XVI. fejezet

Magyarázatra szoruló kérdések

„Vannak olyan helyzetek, amelyeket csak ösztöneink fognak fel, de értelmünk nem tud rájuk magyarázatot adni.” Alexandre Dumas

Kol suhant be a történelemterembe, meglehetősen türelmetlenül. Mivel most már erősen számított arra, hogy Prue végre mindent elmond neki, akkor is, ha neki kell kiszedni belőle mindent ennek érdekében. Bár erősen kételkedett abban, hogy nőre hatna az igézés, de azért talán megérné megpróbálni… legalábbis egy esélyt mindenképpen megérne.

• Örülnék neki, ha egy kicsit rám pazarolnád a figyelmed. és ehhez kapcsolódóan remélem képes vagy elmondani azt, amit megígértél – dőlt neki az ajtófélfának az ős meglehetősen gunyorosan.
• Először megnézem, hogy van a húgod, majd a temetőben lesz egy kis dolgom, de ezt követően minden figyelmem a tiéd – adta meg magát a nő, bár való igaza, hogy nem teljesen. Elvégre benne is van büszkeség, és igazán nem szerette, ha Kol csak úgy elvárta tőle az ilyesmit, ráadásul minden felesleges ok nélkül, tekintve, hogy egyébként is most már elmondott volna neki mindent. Legalábbis azt, amiről az ősnek nincsen még tudomása, a többit egyszer már megpróbálta elmondani neki, ő már igazán nem tehet arról, hogy Kol teljesen örültnek nézte emiatt.
• Még mindig feltételeket szabsz? – ragadta meg a mellé érő nő karját az ős meglehetősen haragosan.
• Elijah-nak megígértem, hogy vigyázok a testvéreire, és nem tudom, hogy Meredith nem e tett kért Rebekah elméjében – válaszolt Prue remélve, hogy így előbb szabadul holott tudta, hogy Kol nem az a fajta, aki mindenféle magyarázat nélkül megteszi az ilyesmit és szabadon bocsátja azt, akitől válaszokat vár vagyis inkább követel.
• Miért ígértél volna ilyesmit Elijah-nak? – húzta fel a szemöldökét az ős.
• Mert, aki kér tőlem valamit, azt megteszem. Nem mérlegelek, hanem csak segítek – mondta a nő tömören.
• És milyen jól! Régen és most is mindig ennyire remekül sikerült kivitelezned az ilyesmit – vonta meg végül a vállát Kol gúnyosan. Finn, valamint Henrik esetére célozva, mert ha a nő a születése előtt ígérte meg ezt a bátyának, akkor már ott és akkor zátonyra futott ez az ígéret.
• Nem értesz te semmit! – lökte el magától az őst Prue, de olyan szinten, hogy az a szemközti falba csapódott.
• Lehet, hogy igazad van! Elvégre én csak egy ostoba kölyök vagyok, akit Camelot úrnője volt szíves a kegyébe fogadni csak, azért hogy legyen valakije – állt fel az ős sértetten és mérgesen kezdte el magáról lerázni a port. Prue azonban megragadta őt a hajánál fogva kényszerítve, hogy egymás szemébe nézhessenek.
• Valóban egy ostoba kölyök vagy azért, mert úgy viselkedsz, mint akinek a lelkébe gázoltak! Holott én soha nem kényszerítettelek semmire. A testvéreiddel történteket nem tudom megváltoztatni akármennyire is, szeretném. A Finn-el kapcsolatos résznél nem voltam magamnál és a bátyád egyébként is meg akart halni, ha tulajdonképpen tudni akarod. Ami pedig Henrik esetét illeti, figyelmeztettem a vérfarkasokat, Lance is megtette, mégis támadtak, aminek aztán meg is lett a következménye, mert egytől egyig megöltem az mindegyiküket, nekem elég volt az, ha csak sejtése volt róla és máris halállistára került. De már csak Klaust tudtam megmenteni, mert azok az ostobák még őt is képesek lettek volna darabokra tépni, holott érezték rajta, hogy vérfarkas, de felismerték a vérvonalat – tagolt Prue indulatosan a szavakat. Kol nem tudta, hogy erre neki mit is kéne mondania. Nem hitte volna azt, hogy a nő volt az, aki olyan kegyetlenül elintézte a vérfarkasokat, mert mire ők vámpírok lettek addigra a falu összes olyan természetfeletti lénye, aki benne volt vagy akár lehetetett a támadásban már halott volt. Így már igazán értette hogyan. - Ha fel tudtam volna, őt támasztani megteszem, de bármennyire hihetetlenül is, fog hangzani az én erőmnek is megvannak a korlátai. Az öcsétek ember volt, amikor meghalt, én meg csak a Túlvilággal vagyok kapcsolatban, mivel azt Qetsiyah hozta létre, viszont oda ember nem került csak és kizárólag természetfeletti lények. Úgyhogy ez alapján vágj mindent a fejemhez. Ez alapján mond, hogy soha nem tettem érted semmit, mert annyiszor mentettelek meg amennyire nem is gondolnál és nem kértem cserébe semmit – szűrte a fogai között indulatosan Prue és végül elengedte a vámpírt. Elijah csöndesen állt testvérék mellett ezt hallva és a gondolatai elterelése érdekében aggódva várta, hogy húga magához térjen. Igazán nem szeretett volna belefolyni a nő és öccse veszekedésébe. Klaus meghitetlenkedve nézett Prue-ra, akire nem emlékezett. Nem hitt volna, hogy ő volt az, aki megmentette annak idején. A szintén ott maradt Stefan és Damon nem igazán tudták, hogy ehhez mit is mondhatnának. Így aztán inkább a hallgatást választották. Lio Elijah és Rebekah mellé lépet, hogy elvegye a szőke hajú ős gyűrűjét. Lance mikor Prue a történelem terembe vonult azt tanácsolta Jeremynek, hogy vigye el innen Bonnie-t, a fiú, pedig elvitte a boszorkányt, sejtve, hogy Prue szemében barátnője még egy ideig nagy szálka lesz a történtek fényében. Mivel féletlenül egy pillanatra ismét bepillantott a nő fejébe és az ott megtudottak alapján inkább a távozás mellet döntött. A szőke hajú férfi egyébként a falnak dőlve töprengett, mivel sejtette, hogy a mai napra még mindig nem mondtak el mindent és tudta ő lesz a következő, akinek színt kell majd vallania.

• Két óra múlva a Mystic Fallsi temetőben – fordult Prue felé Lio megtörve a nő és Kol dühös szempontaktusát.
• Kapsz egy órát és ne kés – javított ki a nő ellentmondást nem tűrően. Fekete hajú legjobb barátja egy biccentés kíséretében távozott, hogy megkeresse Meredith-et a gyűrű segítségével.
• Minek mész a temetőbe? – érdeklődte Damon. Hamar túllépet azon, hogy a nő a mágia őrzőinek egyike, mivel, valahogy olyan magától érthetődőnek tetszett számára ez az egész. Bár az továbbra is zavarta, amit Shane mondott az Elena és közte lévő kötelékkel kapcsolatban.
• Van ott egy kis dolgom, ha szeretnétek, eljöhettek – mondta a nő miközben letérdelt Rebekah elé, hogy meg tudja őt vizsgálni.
• Persze neki válaszolsz – morogta Kol sértetten.
• Talán azért, mert ő veled ellentétben értelmes dolgot kérdez – vágta rá a nő oda sem figyelve.
• Azt mondtad Rebekah, jól van – szólt közbe Elijah megpróbálván megakadályozni öccse és a nő között ismételten kibontakozni készülő vitát. Mielőtt Prue válaszolhatott volna Rebekah mély levegőt véve magához tért.
• Boszorkány! – kapkodta a levegőt a szőke hajú ős zaklatottan.
• Már elment – mondta Prue megnyugtatóan.
• Láttalak az emlékei között – pillantott a nőre Rebekah zavarodottan.
• Meglehet, de ne aggódj, elfog múlni ez csak a gyűrű egyik utóhatása, de ha alszol egyet akkor minden tisztább lesz – érintette meg a szőke ős halántékát gyengéden, hogy egy kicsit kitisztítsa a gondolatait, azonban a következő mondattól szinte teljesen lemerevedett.
• Elvette őket tőled… láttam… én nem tudtam… mit tettem… - emelkedett meg egyre hisztérikusabb hangszínt megütve Rebekah hangja.
• Semmi baj húgom, tudjuk, hogy nem te voltál – biztosított húgát Elijah, mert Prue és Lance kivételével mind félre értették a szőke hajú ős mondandóját. Bár az első részével kapcsolatban eléggé tanácstalanok voltak, de úgy vélték a Camelotiakra céloz.
• Nem, nem én… mindkettőjükkel – sikoltotta egyre hisztérikusabban Rebekah.
• Nyugalom, semmi baj Rebekah – mondta határozottan Prue, aki végre magához tért és egy varázslattal segített a szőke hajú ősnek, hogy könnyebben tudjon aludni. - Vidd a házamba, vagy inkább a tiétekbe és figyelj rá. Mikor felkel, akkor már tisztábban tud majd gondolkodni csak megterhelte őt az, amit Meredith fejében látott, de ezen kívül tényleg nem lesz semmilyen mellékhatása a dolognak – intézte szavait Elijah-hoz a nő. Maximum csak annyi, hogy fel kell dolgozni azt, amit tett, tette hozzá gondolatban. Elijah a hírtől megkönnyebbülten bólintott és húgát a karjaiba kapva elhagyta az iskola területét.
• Akkor most megyünk a temetőbe? – érdeklődte Lance.
• Remélem, van nálad ásó – adta meg a választ helyeslő bólogatások közepette legjobb barátnője.
• Nos, bármilyen meglepő is nem tartok a zsebemben ilyesmit – tárta szét a karjait a szőke hajú férfi.
• Akkor miért állsz még mindig itt a csodára várva? Menj és keres – adta ki a feladatott a nő. Lance pedig biccentve tette azt, amire parancsolták. – Jöttök vagy maradtok és megvárjátok a rendőrséget? Mert akkor szerintem a múltkori vadászos dolgot is rátok varrják – tette hozzá Prue és elsuhant. Damon, valamint a vele tartó Stefan szó nélkül követték a nőt.
• Lehetne rosszabb is – címezte öccséhez a szavakat Klaus és a nő után ment azért, mert tudni akarta, hogy régen miért mentette meg őt és milyen vérvonalról is beszélt.
• A fenébe is – fakadt ki Kol a többiek után sietetett. Tudta, hogy Prue tényleg meg fogja válaszolni a kérdéseit, akkor, hogyha egyszer képes lesz nyugodtan végighallgatni őt. Amire sajnos kicsi esély volt.

