XIV. fejezet

Csapda

„Hallottál már róla, egyes állatok lerágják a saját lábukat, hogy a csapdából szabaduljanak. Ez a csel az állatok csele. Az ember a csapdában maradna, tűrné a fájdalmat, és halottnak tettetné magát, hogy aztán megölhesse a csapda állítóját, s ezzel megszüntesse a fajtájára leselkedő veszélyt.” Frank Herbert

Klaus éppen a Mikaelsson villában iszogatta a whiskyét és közben elgondolkozva tanulmányozta a vadász kardját hátha rájön valamire a gyógyír-el kapcsolatban. Ekkor azonban váratlan látogatója akadt, aki nem volt más, mint Hayley. Aki elárulta az ősnek, hogy a hibridjei felszabadították magukat és meg akarják őt támadni. Tylert persze kihagyta a történtekből aztán az eredményektől elégedetten távozott. Klaus pár percig magában forrongott, ugyanis nem kételkedett ennek igazában. Különösen úgy, hogy eszébe jutott, hogy Lance is figyelmeztette őt a hibridjeire, így aztán dühében felkapta a kardot és hibridjei felkutatására indult. Azok csoportba verődve voltak a Lockwood pincében, mintha csak vártak volna valakire. Az ős nem tudhatta, hogy Tyler Shane professzor kérése alapján rendelte oda a felszabadított sorstársait. Aztán ő maga az iskolába igyekezett, hogy minden a terv szerint alakuljon, ám ott azt kellet tapasztalni, hogy Bonnie varázslat segítségével ideiglenes halálra küldi őt. Shane ugyanis elmondta a lánynak, hogy csak úgy tud segíteni neki a nagyanyja feltámasztásában, ha feláldoznak tizenkét személyt. Akikre már meg is voltak a jelöltjei. Persze kihagyta, hogy ő a maga részéről már huszonnégyet megölt, igaz, hogy nem közvetlenül, hanem utasítás útján. Tudta, hogy a harmadik áldozás már nem lenne szükséges, mivel akiket fel akart támasztani, azok már a kard általi második áldozat csoport következtében megkezdték a feltámadást, de ez sokkal gyorsabbá tette volna a folyamatot. Klaus tehát sorba lemészárolta mindegyik megmaradt hibridét. Mivel nem tűrte az árulásukat, ezután, Prue háza felé vette az irányt, hogy megköszönje Lance-nek, hogy előre szólt neki. Mivel Hayley szava kevés lett volna neki, ahhoz, hogy ezt megtegye, bár nyilván így is úgyis megölte volna a hibridjeit.

Caroline zaklatottan sietett a főtéren a kocsija felé. Az édesanyja éppen az előbb közölte vele Carol Lockwood halálát és sietett, hogy elmondja a többieknek, valamint kérdőre akarta vonni Klaust, hogy mégis miért tette ezt. Mivel egyáltalán nem kételkedett abban, hogy a hibrid volt a tettes. Egyébként még szeretett volna benézni Tylerhez is, aki nem vette fel a telefont és nyilván teljesen kiborult az édesanyja halála miatt. A szeme sarkából észrevette a Mystic Grillből kilépő Rebekah Mikaelssont.

