kissé megrázkódott. Fájt a feje, nem tudta miért, de kezdte megérteni Prue-t. Persze nem állt szándékában megbocsátani neki, de legalább most már tudta, hogy a nő nem önszántából hagyta ott őket. És ez kimondatlanul is, de jelentett neki… valamit.
- És azok a falusiak, akiket a fiúk keresése közben ölt meg? Mennyi falu is volt? Négy vagy öt? Ezek teljes lakossága. Csak azért, mert régen valamilyen úton-módon érintkezésbe kerültek Meredith-el – vette fel a neki nagyon nem tetsző dolgot Merlin nagyon is jól emlékezve lánya, akkori tombolására.
- Elnézhető veszteség – reagálta le Morgana egy könnyed horkantás kíséretében. Ugyanis őt egyáltalán nem rázta meg az, hogy lánya miket követett el, főleg, mivel ő is hasonlóan tett.
- Veszteség, ebben igazad van, de nem elnézhető – pillantott feleségére indulatosan a férfi. Mivel véleménye nagyon is eltért a nőétől. Ugyanis szerint a veszteség címszót nem lehet ártatlan emberek meggyilkolásával palástolni. Mivel ez teljesen felesleges kegyetlenség volt csupán nem több.
- És Kol? – kérdezte Rebekah halkan, bár számára Prue sem követett el semmi megbocsáthatatlant. És ezzel a véleményével igazán sokan értettek egyet a jelen lévők közül. Egyedül csak Merlin volt megingathatatlan ebben a témában.
- Megölte a helyi iskolaigazgatót és a titkárnőjét, valamint még öt Mystic Fallsi lakost… – árulta el véleménye szerint Kol nagy vétkét.
- Legalább tett valami hasznosat is – motyogta Damon, mintegy csak saját magának.
- … hogy azokról ne beszéljünk, akiket együtt öltek meg – folytatta Merlin figyelmen kívül hagyva idősebb unokája közbeszólását.
- A múltban? Te képes voltál ezért elküldeni őket a jó ég tudja hová?! – kérdezte Stefan méltatlankodva.
- Stefan te tudhatnád a legjobban milyen felelősséggel jár az, amikor valaki sok embert öl meg – intette le fiatalabb unokáját célzatosan.
- Nem hinném, hogy ez most ide tartozik – mondta Lexi egyből Stefan védelmére kelve. Ugyanis tudta, hogy mennyire rosszul érinti ez a vámpírt.
- Alexia, kérlek. Amikor ideküldtelek 1864-ben az nem azért volt, mert azt akartam, hogy a fiúk második anyjává válj, hanem egyszerűen csak segítess nekik abban, hogy ne térjenek le a helyes útról – fordult a vámpírlány felé.
- Sajnálom mester, de igazam van – hajtott le a fejét bűntudatosan.
- Kinek mi a helyes út – jegyezte meg Morgana méltóságteljesen, mivel Merlin megjegyzését erősen fedőnek vette, amit soha sem tolerált.
- Szóval ennyi?! Ezért küldted el Prue-t és Kolt, mert azt akarod, hogy egy csapásra kibéküljenek?! – csattant fel Jeremy is.
- Most nem engedhetjük meg magunknak ezt a viselkedést – mondta a vadásznak Merlin.
- Nem mi viselkedünk lehetetlenül! – szólalt meg Ric célzatosan.
- Majd kilencszáz éve telt, mire képesek voltak bocsánatot kérni egymástól. Szerinted mennyi idő lesz még varázsütésre kibékülnek? – értette egyet a Gilbert fiúval és az egykori történelem tanárral Klaus is, mert idegesítette, hogy Merlin ennyire ítélkezik felettük teljesen érdemtelen alapon. Legalábbis ő nem értette. Ahogy a többiek sem.
- Sikerülni fog, ez legjobb megoldás – ismételte meg véleményét Merlin.
- Vérzik érted a szívem, de komolyan… - szólalt meg Lance a maga gúnyosan könnyed stílusában.