• És miért volt ez a… - kereste a szavakat Klaus, mikor a temetőben utolérte Prue és a két vámpír hármasát. Mivel választ akart kapni arra, hogy húga miért is viselkedett így, mármint nyilván megviselte őt az, hogy valaki megszállta őt, na de ennyire?
• Kifakadás? – segített ki a hibridet a megjelent Lance.
• Nos, ez azért van, mert Rebekáh-n olyan gyűrű volt, mint Ric-en és nemrég még Jeremy-n is – mondta Prue megállva az egykori történelemtanár sírja előtt. Valahogy jobb volt erre fogni Rebekah hisztériáját, mint a valóságra, ami valóban erre adott okot. Amikor Damon megölte a vadászt a nő szakított időt arra, hogy elkérje a Gilbert fiú gyűrűjét, hátha azzal megkeresheti Meredith-et, de akkor nem sikerült. Azonban most Rebekah gyűrűje még teljesen friss nyom volt, amit Lio nyilván bizonyosan követni tud és akkor az áruló, megkapja a büntetését, azért amiket tett.
• Szóval a szuper Gilbert gyűrűnek van még egy titka azon, kívül, hogy őrületbe kergeti a tulajdonosát? – húzta el a száját Damon, bár nem értette, hogy miért is jöttek a temetőbe. Ráadásnak pont Ric sírja mellé, amitől összeszorult a torka egykori legjobb barátjára gondolva.
• Ezt a varázslatot Mordred fejlesztette ki a boszorkányai meg tovább adták a leszármazottaiknak, akik később úton-útfélen ezt hirdették – válaszolta Prue. Azonban mielőtt folytatta volna célzatosan felhúzott szemöldökkel nézett szőke hajú legjobb barátjára.
• Muszáj? – kérdezte Lance nyűgösen, megértve a célzást.
• Lance – szólt rá Prue figyelmeztetően. A szőke hajú férfi közben Klaus kezébe is odanyomott egy ásót és elkezdett ásni. A hibrid eleinte bosszúsan nézett a kezébe nyomot tárgyra, majd egy mély sóhaj kíséretében kezdet segíteni Lance-nek. Nem is igazán tudta, hogy miért is tesz ilyesmit. Minden valószínűség szerint az volt az ok, hogy tudni akarta a válaszokat az újabban felmerült dolgokra. Más biztosan nem játszhatott közre ebben… legalábbis ő nem hitte.
• Miért vagyunk itt? – tárta szét a karjait Kol morcosan. Kifejezve vele, hogy jobb helyszínt is el tudna képzelni a beszélgetésnek.
• Nos, döntésre jutottam és úgy vélem hasznos lenne, ha Ric visszatérne az élők sorába – adta meg a választ a nő.
• Vissza tudod hozni? – érdeklődte Damon reménykedve.
• Természetesen – mosolyodott el Prue kedvesen. Nem akarta, hogy a vámpírnak ennyire fájjon az elődje elvesztése, ezért aztán úgy gondolta ennyit igazán megtehet érte. Persze tudta, hogy ennek ára lesz, de Meredith úgyis önként jelentkezett áldozatnak, akkor ki ő, hogy megállítsa, ha ilyen irányú indítatása van?
• Te most komolyan fel akarod támasztani a hasadt személyiséggel rendelkező történelemtanárt, aki ráadásnak teljesen megkattant? – kérdezte Klaus indulatosan megállva az ásásban.
• Jeremy vadász énjét elbírtam nyomni szerinted gondot fog okozni Ric felétek mutatott indulta, ami nem is a sajátja volt? – válaszolta kérdéssel a kérdésre a nő. A hibrid meg valamiért elhitte neki, hogy tudja kezelni a dolgokat. Legalábbis nagyon reménykedett benne.
• És Abby Bennett? – kérdezte Stefan csöndesen. – Úgy értem, azt mondat, hogy segítesz nekünk…
• Stefan, figyelj, a rossz döntéseket még nekem sem könnyű korrigálni és én soha nem mondtam azt, hogy segítek Bonnie-nak – rántotta meg a vállát Prue. A vámpír pedig tudta, hogy vesztett és egyébként is Ric-et jobban akarta viszont látni, mint Bonnie anyukáját. Leginkább azért, mert a férfi volt bátyja legjobb barátja és ő is igazán kedvelte.

• A boszorkányok tudom, hogy néha kiszámíthatatlanok, de, akkor mégis miért adtak tovább ilyesmit, ha őket, magukat ez nem védi meg? – kíváncsiskodott Klaus.
• A mellékhatása miatt – felelte Lance és ő is megengedett magának egy pillanat szüntet, tekintettel, arra, hogy már majdnem készen voltak.
• A halál miatt? Elvégre tényleg elkerülték így a halált, bár az ára kérdésesé teszi a hasznosságát – szólt közbe Damon cinikusan.
• Nem, a halált nem lehet elkerülni és itt lépnek a képbe a mellékhatások – válaszolta Prue megcsóválva a fejét.
• Az egyik az őrület, mint ahogy Damon egykori cimboráján láthattuk – szólalt meg Kol gúnyosan. A vámpír erre vetett egy sötét pillantást az ősre.
• Az őrület valójában nem volt valódi – legyintette a nő.
• Ezt meg, hogy érted? – kérdezte Klaus erősen kételkedve ebben. Elvégre még élénken élt az emlékezetében, ahogy Ric leszúrja őt, ami cseppet sem volt kellemes érzés és éppen ezért nem kívánt repetázni.
• Mert, Meredith ilyenkor a halál révén bebírt bújni a testükbe és megzavarta az elméjüket. Johnathan Gilbert, később az ő egyik leszármazottja az 1912-es években, aztán John Gilbert, Ric, Jeremy. Mindennek belemászott a fejébe azért, hogy mindent úgy tegyenek, ahogy ő eltervezte – válaszolta Prue. Mordrednek régen – amikor még az élők világát taposta – ez volt a kedvenc technikája. Elkapott valakit és a testébe bújt egy kis időre. Majdnem olyan volt, mint amikor valakinek a testébe költöznek csak itt az illető gondolatait uralta a megszálló fél és a megszállt személy, nem tud szólni senkinek arról, hogy valami baj van vele, mivel a varázslat teljesen ellehetetleníti e téren.
• Szép elképzelés, bár nyilván időigényes és mindezt azért, hogy megöljön téged, amit tulajdonképpen hogyan is lehet kivitelezni? – kérdezte Kol érdeklődve a nőre pillantva.
• Ilyen indítatás merült volna fel benned? – érdeklődte Prue az ős felé fordulva.
• Már kérdezni sem lehet? – vont össze a karjait a mellkasa előtt Kol morcosan. Természetesen egyáltalán nem akarta megölni a nőt, de persze nem állt szándékában ezt annak orrára kötni. Főleg mivel úgy vélte Prue azért tudja, hogyan is van veszekedéseik ellenére is a dolgaikkal.

• A kötelék, amiről Shane beszélt Damon és Elena között… - vetette fel ehhez kapcsolódóan a következő kérdését Stefan. Damon erre összeszorította a száját, de ő is várta a választ.
• Egy köteléket nem lehet ilyen könnyen elmagyarázni, szinte degradáljátok az egészet – csóválta meg a fejét Prue rosszallóan.
• De Klausnak a hibridjei szó nélkül teljesítik a parancsait – vetett ellen Stefan, bár igazán nem haragudott testvérére, ha valóban kötődne hozzá a hasonmás, egyszerűen csak érdekelte a válasz.
• És Klaus vajon szerelmes bármelyik hibridjébe? – kérdezte a nő élesen.
• Nem – húzta el a száját az érintett undorodva. Főleg mivel soha nem gondolt egyikükre sem ilyen hasonlatban és most a halálukkal már nem is fog. Mivel, akik női vérfarkasok voltak azok borzalmasan nézetek ki. Vagy legalábbis nem hasonlítottak Caroline-ra.
• Na látod – rántotta meg a vállát Prue.
• De attól mégis lehet… - kezdte Stefan.
• Nem, nem lehet, ezek érzelmekhez kötődnek. Például Lance azért kötődik hozzám, mert barátok vagyunk – mosolyodott el a nő.
• És ti nem… - hagyta függőben zavartan a mondatott Stefan és tudta, hogy ilyesmit nem kéne kérdeznie mégis megtette.
• Persze, hogy nem és Lioval sem – nevetett fel még csak a feltételezés miatt is a nő.
• Persze én nem viszolygok a gondolattól, de nem jönne be a dolog… úgy értem nem Prue-val van a baj… - szólalt meg Lance is, ám inkább abbahagyta a mondatott, mivel Kol igencsak féltékenyen sötét pillantásokkal bombázta őt. Valamint Prue is megsértődött a megjegyzése miatt, ilyenkor, pedig jobb volt csöndben maradni. - A kötelék dolog viszont tényleg abszurd feltételezés a részetekről. Én a lehető legtöbb esetben ellentmondok neki, és nem érzek semmilyen kényszert – közölte a szőke hajú férfi az ezzel kapcsolatos véleményét.
• Na és Elijah? – vetett közbe Kol erősen féltékenyen mivel most már kezdte más viszonylatba helyezni Prue és a bátyja viszonyát. Ha már Lance-t és Liót úgy-ahogy ki tudta zárni.
• Ugye tudod, hogy a tulajdon bátyádról feltételezel ilyen abszurd dolgot? Vagy engem becsülsz kevésre? – morogta a nő sértetten már a puszta feltételezés miatt is. – Az anyám egész életében - és nekem elhiheted, hogy az nem kevés - végig Merlinnel volt soha senki mással. És én is csak veled voltam, történetesen, ha tudni akarod – tette hozzá indulatosan.
• Mindjárt meghatódom tőle – vágta rá az ős hasonló hangnemben, de azért valóban örült neki, hogy Prue nem volt senki mással.
• De gondolom anyádnak volt valami kifogása ez ellen elvégre így te, hogy vinnéd tovább a vérvonalat? – kérdezte Klaus elgondolkozva megtámaszkodva az ásóján.
• A vérvonalnak női örökös kell – vágta rá Prue szárazon. – Egyébként meg a kötelék tényleg nem számít. Elena szeret téged, Damon. Azért te lettél a választása, mert kihozod belőle a legjobbat, vagy a legrosszabbat adott esetben és mindig őt választanád, a kötelék kényszerítő mivolta ostobaság, egyszerűen erősebbé teszi őt csak eleinte a vámpírsága miatt kissé bizonytalan volt – fordult Damon felé és biztatóan megfogta a kezét. És a vámpír hitt neki, így mérhetetlenül nagy kő gurult le a szívéről ezt hallva. Nem bírta volna elviselni azt, hogy a szerelme csak a kötelék kényszere miatt legyen mellette.

• Hogy értetted az, hogy nem lehet elkerülni a halált? – érdeklődte Stefan elterelve a témát. Azért megnyugodott Elena és Damon közötti kötelék kapcsán.
• A természetfeletti lények legtöbbje nem tudja elkerülni a halált, mert van valami, amit meg kell tenniük azért, hogy életben maradjanak. A vámpíroknak vért kell inniuk. A hibrideknek szintén. A vérfarkasok átváltoznak, bár mostanra ez már nem éltető számukra, mint régen – válaszolta Prue.
• Úgy érted régen a vérfarkasok bármikor átváltozhattak? – húzta fel a szemöldökét hitetlenkedve Klaus. Erről neki nem igazán volt tudomása, bár abból, hogy Merlin a teliholdhoz kötötte a vérfarkasokat abból adódóan teljesen egyértelműen, kellet, volna, hogy legyen a számára ez az egész.
• Mielőtt Merlin kiszabta volna a kedves kis átkát – válaszolta Lance neheztelően. Bár ő maga felszabadult a telihold hatása alól Prue-nak hála, de akkor is elég sértő volt a dolog.
• A halálos témára visszatérve az ősöket, a fehértölggyel kell hatástalanítani, ami persze a természet egyensúlyának érdekében olykor újra mondjuk, úgy kivirágzik, de most nem kell ez miatt aggódnotok egy ideig – mondta Prue.
• Tényleg Lio hol találhatta meg a fehértölgyfa karót? – kérdezte Damon élesen, mivel valahogy sejtette, hogy a fekete hajú férfi kutatott a szobájában, ami azért eléggé bosszantó volt. Mindannak ellenére, hogy így megmentette őket.
• Ott, ahol később Shane is. Damon nem bántásként, de egy ilyen dolognak nem igazán megfelelő rejtekhely az, ha elteszed a ruháid alá – rótta meg a vámpírt Prue.
• És Silast, vagy Mordredet mivel lehet megölni? – kérdezte Kol. – A gyógyír-el?
• Oh… ja igen a gyógyír… - túrt bele a hajába a nő kissé zavartan.
• Rendben a nagy beszámolók keretében ezt feltétlenül mond el – jelentette ki az ős kereken, mivel látta Prue-n, hogy valami nagyon fontosat hallgatott el ennek kapcsán is.
• Az által inkább hogy úgy mondjam – válaszolta a nő.
• Ha lehet értelmes választ, kérnék – vágta rá az ős idegesen.
• A gyógyír, úgy ahogy ti elképzeltétek soha nem létezett – mondta a nő, mire válaszként mindenki felszisszent Lance kivételével. – A lényeg az lenne, hogy a vámpír és hibrid létre a megoldás itt is az, mint a vérfarkasoknak és telihold esetében.
• Vagyis hűséget kell fogadni neked, vagy az egyik családtagodnak. Végig ez volt a gyógyír? – kérdezte Stefan csalódottan.