• Caroline micsoda kellemes meglepetés! – köszönt rá gúnyosan a szőke hajú ős testében lévő Meredith.
• Te meg mit keresel itt? – kérdezte Caroline kiakadva. Rebekah már tényleg nem hiányzott neki mára.
• A madarak csiripelték, hogy megöltetek egy vadászt… igazán nem volt tőletek valami jó ötlet. Ki volt az a mázlista, aki megkapta utána a jutalom hallucinációkat? – érdeklődte Meredith.
• Te meg honnan tudsz a vadászról? – kérdezte Caroline, ám amint megkérdezte, már tudta is hogy ostobaságot kérdezett. Elvégre bár lehet, hogy Rebekah egy önző és bosszantó ribanc volt, attól még a viselkedése ellenére ő volt az egyik ősi vámpír. Így pedig nem nehéz tudni egy olyan társaságról, akik elsődlegesen a vámpírok megölésére esküdtek fel.
• És még én vagyok a hülye! – csóválta meg a fejét Meredith lemondóan és határozottan megragadta és megszorította Caroline egyik karját, aki ettől szinte csillagokat látott. Viszont a fájdalom ködén át furcsállva tűnt fel neki a szőke hajú ős furcsa gyűrűje. – Szóval elmondod, amit tudsz vagy… letépem a karod – sziszegte a lánynak határozottan az nő. Igazán élvezte a Rebekah testében lévő erőt.
• Nem mondok neked semmit és nem érdekel mit csinálsz – próbálta kihúzni a kezét Rebekah szorításából a szőke hajú vámpírlány. Nem igazán járt sikerrel. – Ha ennyire tudni akarod, miért nem kérdezed meg a testvéreidet? – vetett fel Caroline.
• Mert nem akarok velük beszélni – válaszolta Meredith úgy, mintha ez teljesen nyilvánvaló lenne.
• Szerintem ők se akarnak veled, ami igazán értehető is, elvégre egy hazug ribanc vagy. Vagy te nem így gondolod? – kérdezte Damon és megragadta Rebekah azon karját, ami Caroline-t szorította.
• Damon! Már nem csak Elena, hanem Caroline védelmezőjévé is avanzsáltad magad? – kérdezett vissza gúnyosan a szőke hajú ős testében lévő Meredith.
• Tudod, utálom, amikor valaki az én városomban bomlasztja a rendet és te határozottan azt csinálod – szorított rá még jobban Rebekah karjára Damon, ám az teljesen hatástalan volt. Mintha a szőke hajú ős meg sem érezte volna a szorítását, valamint ettől függetlenül is másnak nézett ki. A vámpír el nem tudta képzelni, hogyan is lehet ilyen piszok erős a szőke hajú ős. Na jó, el tudta képzelni, hogy jóval erősebb nála, mégis valami más volt. Ugyanis nem azt a bosszantó aurát sugározta magából, hanem határozottan valami sötétet. Ami nagyon nem volt jó előjel. Tekintve, hogy szinte mágikusan fenyegető jelenléttel bírt.
• Nocsak! Nem is tudtam, hogy seriff lettél! Nem gondoltam volna, hogy képes vagy megölni Liz Forbes-t, de le a kalappal előtted. Elvégre nálatok családi vonás, hogy eláruljátok a barátaitokat, vagy akár a családtagjaitokat is – célzott Meredith, bár egyértelműen nem arra amire Caroline és Damon gondoltak. - Vagy a hallucinációd mellé vigasztalásként megkaptad a helyettesi posztot?
• Nem tudom, miről beszélsz, de ha nem akarod a következő kilencven évet is egy koporsóban tölteni, akkor elengeded Caroline-t – jegyezte meg Damon határozottan.
• Milyen kis aranyos! Még ő fenyeget engem – simított volna végig szabad kezével a vámpír arcán Meredith. A vámpír azonban reflexből elrántotta a fejét.
• Jeremy, hogy viseli a vadásszá válást? Bizony, én erről is tudok és még sok minden másról, amiről ti még csak nem is álmondátok – jegyezte meg Meredith gúnyos elégtétellel.
• Semmi közöd hozzá – válaszolta a szőke hajú vámpírlány indulatosan.
• Te inkább maradj csöndben – szorította meg még jobban Caroline karját Meredith, aki erre a fájdalomtól csaknem térdre esett. – A gyógyírről meg a térképről is tudtok? – érdeklődte, bár tudta, hogy Prue nyilván nem mondta el nekik az igazságot.
• Csak nem emberré akarsz válni? – húzta fel a szemöldökét Damon hitetlenkedve.
• Kérlek, ha te nem válaszolsz, a kérdéseidre én sem fogok a tiédre. Tudom, hogy összejátszotok Prudence-el, aki meg teljes lényével támogatja a Mikaelssonokat és titeket is. Milyen csodálatosan idilli és mennyire magasztos viselkedés is ez tőle! Ez igazán jellemző rá! Egyébként megkérdezted rá, hogy mi oka is van erre? A válasza garantáltan nagyon meglepne téged… vagy szeretnéd, hogy elmondjam neked? – kérdezte Meredith elvigyorodva, bár ezt a nagy leleplezése egy másik alkalomra tartogatta, amikor többen vannak jelen.
• Te ismered Prue-t? – kérdezte Damon. Figyelmen kívül hagyva az ős ajánlatát. Egyértelműen nem fog ilyesmit kérdezni egy hazug szukától. Inkább megkérdezi Prue-t, mert lehet, hogy nem fog válaszolni – vagyis inkább biztos – de az újszerű Rebekah-ban egyáltalán nem bízott meg. Nem mintha ez valaha is másként lett volna.
• Adjátok át Prudence-nek az üdvözletemet. Rendben? És mondjátok meg Lionellnek, hogy csókoltatom – vigyorodott el Meredith és gyorsan elsuhant ügyet sem vetve arra, hogy ki is láthatja meg őt.