- Szerintem pontosan eleget mondtál ma már Lancelot – pillantott a szőke hajú férfira. Szemei teljesen feketévé váltak, a szoba ezúttal sötét lett. Lance meg térdre vágódva kapott a fejéhez. Lehetett hallani, amint a csontja apró darabokra törnek, de a szőke hajú férfi erősen küzdött a kényszer ellen.
- Hagyd abba! – kiáltott Stefan elborzadva. Mire Lance abbahagyta. A levegőt továbbra is nehezen vette, de végül nem változott át.
- Milyen kis lázadó lettél – jegyezte meg Morgana büszkén fiatalabb unokájára pillantva. Eddig nem volt biztos abban, hogy Stefan – Damonben természetesen biztos volt - is örökölte esetleg az ő erejének a miben létét, de most mégis felmerült benne ez a lehetőség és igazán örült ennek.
- Mi történt? – kérdezte Caroline döbbenten kipillantva Klaus háta mögül. Ugyanis odamenekült az esetleges vérfarkas veszély elől. Az ősi hibrid mereven nézte, ahogy apja majdnem átváltozott és némileg sajnálta őt. Tudta, hogy a szőke hajú férfi csak az igazukért állt ki és szenvedte el majdnem Merlin haragját. Zavarták ezek a gondolatok és ennek elterelése érdekében Caroline-ra vigyorgott jelezve, hogy örült neki, hogy a lány annyira megbízik benne, hogy nála keres menedéket. Aki erre némileg elpirulva kapta el a tekintetét.
- Stefan vérének a szava erősebb, mint Merliné – kacagott fel Morgana jóízűen és vidámsága egyértelműen leolvasható volt az egész megjelenéséről.
- Kösz, Stefan – hálálkodott Lance, aki még mindig a fejét fogta egy kézzel, de a másik kezével integetett. Jelezve, hogy megmarad.
- Attól, hogy aggódsz Mordred és Silas miatt nem rajtunk kéne letöltened, mert mi nem igazán éljük túl az ilyesmit – szólalt meg Lio fanyarul, aki egy székbe segítette legjobb barátját.
- Te mindig ennyire optimista vagy? – motyogta Damon szarkasztikusan egyetértve a fekete hajú férfival.
- Csak annyit kérünk, hogy áruld el, hol vannak, hogy mi is elmehessünk és segíthessünk nekik, bármilyen büntetést is szabtál ki rájuk – szólalt meg a maga diplomatikus módján Elijah Merlin felé fordulva.
- Kizárt – rázta meg a fejét határozottan a férfi és igazán hajthatatlannak tűnt.
- De mégis miért? – kérdezte Elena értetlenül.
- Ezt nekik kell megoldaniuk, ahogy te és Damon is túljutottatok a kezdeti nehézségeken és akadályokon úgy nekik is ugyan úgy sikerülni fog – válaszolta Merlin a hasonmás felé fordítva a pillantását. Damon vetett egy lesújtó pillantást nagyapjára jelezve, hogy nem igazán kedvére való az, hogy éppen Kolhoz hasonlítgatják őt. Mert makacsul és megingathatatlanul kitartott a mellett az álláspont mellet mely szerint benne és az ősben nincsen semmi közös. Semmi!
- És, ha nem?! – kérdezte Caroline homlokráncolva és sejtette, hogy a válasz nem lesz valami kedvező.
- Akkor vége – közölte Merlin egy kifürkészhetetlen pillantás kíséretében.
- Hogy érted ezt?! – érdeklődte Stefan kissé akadozva az aggodalomtól, akinek Caroline-hoz és a többiekhez hasonlóan szintén rossz érzése volt. És az előbbi incidens is eléggé megdöbbentette őt. Nem hitte volna, hogy tényleg képes lesz megakadályozni Lance átváltozását és igazán örült neki, hogy sikerült.
- Ha nem szeretik egymást, akkor mi értelme van a köztük lévő kapcsolatnak? – tette fel a kérdést Merlin.