Nálad egyébként sem működne Stefan, a te véred az enyém is – válaszolta Prue csöndesen. – Egyébként úgy lehet megölni a mágia őrzőit, ha leszúrják az Excaliburddal - tette hozzá, hogy elterelje előbbi majdnem elszólásáról a figyelmet. Ami sikerült is, mivel a kard említésére mindenki lázba jött.

• De annak meg csak családon belül öröklődik a használata. Ügyes – mondta Klaus elismerően hümmögve.

• Szóval te nem is ismered Silast? – kérdezte Kol elmerengve.
• Nem, mivel bármennyire is döbbenetes lesz a számotokra, de ő még nálam is öregebb, mint ahogy azt már Abby Bennett meséjéből is megtudhattátok. Ennek ellenére viszont hallottam a hírét. Merlin szerint, bár nem egy mintaapa – nem mintha ő az lenne – de valóban hatalmas mágikus erővel bír és nagyon nehéz volt őt bezárni – mondta Prue. Tudta, hogy ez a kérdés mennyire rosszul érinti az őst. Ismerte a félelmét és teljesen megértette, bár osztani nem igazán osztotta. Annak ellenére sem, hogy az apja miket mesélt neki régen. – Ráadásának Mordred is szabad lesz – tette hozzá indulatosan. Mérges volt magára, hogy akkor régen nem ölte meg a férfit, amikor lehetősége lett volna rá. Egész életében egyedül abban az egy esetben hallgatott az apjára és tudta, hogy ennek most meglesznek a maga következményei.
• És neki meg gondolom első dolga lesz meghálálni, hogy oda jutattad – morogta Kol nem igazán repesett ennek kapcsán az örömtől.
• Shane-nel mi fog most történi? – kérdezte Stefan a professzorra célozva, akit Morgana volt szíves magával vinni.
• Azokért a bűnökért, amiket elkövetett az anyám és az amazonjai fognak felette ítéletet mondani – vigyorodott el Prue elégedetten.
• És megölni is megtudják? – kérdezte csak a félreértések elkerülése érdekében Damon. Egyáltalán nem bánta, hogy a férfi így végezte, főleg mivel meg akarta őket ölni, aztán soha nem is volt szimpatikus a számára.
• Ők nem, de Prue igen és nyilván ő nem fogja most megtenni... úgy vélem pár évszázad elteltével talán, de előttünk az örökké valóság és az amazonok nem fognak semmit elsietni – mondta Lance is elvigyorodva. – Tyler is erre a sorsra jutott volna, de sajnos nem tudtam uralkodni magamon – tette hozzá sajnálkozva. Ugyanis szívesen látta volna, az első sikeres hibridet is az amazonok kezében azok után, amiket Klaus ellen elkövetetett, de az indulatai miatt ez már nem fog teljesen.
• Egyébként szerencséd, hogy Tylernek nem sikerült a terve, mert te és a drága kis öcséd is jöttetek volna velem – morogta Klaus kiugorva a gödörből, ami Lance-el együtt ásott és megállt Damon előtt, hogy közvetlenül hozzá tudja intézni a fenyegető szavakat, mivel egyébként is elérték a koporsót. Egyáltalán nem örült annak, hogy a két vámpírnál volt a fehértölgyfa karó, de elnézte, legalábbis eddig, azt azonban már nem volt hajlandó figyelmen kívül hagyni, hogy nem őrizték megfelelően, akkor sem, ha Prue minden valószínűség szerint megsemmisítette.
• Prue visszahozott volna – válaszolta Lance könnyedén.
• Tényleg? – húzta fel a szemöldökét az ősi hibrid kételkedve.
• Tényleg – biccentett a nő. Mert bármekkora is lett volna ennek az ára, mégis megtette volna. Több okból is.
• És mégis miért? Csak, mert megígérted Elijah-nak? Vagy Kol miatt? – kérdezte Klaus érdeklődve. Prue az ismerősen csillogó zöld szemekbe nézett és nem tudta, hogy erre mit is kéne mondani a nélkül, hogy ne áruljon el túl sokat. Kol is érdeklődve várta a választ. Mert tényleg nem értette, hogy miért is tenne ilyesmit Prue, mint ahogy az is különös volt a számára, hogy képes volt vállalni bátyja helyett a büntetést is a hibridek megölése miatt. Ami egyébként Merlin részéről teljesen abszurd felvetés volt. De Lio elbeszélésére visszaemlékezve Kol rájött, hogy ez pont a nő apjára vall.
• Miattam tette volna – válaszolta Lance csöndesen, amint kiemelte a koporsót a gödörből.
• Miattad? – ráncolta össze a szemöldökét a hibrid.
• Mint tudod apád oldaláról kaptad a vérfarkas vért, és én, mint ahogy azt megtudtátok az lennék… Szóval csak tedd össze a puzzle darabokat - mondta a szőke hajú férfi kissé zavartan a végét. Nagyon régóta várta már ez a pillanatot és nem tudta, hogy pontosan mit is kéne mondani, vagy tennie.
• Azt akarod mondani, hogy te vagy az én… - hagyta félbe a mondatott Klaus elszoruló torokkal.
• Igen, én lennék az apád, tudom, hogy nem vagyok egy minta példány – mondta sóhajtva a szőke hajú férfi.
• Akkor miért nem kerestél soha? – ragadta meg Lance pólóját a hibrid indulatosan.
• Nem tudtunk rólad, amikor a vérfarkasok megölték Henriket, akkor jöttem rá és te a testvéreiddel, akartál maradni, mi meg távolról vigyáztunk rátok – válaszolta legjobb barátja helyet Prue kedvesen.
• Ezért vállaltad magadra a hibridek megölését – szólalt meg Stefan halkan mindent értően.
• Amit Merlin kiszab büntetésnek én túlélem, de Klaus… nem lennék benne olyan biztos, hogy neked is sikerülne, bár Merlinnek is fontos a család, legalábbis szereti ezt hajtogatni – vont vállat a nő az ősi hibrid felé fordulva.
• Akkor miért nem öltétek meg Mikaelt? Ha ennyire vigyáztattok rám, akkor miért nem tettétek meg?! – kiáltotta Klaus dühösen. És mérgesen megrázta Lance-t, aki némán tűrte, hogy fia ezt tegye vele.
• Mert bármennyire is szerettük volna, nem tehettük. Az anyám és Merlin feltételek szabtak, amikor vámpírként visszatértetek. Ugyanis Esther a feltámasztásotokkor fehér mágiát használt és így nem volt menekvés. Fehér mágiánál esetén mindig és mindenkor Morgana ítélkezik, és bár beleszólhatok, de ebben az esetben a helyzet súlyára való tekintettel nem számított mit akarok. És ez volt az egyik feltétel, hogy Mikaelt csak és kizárólag ti ölhetitek meg, hogy megbosszuljátok azt, amit veletek tett. Mert azt legnagyobb megdöbbenésemre még ők is beismerték és közös nevezőre jutottak abban, hogy ez nem állapot – mondta Prue. Annyira utálta, akkor a szüleit, akik szinte összefogtak, bár az indokaik mások voltak. Prue a maga részéről szerette volna megszabadítani Klaust és a testvéreit is az üldözéstől, de nem tehette, mert ha megtette volna, akkor annak beláthatatlan következményei lettek volna.
• Akkor te találkoztál vele? Mármint Mikael-el? – kérdezte Kol érdeklődve.
• Még a születésed előtt, amikor először találkoztam Elijah-val – idézte maga elé a történteket Prue.

Mystic Falls régen…

• Szerintetek mennyire lesznek ellenállóak a feltételekkel szemben? – kérdezte Prue leszállva a lováról.
• A vérfarkasokat ismerve nagyon és nyilván kellő erősségű példát kell majd statuálnunk – felelte Lio és ő is a nőhöz hasonlóan tett.
• Kösz – jegyezte meg Lance sértetten és ő is lecsúszott a saját lováról.
• Ami igaz az igaz – vont vállat a fekete hajú férfi. Nem zavartatva, hogy ezzel kissé megsértette az egyik legjobb barátját, mivel a szőke hajú férfi néha igencsak hevesen és kiszámíthatatlanul tudott viselkedni.
• Nos, a vezetőjük amúgy sem igazán volt szimpatikus, és ha valaki vele szeretne tartani én szívesen segítek neki ez ügyben – vont vállat Prue hidegen elmosolyodva miközben kikötötte a lovát az egyik fához. Aztán mikor megfordult egyszer csak azt vette észre, hogy valaki nekiszalad a lábának.
• Elnézést – állt fel a fiúcska a helyzet ellenére teljesen nyugodtan.
• Nem történt semmi, de legközelebb néz a lábad elé – válaszolta Prue a kisfiúra pillantva. Lance megforgatta a szemeit, Lio meg sóhajtott. Tudta, hogyha más tett volna ilyesmit, akkor a nő már rég halállal jutalmazta volna érte.
• Természetesen, tényleg elnézést – bólogatott serényen a kisfiú udvariasan ismét bocsánatot kérve és sietősen tovább akart volna állni, de a nő keze megállította elhatározásában.
• Prue vagyok és keresek valakit, szerintem te segíteni tudsz nekem és a barátaimnak – fogta meg a gyerek vállát, aki erre összerezzent a fájdalomtól. Prue hitetlenkedve észlelte ezt és ekkor fedezte fel a sebeket. Egy határozottan kemény verés nyomait.
• Én… - válaszolt volna a kisfiú, ám valami megakadályozta ebben.
• Elijah! Elijah azonnal gyere ide! Hol van a bátyád? Tudom, hogy tudod, hol van és megmondtam neked, hogy mi lesz, ha élelmet adsz neki! Azonnal gyere ide! – ordította egy férfi, aki a hang alapján egyre közelebb ért hozzájuk. A kicsit Elijah pedig alig láthatóan megremegett, ugyanakkor nyugodtan felszegte az állát. Prue Liora nézett, aki pont akkor áll a kisfiú elé, amikor a kiáltozó férfi kilépett a fák közül. Így a kisfiú biztonságos takarásban volt.
• Miért is keresi ezt a bizonyos Elijah-t? – kérdezte Prue a férfi elé lépve.
• Ez az utamból asszony, semmi közöd, hozzá, hogy mit csinálok – lökött egyet a nőn, hogy rendre utasítsa.
• Hogy mondod? – kérdezte Prue fenyegetően és férfi nyakát megfogva térdre, kényszeríttette azt. – Tudod te, hogy kivel beszélsz? – sziszegte a nő dühösen. Nagyon nem szerette, ha lökdösték és ezért aztán nem is tűrte el ezt az arcátlanságot.
• Egy boszorkánnyal? – találgatott a férfi nehézkesen, mivel alig kapott levegőt.
• Nem, a nevem Avallena Pentragon – válaszolta a nő elvigyorodva, mire a férfi heves remegésbe kezdett, mert rájött, hogy hatalmas hibát vétett. – Te nem vagy vérfarkas, akkor mit keresel egy ilyen faluban? – pillantott a férfira követelődzően várva a választ.
• A nevem Mikael - mutatkozott be a férfi, holott Pure egyáltalán nem kérte ezt tőle. – A feleségemmel, Estherrel, az itt született gyerekeimmel és egy Ayana nevű boszorkánnyal azért jöttük ide az Óvilágból, hogy megvédjük magunkat – érkezett a felelet.
• Mond meg a feleségednek és Ayanának, hogy Avallena Pendragon tiszteletét fogja tenni náluk és csak a ti érdeketekben, igazán nagyon remélem, hogy nem kell olyasmit tapasztalnom, ami esetleg sértené a véleményem – szögezte le Prue és hogy szavait nyomatékosítsa egy pillanatra rászorított a férfi szívére. Mikael heves bólogatásba kezdett azért, hogy minél előbb szabaduljon. – Takarodj a szemem elől – lökte el végül a férfit, mikor látta rajta, hogy megértette a fenyegetést és gyorsan tette, amire a nő kérte. Prue nem tudta, hogy ebből a látogatásból később nagyon is sok minden fog következni.