A méregtől füstölgő Damon és a kiakadt Caroline ezután egyenesen Prue háza felé vették az irányt. Remélve, hogy ott lesznek az ősök is és Klaus hajlandó lesz jó szokásához híven megkarózni húgocskáját, mivel az teljesen megkattant. Jobban, mint eddig bármikor. A teljesen véres hibrid valóban ott tartózkodott a többiekkel együtt és éppen arról számolt be a többieknek, hogy mi is történt. Előtte pedig Lance mondta el a Carol Lockwoodal halálával kapcsolatos fejleményeket.

• Van egy kis problémánk – nyitott be a házba teljesen természetes módon Damon.
• Oh, igen gyertek csak be, mivel nálunk más sincs csak az – jegyezte meg Lio fanyarul. Caroline aki kissé lemaradt a vámpír mögött, ekkor lépet be a házba.
• Védjük az elesetteket és a rászorulókat - jegyezte meg Lance meglehetősen fellengzősen. Lio-tól ezért a mondatáért bezsebelt egy helytelenítő pillantást. Elijah pedig felsóhajtott. Ez Lance-től igazán hangzatos elszólás volt. Remélte, hogy testvérei nem értették meg a célzást, mivel a többiek rajtuk kívül nem nagyon éltek azokban a korokban, amikor ilyeneket mondtak az emberek. Kol mindig is tudta, hogy Lance játssza a lovagot, már amennyire tőle telet, így nem igazán akadt fent a megjegyzésen. Klaus kissé furcsállta, de végül úgy gondolta, hogy bár nem igazán jellemző ez a szőke férfira, mégis igazán magától érthetődően mondta azt, amit. Stefan úgy sejtette ez biztos olyan évszázadbeli eltérés lehet, mint a vérfarkasok emlegetése. Elvégre Lance nyilván azokban a korokban is élt már, amikor voltak lovagok.
• A főtéren Szöszi belefutott a pszichopata funkcióra kapcsolt Rebekáh-ba – mondta Damon válaszolva végre a kíváncsi tekintettekre, amik rá szegeződtek Lance felszólalása után.
• A húgocskánk itt van Mystic Fallsban. Minő meglepetés! Attól tartok, hogy nyilván nem tőled jött bocsánatot kérni Nik – jegyezte meg Kol gúnyosan.
• Mit mondott nektek? – kérdezte Elijah udvariasan.
• Nem igazán értettem mit – rázta meg a fejét Caroline.
• Csupa hülyeséget összehordott és egyébként inkább ő akart kérdezni tőlünk – vágta rá Damon a szőke hajú vámpírlánnyal egy időben.
• És mondtatok neki valamit? – kérdezte Klaus meglehetősen sötét pillantással. Ugyanis nem akarta, hogy Rebekah kiverje a hisztit a gyógyír miatt, mivel most tényleg nem volt kedve hallgatni őt ezzel kapcsolatban.
• Hát persze, rögtön! Meglátom a húgod és első dolgom ilyenkor elárulni neki, hogy mit is hagyott ki addig még nem volt Mystic Fallsban – válaszolta Damon szarkasztikusan.
• Egyébként nekem úgy látszott mindent tud – mondta Caroline halkan és vetett egy aggódót pillantást a teljesen véres hibridre, aki így még a szokásosnál is fenyegetőbbnek látszott.
• Mi mindent? – húzta fel a szemöldökét Lance.
• Damon hallucinációról, Jeremy-ről vadásszá vállásáról, valamint állítása szerint Prue-ról is – sorolta Caroline zavartan.
• Ez valóban komoly problémának tűnik – mondta Lio sóhajtva. A többiek is egyetértettek vele.