- Merlin ugye nem az akarod mondani, hogy… - vetett a férfira egy ingerült pillantást Morgana.
- De Morgana pontosan – biccentette Merlin.
- Mi az? – kérdezte Rebekah félve a választól.
- Nem vagyok teljesen ostoba. Ezért aztán nem várom el tőlük, hogy kimondják azt, hogy mit is éreznek a másik iránt. Így Prue-nak és Kolnak a tetteikkel kell kifejezniük, hogy mennyire fontos is nekik a másik. A másik iránti féltés, a védelem és a szeretett, ha szavak nélkül ki tudják ezt fejezni egymás felé, akkor visszatérnek ide Mystic Fallsba – közölte Merlin.
- És, ha nem sikerül, ha nem tudják még kifejezni sem? – kérdezte Elena halkan.
- Akkor a közöttük lévő össze kötelék megfog szakadni és, senki sem tudja majd helyre hozni – kulcsolta össze a kezeit Merlin a szobában lévők, pedig megremegtek ezt hallva, mert ezt egyáltalán nem akarták. Egyikük sem.
- Pont most nem küldhetted el, vagy már elfelejtetted anyád törvényét? – szólalt meg Morgana hideg érveléssel. Lio élesen beszívta a levegőt és Lance a fejét finoman az asztalba verte. Rose, Sarah és Lexi csöndben maradtak, de lehetett látni, hogy a többiekkel ellentétben ők is pontosan tudják, hogy miről van szó. Jeremy összeráncolta a homlokát jelezve, hogy erről már hallott csak egyszerűen nem jut eszébe, hogy miről is van szó pontosan. Ric pedig heves pislogással konstatálta meglepettségét.
- Nem szegtem meg anyám törvényét! Prue-nak semmi baja nem lesz – felelte Merlin tényközlően és erősen sértetten. Hiányzott neki az édesanyja, a fia, ahogy az apja és a testvére is. Mégis képes volt kockára tenni lány boldogságát azért, hogy végül a helyes megoldás szülessen meg ebben a számukra kilátástalannak látszó helyzetben.
- Hogy érted? – kérdezte Rebekah értetlenül.
- Kol szenvedi el Prue sérüléseit is – árulta el a férfi azt a kiskaput amit kitalált lánya számára azért, hogy kibéküljön Kollal. Tudta, hogy Prue és Kol számára mennyire fontos is a másik és ezért tisztában volt azzal, hogy mindketten meg fognak enyhülni a másik felé. Legalábbis ebben bízott. Ha meg nem, akkor nekik már így is, úgy is teljesen mindegy.
- De miért? Úgy értem mindketten halhatatlanok, akkor mégis mi szükség volt erre? – kérdezte Ric értetlenül és meglehetősen idegesen.
- Ez akkor sem megoldás – csattant fel Morgana dühösen, aki pontosan tudta, hogy a férfi miért is folyamodott ehhez a megoldáshoz.
- Te is ezt tetted korábban - vont fel a szemöldökét Merlin kissé sértetten, ám a célzás egyértelmű volt. Akik nem tudták, hogy pontosan miről van szó, azok lassan véglegesen elvesztették a beszélgetés fonalát.
- Az teljesen más volt és egyébként is nekem megvolt rá az okom – mondta a szőke hajú nő idegesen. Azért tette, hogy a lánya boldog legyen.
- Ugyan az, mint az enyém, bár elismerem és neked is el kell, hogy más indokod is volt rá – jelentette ki a férfi hűvösen.
- Igazad van, de rám már nem haragszik, akkor sem, ha végül nem vált be az, amit végül is szerettem volna – közölte a szőke hajú nő leereszkedően.
- Te is tudod, hogy ennek köszönhetően így, majd még egy ideig még halasztani tudjuk a harcot – mondta Merlin azt, hogy mi oka is volt erre az egészre.