• Miért keresi a bátyádat? – kérdezte Lance a kis Elijah-tól. Miközben Lio megvizsgálta a gyereket, hogy súlyos sérülés van e rajta. Volt.
• Niklaus szembeszegült apánkkal és segített nekem. Ezért mindkettőnket megbüntet – válaszolta a kis Elijah halkan tudva, hogy a nő és a két férfi előtt felesleges titkolóznia.
• Az én szüleim sem könnyű esetek – lépett a kisfiú mellé Prue. – Ne hagyd, hogy ilyeneket csináljon veletek. Helyesen teszed, amit a testvéredért csinálsz - simított végig kisfiúhaján kedvesen.
• Tudom – érkezett a nyugodt felelet.
• Éhes vagy? – kérdezte a nő. A kisfiú mereven bámult a lábaira. – Tessék, vigyed és adj belőle a testvérednek is. Ez meg egy krém, amivel ha bekenitek a sebeiteket vele, akkor előbb jobban lesztek – adta oda az egyik táskát a tartalmával együtt a nő.
• Miért adod ezeket nekem? – fogadta fenntartásokkal az ajándékot a kis Elijah.
• Mert kiálltál a testvéred mellet, ez pedig igazán becsülendő – válaszolta Prue.
• A vérfarkasok félnek tőled – mondta a kis Elijah, mivel ő is hallotta a nő hírét.
• Meg is van rá az okuk – szólalt meg Lio. A nő vetett rá ezért egy morcos pillantást.
• Neked nincs okod rá Elijah. Rendben? – nyújtotta a kisfiú felé a táskát. Elijah nem akarta elfogadni viszont Niklausra gondolt, aki lassan négy napja alig evett valamit.
• Rendben – vette el végül vonakodva. – Azt is mondják rólad, hogy segítesz… - mormolta a végét tétován.
• Szükséged lenne a segítségemre? – érdeklődte Prue.
• Nem, most nem – rázta meg a fejét a kisfiú.
• Egy későbbi esetegesen felmerült problémára gondolsz? – értette meg Lio mire is szeretné megkérni legjobb barátnőjét a kis Elijah.
• Ha apánk esetleg elveszíteni a fejét – mormolta a kisfiú. Ugyanis tudta, hogy Klaus és az apja közötti viszonynál soha nem lehet tudni.
• Segíteni fogok neked abban, hogy a testvéreid mindig biztonságban legyenek – fogta meg a kis Elijah vállait Prue határozottan, majd megpuszilta a homlokát. – Ha kellek csak szólj és én jövök – mondta a kisfiú miután útbaigazította őket távozott, hogy megkeresse testvérét.
• Megleptél, bár inkább az okod miatt mégsem – mosolyodott el Lance. – Most viszont van egy kis megbeszélnivalónk az itteni falkával, remélem, ezúttal nem fogsz senkit megölni, mert múltkor is én lettem volna a soros – tette hozzá neheztelően fekete hajú legjobb barátjára pillantva.
• Bocs, hogy reflexből leszúrom azt, aki meg akar ölni – tárta szét a karjait Lio sértetten.
• Fejezzétek be, én ölöm meg a vezetőt. És ha esetleg valamelyik csatlakozni kíván hozzá, akkor a tiétek lehet és döntsétek egy magatok között, hogy kié – vágta rá Prue.
• Az elsőbbség az enyém – jelentette ki Lance.
• Legyen – egyezett bele Lio. Aztán már mentek is, hogy megnézzék a vérfarkas falkát. Akinek a vezetőjével Prue valóban nem vergődött zöldágra és a végén elveszítette a fejét. Vagyis a falka vezetője vált meg ezen testrészétől. A vérfarkasok közül a merészebbek, vagyis inkább az ostobák sértetten a nőre akartak támadni, őket pedig Lance és Lio kettőse intézte el.

Mystic Falls napjainkban

• Te tényleg a falka szeme láttára ölted meg a vezetőjüket – csóválta meg a fejét Kol szórakozottan elvigyorodva, teljesen elfelejtve, hogy ő most éppen mérges a nőre. Valahogy nem volt igazán meglepve a vérfarkas dolgot illetően, mivel ismerte annyira Prue-t, hogy tudja képes ilyesmit tenni.
• Végez ki egyet látványosan, és a többi megfutamodik, vagy nem és akkor ugyan arra a sorsra jut – vigyorodott el Prue diadalmasan. Damon elismerően a nőre pillantott, Stefan viszont kissé rosszallóan. Bár nem tudta, hogy mit tettek a vérfarkasok, attól még eléggé frusztrálta a nő kegyetlensége.
• Akkor ezért féltek annyira tőled a vérfarkasok, mintha te lettél volna a mumusuk – mondta Klaus.
• Tépd le a vezetőjük fejét nagyközönség előtt és garantáltan egy életre megjegyeznek, ha tanulni nem is fognak belőle – vont vállat a nő. – Egyébként már nem azért mintha zavarna, de lennél szíves elengedni Lance-t? – kérte a hibridet, aki továbbra is szorongatta az érintett nyakát.
• Utolsó szó jogán még szeretnél valamit elmondani? – kérdezte Klasu fenyegetően. Holott sejtette, hogy nem bírná megölni a férfit, de zavarta az, hogy most tudott meg egy ilyen ezer évig titokban lévő dolgot. Valahogy azt hitte, hogy a valódi apját nem érdekelte, erre tessék kiderül, hogy végig figyelte őt. Mégsem ment oda hozzá, nem támogatta. A hibridben lévő kisfiú, ismét csalódott. Akit először az apjának hitt az nem volt az és kegyetlenül bánt vele. A második, az igazi meg nem foglakozott vele. Legalábbis nem, úgy ahogy ő szerinte kellett volna.
• Tényleg nem tudtam azt, hogy anyád terhes lett veled. És később, amikor ide jöttünk akkor sem jöttem rá, mert nem találkoztunk. Csak Elijah-val, rád meg csak említés szintén utalt mindenki. Prue jött rá, akkor, amikor a vérfarkasok meg akartak ölni téged. Nehezteltek rám és rajtad akartak bosszút állni. Én a haláluk után Prue-tól tudtam meg a dolog, hogy anyád mit is tett. Én… akkor ölted meg őt, nem tudtam oda állni eléd és elmondani az igazat. Tudom, hogy utána még számtalan lehetőségem lett volna arra, hogy odamenjek hozzád, de egyszerűen nem ment. Az érzelmek nem az én világom. Prue-t megkértem, hogy vigyázzon rád, mert tudtam, hogyha valaki hát ő mindent meg fog tenni ennek érdekében, úgy ahogy én is. Kol pedig tudtán kívül sok mindent elmondott rólad, aminek én nagyon örültem, és bár nem mehetem oda, mégis különböző embereket küldtem, hogy jobb legyen neked. Mivel figyeltünk és próbáltunk segíteni, ha tudtunk. És bár az anyád nem jelentett nekem semmit, de te igen, te fontos voltál és vagy is. Ezt most nem azért mondom, mert ebben a helyzetben ilyesmit követelne meg tőlem bárki is. Hanem azért, mert így érzek. Nem vagyok egy apa típus, de én nem vagyok Mikael, én nem ütném meg sem a saját vérem, sem olyat, akit annak hiszek. El kell hinned nekem, hogy a legjobbat akarom neked, akkor is, ha ezt sajnos a magam módján fejezem ki – fogta meg fia vállát Lance.
• Nem hiszek neked, te soha nem tettél értem semmit. Prue talán igen, ezt hajlandó vagyok elfogadni, de te nem. Azt állítod, hogy fontos vagyok neked, mégsem jöttél oda hozzám. Soha. Amikor egyedül voltam, magányosan, szükségem lett volna rád, de te nem voltál ott. Hát ezután se legyél, mert nem kellesz. Nincs szükségem apára, akiben csak csalódni tudok – jegyezte meg a hibrid halkan, ám ennek ellenére mindenki hallotta, ahogy a szavakból kicsengő keserűséget és csalódottságot is. – Nem akarlak látni soha többé – tette még hozzá Klaus keményen és lerázta magáról a szőke hajú férfi karjait. Aztán ő maga is elengedte Lance nyakát, holott legszívesebben kitörte volna azt. Végül elsuhant, de előtte még a gödörbe lökte Lance, aki hagyta neki.
• Nos, nem meglepő módon sikerült elcsesznem, ezt az egészet – tette kezeit az arcára a szőke hajú férfi bánatosan.
• Én a helyébe letéptem volna a fejed, szóval egész jól megúsztad – szólalt meg Kol tényközlően.
• Kösz, már csak pont a te együttérzésedre volt szükségem – morogta a szőke hajú férfi mérgesen.

A következő pillanatban Lio jelent meg és dobta le a megkötözött és vergődő Meredith-et, akinek a szája is ki volt peckelve annak érdekében, hogy ne sikoltozza végig az utat.