Prue idegesen rótta a köröket a Gilbert ház nappalijában. Kezdte sejteni, hogy pontosan ki is pontosan ez a Shane és nagyon nem tetszett neki a felfedezése. Elena tétován álldogált a nő mellett és nem tudta, hogy most neki mégis mit kéne csinálnia.

• Szóval ez a Shane… Sheila Bennet tantárgyát vette át az egyetemen? – kérdezte Prue hirtelen, mire a hasonmás egy pillanatra összerezzent a hűvösen csattanó hang miatt.
• Igen, nagyon sok mindent tud a mágiáról és még az igézésnek is ellent tud állni – válaszolta Elena összeszedve magát.
• Az ő erejével annak nem igazán nehéz – legyintette a nő könnyedén.
• Hogy érted? – kérdezte a hasonmás döbbenten.
• Elena, Shane sokkal öregebb, mint ahogy azt hiszed – jegyezte meg Prue csak a miheztartás végett.
• Mennyire? – kérdezte Elena nagyon nyelve, mivel felfogta, hogy itt sokkal komolyabb dologról van szó, mint ahogy ő azt hitte.
• Még az ősöknél is – válaszolta a nő kapásból.
• De az, hogyan lehetséges? – kérdezte a hasonmás értetlenül.
• Nem a vámpírok voltak az első halhatatlan lények a természetfeletti világban – felelte Prue vállat vonva, mivel most tényleg nem volt ideje, hogy mesedélutánt tartson a lánynak.
• Emlékszem, hogy azt mondta, hogy az első halhatatlan Silas volt, még a sírkövét is megmutatta bizonyíték gyanánt – mondta a hasonmás elgondolkozva. Egyébként nagyon nehezen tudta elhinnie, hogy a férfi valóban annyira öreg lenne. Elvégre akkor az hogyan lenne lehetséges?
• Nála van a sírkő?! – túrt bele újra a hajába Prue és mély levegőt kellet vennie, hogy lenyugtassa magát. Hirtelen ennek kapcsán eszébe jutott egy nagyon rossz lehetőség. Tyler vajon hány hibridet szabadított fel? Csak ne tizenkettő legyen, mert az nagyon nem lenne jó. Tudta, hogy valamilyen indokkal el kellet volna kérnie Klaustól a kardot, de mégsem tette meg. Tessék, most itt a következménye! Prue nagyon mélyen remélte az ős még nem ölte meg őket, mert ha igen… akkor az rájuk nézve, sőt az egész világra nézve borzalmas körülményeket fog eredményezni. Jeremy közben ébredezni kezdett a kanapén és a fejéhez kapva ült fel.
• Jeremy! – sietett testvére mellé a hasonmás, ám eszébe jutott, hogy az előbb mit is készült ellene tenni öccse, így fél méterre tőle megállt.
• Elena, Jeremy most már rendben lesz – jegyezte meg Prue fáradtan.
• Biztos? – kérdezte kételkedve a hasonmás, ám hangja reménykedően csengett.