- Elismerem, hogy Silast talán érdekelni fogja, és figyelembe veszi ezt. Viszont Mordredet soha nem érdekelte az ilyesmi és nem is fogja, mert ő más alapján éli az életét! – emlékeztette gúnyosan a férfit, arra, amit az éppen próbált tagadni magában.
- Az anyánk hozta ezt a szabályt, és nem fogja megszegni – válaszolta Merlin és most tényleg igazán haragosnak látszott.
- Hisz most szegted meg te magad is! Így hogy várod el, hogy ő ne tegye? – érdeklődte Morgana hitetlenkedve, és nem értette, hogy a férfi, hogy lehet ennyire naiv.
- Ha megfogja, akkor én magam ölöm meg – szögezte le Merlin határozottan.
- Hallottam már ezeket a szavakat! Legutóbb a fiam életébe került, most ne legyenek áldozatok, mert én magam ölöm meg, ha megfordul a fejében és te is vele fogsz tartani – kötötte ki ehhez kapcsolódóan a saját véleményét Morgana sziklaszilárdan és valahogy senki sem kételkedett abban, hogy megteszi.
- Muszáj rébuszokban beszélnetek? – érdeklődte Klaus, mivel utálta azt, amikor nem értett valamit, főleg ha azaz orra előtt történt.
- A műsor igazán mókás volt, de szerintem csak szimplán unatkoztok és nincsen jobb dolgotok, főleg, mert féltek attól, hogy a csúnya Silas mérges lesz rátok, azért amit vele tettetek – mondta el Damon a saját véleményét nagyon is éleslátóan. Egyértelműen nem kímélve senkit és semmit.
- Nem ismered az apámat, ahogy a testvéremet sem. Nagyanyádra, rám és anyádra, pedig nem emlékszel, így aztán árult el nekem Damon, hogy mégis milyen jogon ítélkezel felettem? – érdeklődte Merlin és idősebb unokája előtt termett.
- Nyugodtan mond ki, amit gondolsz, igazán nem kell kímélned Damon lelki világát! Prue sem lesz rád mérges azért, amit vele és Kollal tettél. Legalábbis talán ad majd neked egy perc előnyt mielőtt megöl. Szóval legyél saját magaddal és velünk is annyira nagyvonalú, hogy inkább távozol. Mégpedig minél előbb annál jobb ugyani ez a… könnyed kis csevej már így is, túlságosan is hosszan elhúzódott – szólalt meg Lance cinikusan.
- Legyen, de előtte… nagyon fáj a fejed Damon? És neked Stefan? – kérdezte Merlin majdhogynem kedvesen. Az idősebb unoka gyanakodva ránézett nagyapjára nem értve, hogy az honnan is tudhatja, főleg mivel senkinek nem árulta el. Testvérei is összezavarodottan pillantott rá. – Segítek nektek emlékezni – ajánlotta a férfi.
- Ne! – kiáltott fel Lio, Lance, Rose és Lexi egyszerre. Azonban késő volt Merlin megérintette idősebb unokája halántékát, aki erre összecsuklott, mint egy rongybaba és csak Elena vámpírreflexeinek volt köszönhető, hogy nem a szőnyegen kiterülve végezte.
- Damon! – kiáltott fel a hasonmás kétségbeesetten. Ric gyorsan legjobb barátja mellet termett. Merlin közben ugyan úgy tett Stefannal is, akit Lexi kapott el.
- Morgana, kérlek – fordult Rebekah a szőke hajú nő felé, remélve, hogy az megállítja a férfit.
- Merlinnek ebben igaza van, a fiúk így emlékezni fognak és idővel az erejük is vissza fog térni – állt fel Morgana, aki kivételesen egyetértett a férjével.
- Nálatok ez mindig így megy?! – szisszent fel Ric dühösen és aggódva legjobb barátja fölé hajolt, aki láthatóan csak aludt. Nagyon mélyen.
- És Prue? Ha meg tudja, hogy pontosan mit is tettél, nehogy ezt hidd, hogy elfogadja majd az érvelésed ezzel kapcsolatban – szólalt meg Klaus, mert nem hitte, hogy Prue ezt meg bírná bocsátani egykönnyen, főleg nem Merlinnek.