• Készen állsz? – pillantott a fekete hajú férfi legjobb barátnőjére.
• Igen, de előtte még szeretnék egy-két dolgot megkérdezni Meredith-től – szögezte le Prue határozottan.
• Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – tette fel a kérdést kételkedve Lio, mivel szerinte még voltak olyan dolgokat, amiket Meredith könnyen kifecseghetett, és nem igazán vethetnének rájuk jó fényt.
• Biztos, mert tudni akarom, miért is tette – válaszolta a nő. Egyszerűen hallani akarta, hogy Meredith mégis mivel álltatta magát egészen idáig.
• Legyen, de én előre szóltam – jelentette ki Lio csak a miheztartás érdekében.
• Hogy merted ezt tenni velem Lionnell?! Hát nem maradt benne semmi tisztesség?! – sikoltott fel Meredith mérgesen fújtatva.
• Az után, amit Camelotban tettél nincsen jogod ilyet mondani nekem – mondta a fekete hajú férfi komoran.
• Persze csak, mert ellent merészeltem mondani Prudence-nak – köpte megvető a megkötözött nő.
• Fejezd be! – szólt rá Prue rendre utasítóan.
• Nem! Csak azért, mert elfogtál, még nem hiszem, hogy meg fogsz ölni, hiszen Camelot után is megkíméltél – mondta Meredith. Közben reménykedett, hogy Shane vagy valaki más megmenti őt, de nem tudhatta, hogy a felmentő sereg nem fog megérkezni.
• Lehet, de akkor ostoba voltam. Azonban azóta, olyan dolgokat követtél el, amiket soha semmilyen körülmények között nem hagynék megtorlatlanul – válaszolta Prue hidegen.
• Prue biztos vagy benne… - szólalt meg Stefan tétován. Nem tudta mit tett Meredith, de ennek ellenére nem volt biztos abban, hogy valóban megérdemli, amit kapni fog.
• Stefan te ezt nem értheted, ő… - hagyta félbe Prue kissé elfúlóan, a mondatott.
• Oh, igen, készséggel bevallom, hogy elvettem tőled a fiaidat. De végül is százhatvan év alvás után megtaláltad őket. Damon még mindig a szoknyád alá bújik várva, hogy az anyukája megoldja az ő hatalmas problémáit. Stefan meg… egyszerűen csak olyan szentimentális, mint maga Merlin – válaszolta Meredith csevegő hangnemben. Prue teljesen lefagyott és nem tudta, hogy erre mit is mondhatna. Tudta, hogy Liónak igaza volt és előbb el kellett volna mondani nekik is mindent, mielőtt hagyja az áruló nőt beszélni. Lio szomorúan megcsóválta a fejét, jelezve, hogy ő előre megmondta, hogy ez lesz. Lance továbbra is a gödörben feküdt és azon elmélkedett, hogy vajon Klaus valaha meg e fog neki bocsátani, de valahogy úgy érezte, hogy nem. Mivel ő határozottan nem tenné és fia ebben sajnálatos módon rá hasonlított. Kol próbált úgy tenni, mint aki nem hallott semmit és egy múltbéli emlék jött elő ennek hatására az emlékei közül. Az, amikor több mint százhatvanhárom éve Prue és ő utoljára találkoztak. Damon teljesen lefagyott, azonban így már kezdte érteni, hogy miért is bízott meg a nőben. Mindig, már az első pillanattól fogva. Stefan-nak így már szintén teljesen világos volt, hogy miért is segített neki és testvérének is a nő. Mert ő volt az édesanyjuk, de akkor ki az apjuk…? És, hogy kétség sem legyen az apa kiléte felől Meredith még élvezetesen hozzátette: - Bár lehet, hogy Koltól örökölte azt, hogy milyen jó dolog is mérges lenni a testvérünkre, elvégre ez náluk családi szokás.

XV. fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet, viszont szeretném bejelenteni, hogy előreláthatóan ebből a történetemből is kéthetente lesz új rész. Valamint várom a véleményeteket továbbra is :)

 

A mágia őrzői

„Nyugodtan lehet nem hinni a fehér és fekete mágiában; ez a fehér és fekete mágiát zavarja a legkevésbé.” Vavyan Fable

Prue közelebb sétált Bonnie-hoz, aki egyre jobban hátrált elől. Soha nem látott még olyat, hogy valaki ennyivel erősebb legyen nála. Különösen most, hogy huszonnégy lélek ereje volt benne. Prue végül bosszúsan sóhajtva megállt ugyanis egyáltalán nem volt sem kedve, sem pedig ideje ehhez a nagyon is nevetséges macska-egér játszmához.

• Hogy lehetsz még így is erősebb nálam? – kérdezte Bonnie félve a nőre pillantva.
• Úgy, hogy még az a huszonnégy lélekkel sem elég erős, ahhoz, hogy legyőz engem, mivel, mint mondtam teljesen más súlycsoportban tartozunk. Ami nem is lenne gond számomra legalábbis. Neked viszont a gond ott is kezdődik, hogy nem vagy képes megfelelően uralni az erődet. A fekete mágia nem játék Bonnie – magyarázta Prue. Kol közben a nő mellé suhant.
• Azt hiszem, lenne, mit megbeszélnünk – sziszegte mérgesen az ős hevesen megragadva Prue karját.
• Később, mindent elmondok neked, de most nincs sok időm, mivel, mint látod beszélnem, kell Bonnie-val – válaszolta a nő sürgetően.
• Prue miért is nem mondod el Kolnak most az egészet? – érdeklődte Shane.
• Te csak fogd be – jegyezte meg a nő a férfira sem pillantva, de az erre fulladozni kezdett.
• Felvetésed nem talált kedvező fogadtatásra – mondta Lance fölényesen Shane-re vigyorogva aztán pedig felrántotta a férfit. – Mit is mondtál az előbb, amikor a varázskörben voltam? Tudod, alig várom, hogy megismételed – jegyezte meg a szőke hajú férfi könnyedén, ám a szavaiból kicsengő fenyegetés, és sárgán villanó szemeiben rejlő indulat nagyon is nyilvánvaló volt.
• Lance, ne most – szólt rá az érintettre Lio. Közben pedig a lassan magához térő Liz-t vizsgálta. Lance elhúzta a száját válaszként, de azért elengedte a professzort. Legalábbis egyenlőre. – Rendben lesz, de vidd innen. Matt-el együtt – fordult Caroline felé végül a fekete hajú férfi.
• Köszönöm – motyogta a lány hálásan.
• Várj, Caroline, segítek – szólalt meg Elena. A szőke hajú vámpírlány biccentett egyet beleegyezése jeléül. Aztán a karjába vette Matt-et és kifelé vette az irányt az őt követő édesanyjával egyetemben, aki a hasonmásra támaszkodott. Mindkét lány szívesen maradt volna, hogy megtudják, hogy miért is történik mindez már megint velük, de biztonságban akarták tudni a két embert.
• Boszorkány vagy? – kérdezte Prue-tól Kol és megragadta annak vállait, hogy a szemébe tudjon nézni. – Ha azt mered mondani, hogy nem tudod miről beszélek, akkor nincs több dolgunk egymással – tette hozzá az ős mérgesen fenyegetőzve.
• Kol, kérlek, mondtam, hogy mindent el fogok neked mondani, de most sürgősen beszélnem kell Bonnie-val – sóhajtotta a nő. Érezte, hogy az anyja és az apja a közelben vannak és gyorsan el akart intézni pár dolgot, mielőtt ideérnek.
• Soha nem mondasz el semmit, akkor most miért higgyem, hogy ez lesz az a kivételes alkalom, amikor mégis? – kérdezte Kol irritáltan.
• Megígérem neked – válaszolta Prue halkan és szürkei szemeit az ős barna szemeibe fúrta.
• Miért kell ennyire sietve kikérdezned Bonnie-t? – kérdezte Kol. – Most csak erre az egy kérdésre válaszolj! – parancsolta az ős.
• Mert, tudnom kell, hogy mennyit tud és mit is tett, lehetőleg még az előtt, hogy a szüleim ideérnek – válaszolta a nő beletörődően.
• Az apád? Itt van Mystic Fallsban? – szólt közbe a beszélgetése Elijah.
• A közelben, de minden rendben lesz – válaszolta Prue, hogy megnyugtassa az őst, ugyanis bár nem látszott rajta, de felzaklatta ez a lehetőség.
• Biztos, hogy idejön? – kérdezte tovább a mindig minden esettben nyugodt férfi.
• Teljesen biztos és nem lesz elragadtatva – válaszolta Lio letörten.
• Legalábbis egy kis ideig tarts magadba a megjegyezéseidet ezzel kapcsolatban – jegyezte meg neheztelően fekte hajú barátjára pillantva Lance.
• Nyugodj meg Elijah, mindent megoldok – mondta Prue és a melléjük lévő ős karjára tette a kezét.
• Te ismered Prue apját? Tudtad, hogy boszorkány? – kérdezte Kol fiatalabb bátyjához intézve kérdéseit.
• Nem vagyok boszorkány! – csattant fel mérgesen az érintett, ugyanis erősen sértetten, hogy ezt hiszik róla.
• Nem ismerem. Prue-ról viszont tudom, hogy micsoda… Még nagyon… nagyon régről ismerem – vallotta be Elijah csöndesen.
• Te meg miről beszélsz Elijah? – kérdezte Klaus is meglehetősen irritáltan. Tudta és nem mondta el nekünk! Vajon mégis miért tette ezt?
• Később megbeszéljük, de most más dolgunk van – szólalt meg Lance, remélve, hogy minél előbb lezárják ezt a beszélgetést annál hamarabb fizetheti vissza a kölcsönt Shane-nek.

• Az apád akarna velem beszélni az apád? – kérdezte Bonnie értetlenül.
• Bonnie a kinyilatkoztatást sötét mágia… - kezdte Prue, mivel azért nem akarta még ezt felfedni, hogy az ő drága apukája miért is tenne ilyet.
• Nem, Shane azt mondta, hogy nem az – vágta rá a Bennet lány és az ereje mérgesen fellobbant körülötte, próbálta kibillenteni az egyensúlyából Prue, de nem sikerült neki, így másra irányította a dühét.
• Bonnie már így is túlfeszítetted a húrt – sóhajtotta Lio, mivel barátnője helyett ő hárította a lány támadását, ami Damonra irányult.
• Igaz, a kinyilatkozás nem sötét mágia, sokkal több annál – ismerte el Prue szem forgatva.
• Mi a fene vagy te? – kérdezte Bonnie Prue-ra vetve sötét pillantásokat. Abby Bennet közben magához tért az ideiglenes halálból és tudta, hogy segíteni kell a lányán. Lehetőleg még azelőtt, hogy Prue végezne vele, tekintve, hogy a régi történetek alapján nem az a kifejezett „Megbocsátok neked, mindent, amit ellenem elkövettél” típus volt.
• Bonnie nagyanyád biztos, meséltem neked a kezdetekről, minden mágia egyes eredétől – próbált célozni Abby óvatosan. Remélve, hogy anyja tényleg elmondta a lánynak és az ennek hatására észhez tér.
• Silas és Questina voltak az első halhatatlanok, a mágia forrásai, vagy teremtői – válaszolta Bonnie nem értve, hogyan is jön ez ide.
• Nem erre gondoltam, hanem ami utána történt – próbálkozott a boszorkányból lett vámpírnő.
• Nem értelek – rázta meg a fejét a lánya.
• Abby mond el neki, mert nem érti sem a lányod, ahogy a többiek sem – jegyezte meg Prue unottan.
• Én… nem akartam tiszteletlen lenni vele – mormolta Abby félve, sandítva a nőre.
• Nem haragszom, csak mond már – legyintette Prue.
• Igen, halljuk az igazságot – szűrte a fogai között nagyon nehezen Shane.
• Atticus, szerintem te jobban teszed, ha meditálsz egyet, felkészítve magad az elkövetkező eseményekre, de minimum elvárom tőled, hogy csöndben maradsz. Tekintve, hogy ha nem teszed, akkor búcsút mondhatsz a nyelvednek, vagy az egyik tüdődnek – tanácsolta Prue hidegen elmosolyodva.
• Silas? - húzta fel a szemöldökét Kol bosszankodva. Egyáltalán nem érdekelte volna, ha a nő megöli Shane-t. De valahogy most jobban értékelte volna, ha Prue most azonnal elmond neki mindent és nem Abby Bennett-től kell meghallgatni azt a történtet, amit kora miatt egyébként is ismert.
• Mindjárt megtudod – intette le az őst Prue. Elijah kissé feszült volt attól, hogy a nő apja itt van Mystic Fallsban, de továbbra is bízott abban, hogy Prue mindent meg fog oldani. Klaus nem igazán értette, hogyan is kapcsolódik Bonnie Bennett mostani erejéhez, vagy akár Prue-hoz Silasék története. Bár felmerült benne utóbbival kapcsolatban egy lehetőség. Jeremy továbbra is szomorúan nézett Bonnie-ra. Nem értette, hogyan is lehetett ilyen felelőtlen a lány.
• Tényleg megtenné? – érdeklődte Stefan csöndesen Liótól.
• Szemrebbenés nélkül – biccentette a fekete hajú férfi.
• Támogatom az ötletet – hümmögte Damon. Már az első pillanatban nem volt neki szimpatikus a férfi, így aztán szívesen megölte volna, de előtte ki akarta deríteni mennyit is tud. Viszont most már inkább Prue-tól állt szándékában megkérdezi a kötelék dolgot, valamint ezt az egészet, ami már megint pont velük történik.