• Biztos – felelte Prue szem forgatva. Közben eszébe jutott egy emlék. Igazából sok ehhez hasonló volt, de ez valahogy most élénkebben bukkant elő a többi közül. Amiben megölt egy olyan boszorkányt, aki a kinyilatkoztatást révén szerzett hatalomtól teljesen elvesztette az irányítást a tettei felett. Ez a boszorkány pedig szintén egy Bennett volt. Jeremy fájdalmasan a fejéhez kapott. – Sajnálom Jeremy – jegyezte meg a nő szusszantva és rendezte a gondolatait. Olyan rég volt már, hogy hűséget esküdtek nekem, hogy már kontrolálni sem tudom az emlékeimet, annak a tekintetében, hogy ne lássa őket.
• Ezt mégis hogyan? – kérdezte a Gilbert fiú értetlenül. Az előbb szinte érzet és tapasztalt egy olyan emléket, ami határozottan nem az övé volt. Nem értette, hogy ez mégis miként is lehetséges.
• Megmentettelek, mert a vadász dolog kezdett elhatalmasodni rajtad, viszont, mint mindennek, ennek is ára van – válaszolta Prue csöndesen.
• Értem, kösz – bólintott Jeremy sóhajtva. Hálás volt a nőnek azért, hogy már nem érez kényszert arra nézve, hogy megöljön minden vámpírt. Valahogy minden ez iránti vágya elmúlt, mintha soha nem is lett volna. – Azt viszont nem, hogy miért is nem sikerült az, amire Shane tanított – tette hozzá a Gilbert fiú bánatosan. Felelevenítve a gyakorlását a férfival és Bonnie-val.
• Ő lenne Shane?! – szisszent fel Prue. Néha annyira utálom, amikor igazam van!
• Igen – válaszolta Jeremy magától érthetőden.
• Remek – jegyezte meg a nő cinikusan.
• Te meg mégis miről beszéltek? És mi történt veled Jeremy? – szólt közbe Elena aggódva.
• Jól vagyok – nyugtatta meg a nővérét sietve a Gilbert fiú.
• Meg kell találnunk Bonnie-t – szólalt meg Prue nagyon is sürgető hangnemben.
• Miért? – kérdezte a hasonmás.
• Mert a kinyilatkoztatást sötét mágia és nem fog tudni megállni a még egészséges határnál – válaszolta Prue hűvösen.
• De Shane miért tanítna sötét mágiát Bonnie-nak? – kérdezte Elena kétségbeesetten.
• Mert fel akar támasztani valakit, vagyis inkább több valakit… mindegy most még úgy sem értenéd meg… Elena hívd fel Bonnie-t – parancsolt a lányra Prue határozottan. A hasonmás megszeppenve teljesítette a nő kérését. Nem Bonnie vette fel a telefont, hanem az apukája, aki azt mondta, hogy a lány az iskolába ment, mert Shane beszélni szeretett volna vele. Prue ez után a hír után meglehetősen sietősen a Gilbert családdal a nyomában egyből az iskola felé vette az irányt, hogy minél előbb odaérjenek. A nagy sietségben mind Prue, mind Jeremy, mind Elena otthagyták a telefonjukat a Gilbert házban.