- Neki és az öcsédnek most más dolga van – válaszolta Merlin elhessegetve a nagyon is valószínű jövőt.
- De hol?! – kérdezte Jeremy idegesen.
- Nem tehetted – suttogta Lio. Aki elborzadva követte Merlin pillantását, aki a kerek asztalt nézte egy mereven elmerengő pillantással.
- Camelot az egyetlen hely, ahol Prue teljesen meg tud nyílni – mosolyodott el Merlin halványan.
- Csak azt ne mond, hogy azt hiszed, hogyha épségben eljön onnan, akkor megköszöni neked a segítséget és azt, hogy pont oda küldted – hitetlenkedett Lance, aki már valamennyire összeszedte magát.
- Ott halt meg a testvére! Egyénként is romhalmazzá vált az egész – szólalt meg Ric méltatlankodva, kiegészítve a szőke hajú férfi közlését, mivel ő ez olvasott ki Prue fejéből.
- A lakrészek egy részét, valamint a nagytermet felújítottam, hogy legyen hol pihenniük és ne a szabad ég alatt legyenek – válaszolta Merlin komolyan.
- Pont azokat, ahol Prue és Arthur régen a legtöbb időt töltötték, ehhez csak gratulálni tudok! – jegyezte meg Lance cinikusan. Lio nem értette, hogy Merlin ezúttal, hogy mehetett ennyire messzire.
- Tudod Merlin a korábbi témához visszatérve én úgy vélem, hogy nem döntetlenről van szó, hanem a mérleg igen is felém billen, de ha mégsem, amiben azért igazán nagyon kételkedek nemsokára úgyis eldől és hidd el én fogok nyerni. Rose, Sarah maradjatok itt és vigyázzatok a fiúkra – jegyezte meg Morgana, aztán eltűnt.
- Legyen úgy Morgana, legyen úgy – válaszolta Merlin halkan. – Alexia maradhatsz, ha akarsz – tette hozzá nem is pillantva a vámpírnőre, aztán ő is távozott teljes káoszt hagyva maga mögött.
Újabb jó fejezet:)Ahogy elnézem Merlin sikeresen megutáltatta magát mindenkivel:) Morgana sokkal lazábbnak tűnik.Tetszik ahogy a teljes csapat megpróbálta letorkolni. Kár hogy nem jött be de ha Merlin látja hogy ilyen sokan nem értenek egyet vele talán legközelebb elgondolkozik mielőtt dirigálni kezd. Egyébként Merlin és Morgána hol élnek és mit csinálnak amikor épp nem a családtagjaikat idegesítik halálra? Hát elég érdekes próba élé állítja őket de szerintem megoldják bármilyen valószínűtlennek látszik is ez jelenleg. Milyen törvényre gondolt amit Qetsiyah nem mer megszegni? Én a csapat helében inkább azon dolgoznék hogy valahogy felébresszem Arthurt mert akkor kiegyenlítődnének az erőviszonyok. Érdeklődve várom a folytatást,már nagyon kíváncsi vagyok Camelotra.
VálaszTörlésSzia <3
TörlésKöszönöm, hogy írtál :)
Örülök, hogy tetszett :) Az már egyszer biztos, hogy sikerült magáról maradandó élményt hagyni a többiekben. Morgana nem veszi annyira komolyan a dolgokat, mint a férje. Csak sajnos tényleg nem hatott semmit a próbálkozásuk, mert Merlin úgy véli, hogy ez a helyes és ebben senki sem tudja őt megingatni. Nem az a fajta, de meglátjuk ;) Avalonban élnek, vagy mikor hogy, de a legtöbb idejüket ott töltik. A törvényét Qetsiyah hozta létre és ez mindenkire kötelező, de később bővebben ki fog derülni. Arthur-t nem könnyű felébreszteni még nekik sem.
Sietek vele :D
Puszi