• A mágia első képviselő Silas és Questina voltak, így tehát halhatatlanok is. Akiket semmivel nem lehet megölni, hiába van az, hogy a természet védelme érdekében kellene lennie egy megoldásnak. Nekik két fiuk született. Ők is ugyan úgy halhatatlanok voltak. Az idősebb, bár sokkal, sötétebb mágiával bírt, mégis ő volt a jobb, még a fiatalabb, bár erős volt testvére nyomába sem érhetett. Aztán az idősebb fiú megismerkedett egy nővel, aki teljesen lenyűgözte őt, ő volt az akkori úgymond amazonok királynője. A férfit egyszerűen leigázta a nő szépsége, a nő pedig magához láncolta a férfit. Ők lettek minden boszorkány mesterei. Őket nem is igazán tekintik boszorkánynak, mivel sokkal többek annál. A mágia védelmezőinek, vagy őrzőinek szokták nevezni őket. A férfi képviseli a sötét, még a nő a fény, vagy más néven a fehér mágiát. A ruháik nagyon jól türközik erejük természetét, de ez legjobban a szemükben mutatkozik be. Az évezredek alatt sokféle néven tettek róluk említést, de a leggyakoribb nevük Merlin és Morgana – magyarázta Abby a lányának, de a többiek is érdeklődve hallgatták a boszorkányból lett vámpírt.
• Úgy érted Merlin sötét boszorkánymester… vagyis a mágia őrzőinek egyike volt Morganával együtt? Egyébként nem úgy volt, hogy ő volt a jó fiú, még Morgana a gonosz? – kérdezett közbe Stefan értetlenül. Prue elmosolyodott bár szomorú is volt ezzel együtt. Szórakoztató volt számára, hogy az évszázadok elteltével miket találnak ki az emberek. És fájt neki, hogy Stefan nem emlékszik arra, hogy ezt a történetet nagyon is sokszor hallotta, legalábbis a nem fájdalmas részeket.
• Merlinnek a mágiája sötét, még Morganának a fény, vagy a fehér mágia az ereje forrása, de a természetük attól még nagyon is különbözik az erejüktől – szólt bele a történetbe Lio is, amolyan magyarázatképpen. Mivel tudta, hogy más nem tenné meg. – De folytasd – intett Abby felé.
• Merlin testévére pedig nem volt más, mint Mordred, aki továbbra is próbált mindenben bátyja fölé kerekedni. Megpróbálta, elvenni testévéről Morganát, de a nő vissza utasította. Szánalmasnak tartotta, hogy Mordred ilyet feltételez róla. Annak ellenére, hogy az amazonoknál nem lett volna újdonság, hogy egy nő akár több szeretőt is tart maga körül. Silas közben készített egy kardot. Aminek az lesz a jogos tulajdonos, aki ki bírja húzni a kőből.
• Ugye most nem az Excalibur-ról van szó? – húzta fel a szemöldökét Damon gúnyolódva. Komolyan, a következőnek az fog kiderülni, hogy Lance, valójában Lancelot…
• Mindennek van valamilyen alapja Damon. Merlin bár nem forgatta a kardot, mégis jelképesen ő lett az első tulajdonosa, mivel Silas rá és később születendő gyermekeire ruházta annak használatát. Ugyanis Mordredet alkalmatlannak találta ekkora kegyre. Merlin mellett Morgana lett a kard őrzője, a Tó Hölgye, ahogy manapság emlegetik, így ennek köszönhetően ő is belekerült a legendába. A vérfarkasokat is Silas teremtette még mindennek a kezdetén, úgy mondják ez volt az első sikeres varázslata és csak a kiváltottak kapták meg ennek a lehetőségét. Persze a fiai is tudnak nekik parancsolni tekintve, hogy Silas maga is képes erre. Érthető Merlin erejéből fakadóan sokkal jobban irányítja a vérfarkasokat. Silas ereje egyre borzalmasabb méreteket öltött. Questina azt javasolták zárják el a férfit. Merlin nem szerette volna ezt tenni a tulajdon apjával, így a testvéréhez fordult. Tudva, hogy Morganát nem igazán érdekli az ilyesmi, bár, ha szükséges, akkor segíteni fog neki ezzel kapcsolatban. Mordred látszólag egyetértett a két nővel, sőt még a segítségét is felajánlotta nekik. Azonban, amikor arra került sor, hogy Silast, bezárják Mordred a varázslat kellős közepén cserbenhagyta a két nőt és testvérét. Mivel úgy remélte, ha az apja őket is magával rántja az álombörtönbe ahová küldték és akkor megszerezheti, majd az Excalibur-t. Questina sejtette, hogy kisebbik gyermeke mire is készül, így mikor az kilépet a mágikus kapcsolatból, akkor ő saját életét áldozva mentette meg Merlint és Morganát. Ő is Silas mellett alussza álmát, immár két évezrede. Merlin nem akarta elfogadni, hogy tulajdon testévre ilyet tett volna ellen. Magába zárkózott. Később Morgana, hogy kizökkentse a férfit a letargiából életet adott első gyermeküknek. Morgana mindenáron egy lány utódot akart, aki szükség esetén helyettesíthetné őt az amazonok élén. Ezzel ellentétben első gyermekük, fiú lett. Ő volt Arthur Pentragon. A Pentragon azt jelenti, hogy a Sárkány fia, mivel Merlint így is szokták emlegetni. Arthur külsőre az anyjára ütött a szeme kivételéve, amik zöldek voltak, viszont belsőre mindenben az apjára hasonlított. Merlin így örömmel nevelgette fiát és próbálta elfeledni, mit is tette az apjával. Morganának azonban ez nem volt elég, ő lányt szeretett volna. Merlin pedig hajlandó volt megadni a nőnek ezt a kérését. A második gyermekük valóban lány lett. Avallena Pentragon. Már a külseje is a szülei különböző jegyeit hordozta, hát még az ereje! Mind a sötét, mind a fehér mágiát olyan könnyedén alkalmazta, hogy nem férhetett kétség a tehetséghez. Azonban örökölte anyja zabolátlan természetét. Aki szembeszállt vele, azt kíméletlenül megölte. Apja és testvére rosszallóan nézték tevékenységét, anyja azonban örült neki… Amikor Merlin látta, hogy a vérfarkasok egyre több falut pusztítanak el vérszomjukban, egy varázslat segítségével a teliholdhoz kötötte őket és a fájdalmat is hozzáadta az után lévő átváltozásukhoz. Hogy ezután kétszer is meggondolják, mielőtt bárkit is megölnének. A vérfarkasok legtöbbje ez után a gyermekeinél és Morganánál kereset menedéket, hogy megszűnjön a rajtuk lévő átok, mivel nekik hatalmukban állt feloldozni őket a telihold hatása alól. Morgana csak a nőket fogadta be. Arthur alaposan megvizsgálta, hogy ki bűnös és ki ártatlan és, aki ártatlannak bizonyult azokat magához vette. Avallenához csak szükség esetén fordultak, mivel tőle jobban féltek, mint az apjától vagy az anyjától együttesen. Egy nap azonban szörnyű dolog történt. Mordred visszatért és követelte, hogy adják át neki az Excalibur-t. Arthur visszautasította, de – húga méltatlankodása ellenére - megkérte nagybátyjukat, hogy helyette inkább csatlakozzon hozzájuk Camelotban, ami az ő és húga királysága volt. Nagybátyjuk visszautasította ezt, titokban magához kötötte Avallena egyik szolgálóját és támadást indított ellenük kívülről és belülről egyaránt.
• Mindezt egy kard miatt? – kérdezte csóválta meg a fejét Stefan.
• Az Excalibur sokkal több egy egyszerű kardnál – szólalt meg Shane.
• Mintha, ha már egyszer említettem volna neked, hogy hallgass - jegyezte meg Prue oda sem figyelve lángra lobbantotta a férfit, aki pár percig még ordítva éget, majd nem mozdult többet. - Abby, kérlek… folytasd – mosolygott rá a nőre Prue, aki egyből megtette, amit kértek tőle. A többiek pedig, akik nem ismerték Prue-t vagy nem látták még amikor az erejét használja próbálták megemészteni az előbbieket, ennek érdekében pedig a boszorkányból lett vámpírnőre figyeltek ismételten.
• Arthur végül Mordred ellen küzdött a csatában, tekintve, hogy a férfi támadást indított ellenük, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mordred nem érinthette meg az Excaliburt, viszont unokaöccse karját megfogva leszúrta őt azzal. Avalenna túl késő ért oda. Így már csak annyit tudott tenni, hogy testévért mágikus álomra bocsátotta, hogy ne haljon meg. Mordred vesztét érezve menekülni kezdett. Merlin ekkor jelent meg lány mellett, aki kérdősre vonta apját a történek miatt. Mikor a férfi mentegetni kezdte magát Avallena ereje olyan méreteket öltött, hogy kirobbant a testéből. Elpusztítva vele Camelot-ot, az ellenséget és a saját embereit is beleértve. Az őbelőlük nyert erőt felhasználva zárta ugyan olyan álomra Mordredet, mint ahogy Silasszal tették régen. Az Excaliburt, pedig Avalon szigetére vitte az anyjának, testvére testével együtt és utána örökre elhagyta a helyet, ahol ő és testvére felnőttek. Arthurral kapcsolatban azok a feltételezések keltek életre, hogy akkor fog visszatérni a mágikus álmából, ha szükség lesz rá. Avallenával kapcsolatban pedig úgy tartják addig nem is fog visszatérni Avalon szigetére még rá nem kényszerül, hogy megtegye, de egyesek szerint soha nem fog eljönni ez a nap – fejezte be Abby.
• A legvége nagyon tetszett tekintve, hogy én is így gondolom – jegyezte meg Prue könnyedén.
• Oké, szóval Prue Avallena leszármazottja? – kérdezte Bonnie ellenségesen a nőre bökve.
• Avallenának volt még egy másik neve is, amin az amazonok szólították őt… és csakis őt – halt el a végére Abby hangja.
• És mi volt az? – kérdezte Stefan. Kol pedig Prue-ra nézett, aki bár látszólag Abby Bennett-re figyelt valójában gondolatban teljesen máshol járt.
• Prudence – súgta halkan Abby. Erre automatikusa mindenki a nőre kapta a tekintetét.
• Vagyok, aki vagyok – tárta szét a karjait Prue vigyorogva.