• Egyébként Rebekah említett téged is – szólalt meg Caroline félénken a fekete hajú férfi felé fordulva.
• Tényleg? – húzta fel a szemöldökét Lio meglepetten.
• Nem is tudtam, hogy ismered a húgom – szólalt meg Kol.
• Mert nem ismerem. Még soha nem találkoztam vele – vont vállat a fekete hajú férfi az igazsághoz hűen és mindenki elhitte neki.
• Akkor mégis miért üzenne neked egy olyas valaki, akit nem ismersz? – kérdezte Klaus értetlenül. Rebekah-ra amúgy soha sem volt jellemző ez a fenyegetés dolog, ő inkább azt vallotta, hogy a tettei beszéljenek helyette. Bár ha szükséges volt, akkor fenyegetett is, de annak mindig lettek valamilyen következményei. Ez viszont olyan volt, mintha nem lenne önmaga. Talán a gyógyír lehetősége ennyire a fejébe szállt?
• Nyilván nem udvariasságból – jegyezte meg Lio elgondolkozva. – És mit üzent, ha szabad tudnom? – kérdezte a szőke hajú vámpírlány felé fordulva.
• Hogy… - kezdte Caroline, ám elpirult.
• Azt mondta, hogy csókoltat téged – felelte Damon szem forgatva befejezve, a szőke hajú vámpírlány gyenge válaszolási kísérletét.
• Prue-t is emelgette, hogy mennyire… igaz a Prudence-t mondott, de nyilván rá értette, szóval azt mondta, hogy… nagyon magasztos viselkedés tőle, hogy segít nekünk… vagy valami ilyesmi – mondta tovább Caroline meglehetősen tétován.
• Biztos, hogy ezt a szót használta? – kérdezte Lance előrehajolva arca teljesen kifejezéstelen lett, a szemeivel együtt. Hirtelen mind a szőke hajú férfi, mind Lio nagyon feszültek lettek.
• Mármint mit? – kérdezett vissza Caroline zavartan.
• Azt mondta, hogy Prue-nak magasztos elképzelései vannak? – kérdezte a szőke hajú férfi türelmetlenül.
• Igen, szinte biztos vagyok benne, hogy ezt mondta – bólintott rá a szőke hajú vámpírlány.
• Így volt – erősítette meg Caroline mondandóját Damon.
• Volt rajta valami? – kérdezte Lio hirtelen.
• Nem volt pucér, ha ezt kérdezted – válaszolta Damon szem forgatva.
• Nem, Lio nem hiszem, hogy erre gondolt, hanem arra, hogy volt rajta valamilyen nyaklánc? Karkötő? Esetleg gyűrű? – vázolta a lehetőségeket Lance.
• Nem figyeltem – vont vállat Damon.
• Caroline? – kérdezte a fekete hajú férfi, a láthatóan a gondolataiba merült lányt. Remélte, hogy a nagyon jó megfigyelő Caroline alaposan megfigyelte a furcsán viselkedő őst.
• Gyűrű, volt rajta, majdnem olyas féle, mint a Gilbert gyűrűk – válaszolta végül Caroline.
• Biztos vagy benne? – sóhajtotta Lio megdörgölve a homlokát. A rá vonatkozó csókoltatós rész, a Prue-ra célzó és teljesen nevét használó dolog és a gyűrű. Sajnos, teljesen egyértelmű volt számára az egész és örült volna neki, ha nem így van. Annak ellenére, hogy így nyilván talán előnybe kerültek, de ez nem igazán volt biztos.
• Teljesen – bólintott rá Caroline határozottan.
• Egyébként, ha engem kérdeztek szinte nem volt önmaga – fejtette ki a saját véleményét Damon.
• Mert nem is ő volt – felelte neki Lio fáradtan.
• Miről beszélsz? – kérdezte Klaus értetlenül.
• Úgy tudom, hogy te is ezt szoktad csinálni. Ha másik testre van, szüksége egy boszorkány megteszi neked az ehhez szükséges dolgot – jegyezte meg Lance.
• Azt mondod, hogy a húgomat megszállta valaki? – húzta fel a szemöldökét Kol. Egyébként teljesen mértékben bízott Lance-ben és Lioban és tudta, hogy ha ők azt mondják, akkor az úgy is van. Viszont el nem tudta képzelni, hogy mégis ki akarná megszállni Rebekáh-t. Pont Rebekáh-t!
• Pontosan – ismerte el a fekete hajú férfi és közben már kezdett is a telefonja után kutatni.
• És mégis ki? – kérdezte Klaus követelődzően.
• Hát az, akit ti Meredith-ként ismertek. Ki más? – lóbálta meg a hibrid előtt a nőről szóló iratokat Lance. Közben ő, Lio, valamint Elijah is váltottak egy rövid pillantást. Tudták, hogy erről most azonnal értesíteniük kell Prue-t. Mivel ez nagyon nem jó dolog rájuk nézve. Lio próbálta értesíteni a nőt telefonon keresztül a fejleményekről, ám az nem volt elérhető. Damon Elenát hívta, aki szintén nem volt mobil közelben, ahogy Jeremy sem. Caroline tárcsázta Bonnie-t, ő neki is a lány apja vette fel a telefont, aki elmondta, hogy hol is van most a lánya és azt is hozzá tette, hogy Elena is kereste őt. Így ők is az iskolába igyekeztek.