• Akkor ti pedig… - fordult Klaus Lio és Lance felé szinte mindent értően és nem értette, hogyan is nem jött rá erre már legelőször. Tekintve, hogy minden annyira nyilvánvaló volt.
• Lionnell, az egyik lovag, nem mellesleg boszorkánymester – biccentett a fekete hajú férfi.
• Lancelot, a leghíresebb a kerek asztal lovagjai közül és vérfarkas – hajolt meg színpadiasan a szőke hajú férfi.
• Kösz, hogy szóltál róla – vetette oda Kol dühösen Prue-nak.
• Megmondtam neked, hogy nem fogod megérteni – rázta meg a fejét a nő. Elijah aggódva pillantott húgára, aki továbbra is le volt szúrva a fehér tölgy hamvába mártott egyik tőrrel
• Prue Rebekah ugye jól van? – kérdezte az ős aggódva.
• Persze, hiszen tudod, hogy megígértem neked. Meredith már nincs bene, de akár ki is húzhatod belőle a tőrt csak a nagy sietségben elfelejtettem – válaszolta Prue. Elijah hálásan biccentett és tette, amit a nő mondott.
• Szóval Merlin az apád, akivel nem állsz szóba, mert miatta halt meg a testvéred, aki Arthur Pendragon. Morgana pedig az anyád, akivel azért nem beszélt, mert százhatvan éve álomra küldött téged. Meredith meg elárult titeket és gondolom volt az, akit Mordred megvezetett – fejtette ki a végső következtetését Kol gúnyosan.
• Nos, elismerem, hogy nem csak neked van zűrös családod – túrt bele a hajába Prue.
• Mellesleg Elijah-t mégis honnan ismered? – kérdezte az ős.
• Régen jártam Mystic Fallsban, mert rendet kellet tennem a vérfarkasok között, ami aztán nem igazán sikerült, de ők látták a kárát – adta meg a választ a nő vállat vonva.
• Miért érzem úgy, hogy ez a régen még a születésem előtt volt? – húzta fel a szemöldökét Kol.
• Talán mert így van – adott neki igazat Prue.
• Elmondaná, hogy miért nem mondtál soha erről semmit? – kérdezte az ős bosszúsan.
• Mert tudtam, hogy nem viselnéd jól – felelte Prue csöndesen.
• Hogy nem viselném jól?! Ezt mégis honnan tudtad addig még nem mondtad el nekem? Egyáltalán szándékoztál valaha is megosztani velem ezt az információt? – zúdította a nőre méltatlankodását Kol erősen megszorítva annak karjait.
• Idővel nyilván… - érkezett a felelet.
• Idővel? Kilencszáz év neked nem volt elég, akkor még mennyire lett volna még szükséged, ahhoz, hogy ez tudasd velem? – kérdezte az ős széttárva a karjait.
• Kol, ha lehet, ne most kezdj kiakadni – jegyezte meg Prue rendre utasítóan.
• Akkor és ott akadok ki, amikor csak akarok! Nekem te nem parancsolsz! Vagy… engem is magadhoz kötöttél, mint Jeremy-t?! – kérdezte Kol mérgesen. – Egyáltalán, hogy tudsz magadhoz kötni bárkit is?!
• Ez nem úgy megy, ahogy gondolod… - válaszolta Prue az ős utóbbi kérdésére, teljesen figyelmen kívül hagyva az elsőt.
• Most ezzel nagyon megnyugtattál! Akkor mégis hogyan? – kérdezte Kol egyre idegesebben.
• A véremet kell adnom az illetőnek és közben elmondanom az kötelék teljesüléséhez szükséges szavakat, de ez nem kényszerít semmire – felelte a nő tűnődően. Egyszerűen nem tudta, hogyan is fogalmazza meg ezt az egészet. Lehetőleg kihagyva belőle azt a része, ami azt taglalta, hogy az ő drága manipulatív szülei úgy gondolták szüksége van valakire és mivel évek óta nem kötött magához senkit megragadták a varázserejét abban a pillanatban, amikor segíteni akart Esther-nek. Tekintve, hogy a boszorkány haldoklott és Prue Elijah kérése alapján megmentette a nőt, mivel az terhes volt. Mégpedig nem mással, mint Kollal. A szülei egyszerre terhelték rá az erejüket, így Prue még ki térni se tudott a kényszer ellen, így aztán célirányosan hozzá kötötték az akkor még meg sem született Kolt, mindketten más okból. Morgana azt remélte, hogy így végre lesznek unokái, lányokra számított, nem vált be a terve, legalábbis nem egészen. Merlin úgy hitte, hogy Kol majd vissza tudja fogni Prue-t és kihozni belőle a jobbik énjét, mint régen Arthur. Nem hitte volna, hogy Kol természete sokkal jobban fog hasonlítani lányáéra és így inkább buzdítani fogja, mint „megmenteni”. Szóval szülei elképzelési nem váltak be, de ő valóban jobban érezte magát Kol mellett, mert minden kimondatlan érzésük ellenére bármikor számíthattak egymásra. – A lényeg az lenne, hogy a kötelék, amit én nyújtok biztosítsa a szabad akaratot és nem kényszer, hanem választás kérdése – vázolta végül röviden Prue. Mert így is volt. Kol azért kereste őt fel újra és újra, ahogy ő is az őst, hogy szinte öntudatlanul is, de megújítsák a köteléküket. Amire semmi szükség nem volt egyébként, de mindig erősebbek lettek tőle, mindketten. Választhattak volna máshogy is, de mégis minek?
• Hát ez remek – szisszent fel Kol.

• Prue igazán nem volt szép tőled, hogy megölted szegény Shane-t – bontakozott ki ekkor a sötét árnyákos részből egy férfialak, közelebb lépve egy pillanatra feketén villant a szeme, majd végül szigorú barnára váltott.
• Tudod, hogy van ez! Mágiára vetett az inkvizíció alatt, én megharagudtam rá, most meg egy kicsikét megégett, így a saját bőrén tapasztalhatta milyen kellemes dolog volt az, amit én akkor átéltem és egyébként sem halt meg csak ideiglenesen – vont vállat Prue unottan. Tudva, hogy most jön a szentbeszéd.
• Ez akkor is túlzás volt – jelentette ki szelíden, ám nagyon is határozottan Merlin.
• Úgy látom, van, ami soha nem változik – reagálta le Prue szem forgattva. – Nem is értem mit vársz tőlem. Olyat tettek, amit nem lehet megbocsátani, ráadásnak most is itt van Mystic Fallsban, ahol az én… Meredith és Shane együtt manipulálnak mindenkit, feltámasztják Mordredet és Silast… És a végén ki a rossz? Hát persze, hogy én! – vágta apjához hevesen a szavakat a nő. A férfi korholása és már a puszta jelenléte is annyira felidegesítették őt, hogy ez miatt, majdnem elszólta magát.
• Nem gondolom, hogy te rossz lennél, inkább csak… kezelhetetlen – sóhajtotta Merlin tűnődően.
• Kösz, így mindjárt sokkal jobban hangzik – gúnyolódott Prue.
• Ha jól látom valaki ropogósra sült – libbent be csupa fehér ruhában Morgana is, kék szemei neki is fehéren villantak egy perc erejéig, majd lányára vigyorogott. – Szép munka – nézett elismerősen rá.
• Ő nem így gondolja – mutatott Merlinre Prue.
• Jaj, Merlin, ne legyél már ennyire ünneprontó! Atticus sötét mágiát tanította az én egyik boszorkányomnak, így te neked tulajdonképpen nincs is beleszólásod az ügybe csak nekem – jegyezte meg Morgana.
• Bonnie Bennet kinyilatkoztatást használt, ami tőled nagyon is távolt áll – válaszolta Merlin tényközlően szigorúan.
• Lehet, hogy így van. Viszont ennek ellenére ő még mindig az én boszorkányom – hangsúlyozta ki a személyes névmást a nő Morgana.
• Ebben azt hiszem más a véleményünk, mivel szinte teljesen elszakadt a szellemektől. Ennek következtében pedig inkább nekem jogom van megbüntetni őt. Beismerem talán Atticus is benne volt… - mondta Merlin.
• Még jó, hogy beismered, egyébként szerintem még nem kapta meg a kellő büntetést! – vágta rá Morgana és Prue is.
• Akkor, ő lehet a tiéd – ismerte el kelletlenül Merlin a szőke hajú nő felé fordulva.
• Kösz, édes – vigyorodott el Morgana és egy intéssel eltüntette a testet.
• Itt a tizenkét hibrid kérdése is ugyebár… - jegyezte meg Merlin.
• Klaus, megölte őket, mert fellázadtak ellen, ezen nincs mit beszélni – jelentette ki Prue nagyon is határozottan. Annyira tudtam, hogy ebbe is bele fog kötni, gondolta közben mérgesen.
• Ez igaz, de attól, még, amit tett az akkor is ahhoz vezetett, hogy nemsokára olyan dolgok fognak bekövetkezni, amitől évezredek óta sokan féltek – vágta rá Merlin.
• Most persze könnyű felelősségre vonni valakit, de ha az a valaki a testvéred, akkor már nem is számít, csak ilyenkor – fintorodott el Prue.
• Ez nem így van. De ahogy akarod. Klaus ügye, egyébként is hozzád tartozik, szóval nem ő fog felelni érte, hanem te – jelentette ki Merlin.
• Legyen – egyezett bele Prue. Nem mintha az apja kérdésnek szánta volna ezt a mondatott.
• Valamint Tyler… - köszörülte meg a torkát Merlin.
• Most mond azt, hogy te másként cselekedtél volna a helyemben – csattant fel Lance hevesen.
• Természetesen megértem az indokod. Mindennek ellenére nem emlékszem, hogy szót kaptál volna Lancelot. Persze jogod van védekezni, de mégis minek, hogyha a vége nálad is az lesz, mint Klaus esetében, vagyishogy Prue-ra hárul a felelősség… vagy átveheted mindkettőt te, elvégre… – mondta Merlin célzatosan.
• Hagyd abba! Oké, két hiba az én javamra! - mondta Prue idegesen. Egyértelműen nem akarta sem ő, sem pedig Lance, hogy a férfi befejezze a mondatot.