Prue mérgesen vágtatott a történelem terme felé, nagyon remélve, hogy most már egyszer és mindekkor lezárhatja ezt a nevetséges bujkálást, amit Meredith csinált. Most az sem érdekelte, hogy az apja minden bizonnyal már Mystic Fallsban vagy az anyjával együtt. Egyetlen céljává az vált, hogy megbosszulja azt, amit Meredith ellene tett százhatvan évvel ezelőtt és a jóval előtte történtek miatt is idejét látta az elszámolásnak. A gondolatai közül az rántotta vissza Prue-t, hogy Rebekah hirtelen előtte termet és lökött rajta egyet, így a nő szinte már szokásává váló módon repült egyet és csúszott végig a folyosón. Prue nagy szerencséje az volt, hogy még idejében fékezni tudta a becsapódást, így nem ütette meg magát annyira, csak a válla vérzett egy kicsit, meg ott elszakadt a pólója. Ezen felül egész jól volt, bár egy kissé megszédült.

• Prudence micsoda kellemes meglepetés! – vigyorodott el a szőke hajú ős testében lévő Meredith.
• Rebekah! – mondta Elena megijedve. Jeremy meg gyorsan leguggolt Prue-hoz, aki nehézkesen felült.
• Ő nem Rebekah – szisszent fel a nő mérgesen.
• Egyből kiszúrtad, hogy te milyen ügyes vagy! – jegyezte meg gúnyosan Meredtih és még tapsolt is hozzá. – Tudod, Damonnek is feltűnt – tette hozzá.
• Ha csak egy ujjal is hozzányúltál a halálod sokkal rosszabb lesz, mint ahogy azt el tudod képzelni – mondta Prue fenyegetően.
• Ne aggódj, ezúttal nem nyúltam hozzá, bár Rebekah megtette, de persze nem úgy ahogy te gondolod. Valamint Stefan is megvolt neki, ami a valóság fényében igazán taszító – fintorodott el Meredith.
• Hogy lehet, hogy ő nem Rebekah? – kérdezte tanácstalanul Elena, közben mivel nem akart a szőke hajú ős közelében lenni – legyen bárki is a testében – ezért közelebb lépett Prue-hoz, aki Jeremy segítségével két lábra tornázta magát.
• Mint, ahogy Klaus csinálta Rickel – válaszolta meg a kérdést Prue.
• Te olvastad Ric naplóját?! – kérdezte Jeremy, mivel látta a nő gondolatai között, hogy ez történt. Valamint mást is észrevett.
• Később megbeszéljük – hárította a dolgot a nő.
• Mennyire édes, még mindig mindenkinek parancsolgatsz, pont mint régen – jegyezte meg Meredith.
• Te meg teljesen megbolondultál? Azt hitted, hogy nem jövök rá arra, hogy te állsz minden mögött?! Mindig is egy áruló ribanc voltál Egyébként örülnék neki, ha azonnali hatállyal elhagynád Rebekah testét, addig, amíg ilyen szépen mondom – vágta rá Prue.
• Nem! Te már nem parancsolsz nekem! – vágta rá Meredith.
• Azt csak hiszed! – mosolyodott el a nő sötéten.
• Egyébként micsoda szavak! Még mindig véded az ősöket, meg a többieket mi? És tudják már az okot? – kérdezte Meredith gúnyosan elvigyorodva.
• Semmi közöd hozzá, mivel nemsokára úgy is halott leszel, azt garantálom – szögezte le Prue határozottan.
• Most aztán nagyon megijedtem – vigyorodott el még jobban Meredith.
• Úgy látom elfelejtetted kivel beszélsz – mondta a nő hidegen.
• Rebekáh-t úgy sem fogod megölni – mondta végigmutatva a jelenlegi testén Meredith, bár mintha egy pillanatra elbizonytalanodott volna.
• Lehet, hogy ebben igazad van, de ki mondta, hogy meg akarom őt ölni? – tárta szét a karjait Prue. Jeremy közben egyre közelebb ért a szőke őshöz és végül a kellő pillanatban leszúrta a fehér tölgy hamvába mártott ezüst tőrrel, amit még Prue kért el Elijah-tól szüksége esetére. Rebekah pedig elszürkülve esett bele a Gilbert fiú karjaiba. - A Lance-el való gyakorlás tényleg használt – jelentette ki Prue elégedetten.
• Meredith most meghalt? – kérdezte Elena.
• Nem, így csak visszakerült az eredeti testébe – rázta meg a fejét a nő meg lehetősen sajnálkozva ezen a tényen.