• Persze mielőtt Meredith kérdésével is előhozakodnál, tudnod kell, hogy ahhoz már aztán tényleg semmi közöd, mivel ő régen amazon volt, így maximum én vagy anyja szólhatunk bele – vágta rá Prue indulatosan.
• És veled egy jogon más is… Például… Kol te mit gondolsz? – fordult az ős felé Merlin. Előtte észrevétlenül egy pillanatra megpihent a szeme Damonön és Stefannon, de végül az őst választotta.
• Hogy én? – kérdezte Kol furcsállva. Nem értette, hogy Merlin mégis miről beszél. Hogy neki mihez van joga? Kicsit sokk volt neki, hogy az előbb tudta meg azt, hogy a nő, akivel évek óta együtt van valójában a mágia őrzőinek egyike – a legrettegettebb, hogy pontosak legyünk – és most maga Merlin kért tőle tanácsot. Ez már több volt a sokknál mára, pedig ha csak sejtette volna, hogy még mit is fog megtudni, amit a szíve mélyén már így is tudott…
• Mit gondolsz Meredith kérdését illetően? – kérdezte Merlint türelmesen. Ám mielőtt Kol válaszolhatott volna, más felelt helyette.
• Lehet, hogy Kolnak joga van beleszólni, vagyis inkább véleményt mondani, de attól még nem ő dönt. Vagy már elfelejtetted azt amire Prue felhívta a véleményed arra, hogy Meredith amazon volt? – kérdezte Morgana bosszúsan és szemei ismét fehéren villantak. – Férfi nem szólhat bele az ügyeinkbe, legyen az is akármennyire fontos személy és bár van kivétel, de az nem ő! Ne vedd személyeskedésnek! – tette hozzá utóbbit Kolra pillantva.
• Sokkal, jobb szívvel látnám be igazad, ha tudnám, hogy Prue nem öli meg az első adandó alkalommal Meredith-et – válaszolta Merlin. – Mert megfogod ölni nem igaz? – érdeklődte szárazon lányától.
• Talán – vigyorodott el Prue. Kol ismerte ezt a mosolyt és ezt a „Talán”-t is. Mindkettő egyértelműen azt jelentette, hogy „Naná, hogy megölöm azt a ribancot”.
• Nem értem mi okod van erre – csóválta meg a fejét Merlin.
• Hogy mi okom van rá?! Rengeted, de neked kiemelek párat… persze csak azért, hogy te is képes legyél megérteni, bár tudom, hogy nem így lesz. Elárult engem és Camelot-ot is, egymás ellen fordította Damont és Stefant… aztán vámpírrá tette őket… megölt egy csomó ártatlan embert… Köztük Jeremy és Elena szüleit… egymás ellen fordította az ősöket… hát nem tudom, te, hogy vagy vele, de én nem akarok azzal a tudattal a szemükbe nézni, hogy igen, megbüntethettem volna őt, de nem tettem meg, mert így láttam jónak… - váltotta át olyan régi nyelvre Prue, amiről tudta, hogy csak az apja, az anyja, Lance és Lio fogják érteni. Valamint Jeremy és Elijah is.
• Nemsokára visszajövök a két felmaradt ügy elszámolását illetően – felelte végül Merlin csöndesen és eltűnt.
• Ez nyílt visszavonulás volt – kiáltott után Prue gúnyosan.
• Hagyd legalább lesz, min gondolkoznia – intette le lányát Morgana. – Ami Meredith ügyét illeti…
• Nem találom még, de Rebekah gyűrűje segítségével meglesz – szögezte le Prue határozottan.
• Ahogy gondolod, de jobb lenne, ha minél előbb rendeznéd ezt, mert tudod, hogy Merlin keres egy kiskaput és mindennek ellenére is megbocsátana bárkinek, még annak is, aki végképp nem érdemli meg ezt – intett Morgana bosszúsan és szemei újra fehéren villantak. - Bonnie, ami a nagyanyáddal történt a Túlvilágon azaz én ügyem, de már jól van, viszont, ha még egyszer ilyet teszel nem leszek ilyen nagylelkű, mint akkor. Azt ajánlom, hogy sürgetően tanuld meg kordában tartani a fekete mágiádat, ha már saját választásodból kifolyólag ezt használod, vagy ha ez nem így lesz, akkor biztosítalak róla, hogy én magam fogok gondoskodni róla, hogy Merlin meggondolja magát az ügyedet illetően. A feléd mutatott eddigi jóindulatom annak volt köszönhető, hogy nagyanyád utolsó lélegzetvétele előtt tett nekem egy szívességet, de az ma hatályát vesztette a felelőtlen cselekedet miatt – intézte a Bennett lányhoz a szavait a szőke hajú nő. – De persze, nem árt egy kis ösztönzés – tette hozzá még egy pillanatra visszafordulva. Bonnie anyja erre a torkához kapott, vér bugyogott fel a száján és térdre esett. Jeremy kérlelően Prue-re nézett, de a nő nemlegesen megrázta a fejét. Ő sem tud tenni érte semmit. Az anyjának joga van ehhez. Abby Bennet kiszáradva terült szét a padlón. – A férfiakkal feleennyire sem vagyok kedves, mint ahogy most édesanyáddal voltam. Remélem végre megértettük egymást. Még találkozunk – jegyezte meg Morgana és ezzel a nagyon is fenyegetőnek ható végszóval ő is távozott.

Bonnie sírva guggolt le az édesanyához és ölelte őt magához.

• Miért csinálta ezt? – kérdezte a Bennett lány könnyes szemekkel pillantva Prue-ra.
• A fekete mágia nem játék és az anyám nem szokott viccelni a büntetésben – válaszolta a nő. – Merlin meg még úgy sem – tette hozzá elmerengve, hogy vajon mit is tervez, majd kedves édesapja ellene annak érdekében, hogy megpróbálja őt rendre utasítani.
• Hozd vissza! – kérte a nőt Bonnie.
• Nem – rázta meg a fejét Prue határozottan.
• És mégis miért? Shane azt mondta, hogy Silas képet feltámasztani a halottakat, akkor te is meg tudod tenni – sírta a boszorkány.
• Látod ez a baj azzal, hogy nem hagytak fent írásos bizonyítékot maguk után az őseid. Egyből azonnal akarsz és mindent – válaszolta a nő. Pont, mint Ayana!
• Szóval nem vagy rá képes? – kérdezte Bonnie.
• Képes vagyok rá, de nem fogom megtenni. Az életnek és a halálnak is ára van Bonnie. Nagyon nagy ára. Egyiket sem lehet elkerülni, megváltoztatni meg szinte lehetetlen – mondta Prue.
• Ne beszélj így! – vágta rá Bonnie.
• Hogyan? – húzta fel a szemöldökét a nő.
• Úgy teszel, mintha rád nem azok a szabályok vonatkoznának, mintha te soha nem lettél volna ember! – mondta Bonnie.
• Mert nem is voltam az. Soha, van, aki embernek születik és valami lesz belőle, de én… soha nem voltam a klasszikus értelembe vett ember. Már a születésem előtt hallhatatlan lettem, utána meg a többi már magától alakult. Mellesleg a szabályokat mindig is utáltam és nem fogok szívességet tenni neked azok utána, amiket tettél – vont vállat Prue.
• Többre tartod magad csak azért, mert Pentragon a neved – köpte Bonnie.
• Van, akit nem a név tesz azzá ami! Hallottad mit tettem a Camelotiakkal és mégis kérdőre mersz vonni, mond meg nekem miért? Azzal a huszonnégy lélekkel az erődben könnyű okosnak mutatnod magad, de ne hidd, hogy többet tudsz nálam vagy másnál – villant ismét teljesen szürkén a nő szeme.
• Prue – mormolta Lio figyelmeztetően, szinte könyörögve, jelezve, hogy nem kéne még rosszabbá tenniük a helyzetet.
• Most ne! – intette le fekete hajú legjobb barátját Prue. Aki fáradtan sóhajtva biccentett. – Segíteni akartam neked is. Az ég legyen rá a tanúm, hogy megpróbáltam volna. De te tudtad, hogy mit csinálsz! Tudtad és mégis a következményekre fittyet hányva tetted azt, amit! Mert ne próbáld meg beadni nekem, hogy nem tudtál arról, hogy Shane mit csinál, hogy az erőd rossz irányba változott! Mert a lelked már olyan sötét, hogy azt még Merlin is megirigyelné! Sőt még én is! Pedig az enyém aztán tényleg nem makulátlan. Én nem vagyok jótékonysági szervezet, vagy Merlin, aki pár szótól egyből ellágyul és megbocsájt neked ilyesmit! Majdnem megölted a barátaidat! Talán először szépen tarts ön vizsgáltatott és csak utána merészelj kérdőre vonni engem! Ami pedig édesanyádat illetni… hidd el, hogy tényleg sajnálom, de nem fogom csak azért visszahozni, hogy te neked ok nélkül jobb legyen. Gondolkozz el ezen – mondta a nő indulatos szavai ellenére higgadtan, utána sarkon fordult és a történelem terem felé vette az irányt. Ott hagyva a szavaitól teljesen ledöbbenteket.

Prue a termében neki támaszkodott a tanári asztalnak és mély levegőt vett. Bonnie egyszerű kihozta a sodrából. Pont ő vonta kérdőre! Azok utána, hogy miatta, majdnem elvesztette őket. Egyszerűen kezdtek kicsúszni a kezéből a dolgok. Valamint az ereje aggasztóan ingadozni kezdett, ami eddig csak kétszer fordult elő. Nem akart belegondolni, hogy pont most történne meg vele ismét. Ahogy abba sem, hogy vajon Kol mit fog szólni hozzá, mert tudta, hogy most már nem állhat meg és mindent el kell mondani az ősnek. Amit egyszer már megpróbált, sőt bizonyosan szinten meg is tett. Azonban Kol nem fogadta jól és akkor életében először elküldte magától a férfit, mert olyat mondott, amit a szíve mélyén az óta, sem bocsátott meg neki. El nem tudta képzelni, hogyan is fog reagálni a többire a férfi, ha már azon kiakadt, hogy ő valójában Avallena Pentragon. Nos, az egyértelműen az ilyenek elkerülése végett használta a Prudence nevet. Mondjuk régebben már ez is eléggé félelemmel töltötte el a természetfeletti lényeket, mert tudták, ha ő kerül az útjukba, akkor nem sok esélyük van a túlélésre, de szerencsére ma már senki nem emlékszik arra, hogy neki két neve volt, vagy aki igen az inkább elkerüli őt, minthogy kereszteződjenek az útjaik. Igaz volt, az is, hogy nem fordultak hozzá segítségért. Pedig aki végül mégis megkérte annak mindig segített. Jó példa erre Elijah. Mondjuk ott sok mindent elrontottam, gondolta Prue keserűen. Ezután eszébe jutott Damon és Stefan is. Hogy nekik is el kell mondani miért is segít nekik. Tudta, hogy nem fogják jól fogadni és talán hinni sem fognak neki. De mindenféle magyarázkodás előtt el kell intéznie Meredith ügyét, mielőtt még az apja meggondolja magát.

• Rendben vagy? – kérdezte Lio a terembe lépve.
• Remekül – válaszolta Prue cinikusan.
• Most mit csinálunk? – érdeklődte a fekete hajú férfi.
• Nos, először is szólj Lance-nek, hogy kerítsen ásót, te meg addig Rebekah gyűrűjének a segítségével megkeresett Meredith-et – rendelkezett a nő.
• Szerinted ez jó ötlet? – értette meg Lio mire is készül barátnője.
• Csak egy valaki tudok visszahozni és Meredith önként kínálta magát áldozatnak – vont vállat Prue.
• Ki lesz az? – kérdezte Lio beletörődően.
• Ric, mert ő volt az, akinek annyira befolyásolta az elméjét, hogy beleőrült és mert Damon legjobb barátja volt, aki mérhetetlenül hiányzik neki és a többieknek is – felelte a nő.
• És Abby Bennett? – kérdezte csöndesen a fekete hajú férfi.
• Ki akarsz oktatni? – húzta fel a szemöldökét Prue.
• Meg sem fordult a fejemben, de én, régóta ismerlek… értem az indokaid… ők nem fogják… - felelte Lio továbbra is csöndesen.
• Akkor vagy elfogadják, vagy nem – rántotta meg a vállát a nő nemtörődöm módon.
• Most mit fogsz csinálni? Elmondod neki? Mindent? A többieknek is? – tette fel a leglényegesebb kérdéseket a fekete hajú férfi.
• Szerinted? Tudod, hogy nem az én stílusom a menekülés… most már semmiféleképen sem tehetném egyébként sem… így tehát marad a magyarázkodás, ami veszekedések egész sorát fogja magával vonzani - rázta meg a fejét Prue lemondóan.