Közben Lance, Lio, Klaus, Elijah, Kol, Damon, Stefan és Caroline az iskola másik oldalán léptek be az épületbe. A szőke hajú vámpírlány aggódva vette észre eszméletlen édesanyját.

• Anya! – sietett oda egyből Lizhez Caroline. Az édesanyja mellett ott volt még a szintén ájult Matt, valamint az ideiglenesen halott Abby Bennett és Tyler is.
• Utálom a csapdákat – jegyezte meg Lio, mivel tudta, hogy most egyenesen belesétáltak egybe.
• Keressük meg Prue-t, meg a két Gilbertet és tünés – reagált le a fekete hajú barátja megjegyzését Lance nagyon is egyetértően. Mindenki egyetértett vele. Ekkor lépet elő az egyik teremből Bonnie és Shane. A lány intett egyet és a megjelentek körül tüzes kör képződött.
• Ő lenne Shane?! – kérdezte Lance és fújta ki közben bosszúsan a levegőt.
• Igen, miért? – kérdezte Damon értetlenül.
• Hány hibridet öltél meg? – fordult hirtelen Klaus felé Lio. Nagyon remélte, hogy nem igaz, ami most eszébe jutott. Holott tudta, hogy már elkerülhetetlen az egész és nem értette, hogy miért is nem kérdezte ezt egyből, mikor megtudta a hibridek halálát.
• Tizenketten voltak – válaszolta Klaus vállat vonva.
• Te megöltél tizenkét hibridet?! – kérdezte Lance kiakadva és ő is az ős felé fordult.
• Most mit vagy úgy kiakadva?! Te mondtad, hogy figyeljem őket, ez szinte egyenértékű volt azzal, hogy öld meg az árulókat! – vont vállat Klaus és úgy érezte magát, mint egy leszidott gyerek, amit mindig is utált, bár ez nem olyan volt, mintha Mikael szidta volna.
• Még ha tíz lett volna nem is bánom, sőt Tyler lett volna a megkoronázása! De ugye a kardot nem használtad? – kérdezte Lance reménykedve.
• De használtam – válaszolta Klaus nem értve, hogy ez most, hogyan is kapcsolódik a tárgyhoz.
• Csak nem valami problémátok merült fel? – kérdezte Shane kíváncsian.
• Te fogd be a pofád, mert úgyis mindjárt megöllek! – vágta rá Lance és már ment is volna, hogy beváltsa a fenyegetését, ám a mágikus lángok nem engedték ki. - Lio! – parancsolt rá sürgetően fekete hajú barátjára, aki mellé lépett, valamint neki kezdett a probléma eltüntetésének és ezzel egy időben megpróbálta meggyőzni Bonnie-t arról, hogy helytelenül cselekszik.
• Bonnie, amit most csinálsz az nem helyes – mondta Lio végtelen türelemmel a hangjában.
• Hagyd, a megmentős szart egyszerűen csak vigyél, ki innen aztán megölöm – sziszegte szőke hajú legjobb barátja mérgesen úgy, hogy csak Lio hallja. Azonban a fekte hajú férfinak nem állt szándékában ezt tenni, mivel érezte, hogy Prue apja és az az anyja is a közelben vannak és ha megtenné akkor még ennél is rosszabb helyzetbe kerülnének.
• Megöllek titeket és utána Silas feltámasztja a nagymamámat – válaszolta a boszorkány.
• Silas-t mondtál? – kérdezte Kol felszisszenve.
• Képes voltál ezt a szegény lányt a nagyanyjával befolyásolni? Elmondtad neki azt is, hogy milyen ára van annak, amit tenni készültök? – kérdezte Lio Shane-től.
• Én igazat mondtam neked Bonnie, de ők hazudnak neked, saját érdekük fűződik hozzá – válaszolta Shane a kissé elbizonytalanodott Bennett lánynak.
• A világ érdeke meg smafu – vágta rá Lance.

• Nem emlékszem, hogy mondtam volna neked bármit is, amivel ezt kiérdemeltem volna – jegyezte meg Shane.
• Hogy mondtál e?! Amikor először találkoztunk a mestered megölte Prue bátyját! Aki történetesen az egyik legjobb barátom volt! Aztán te évszázadokkal később képes voltál a spanyol inkvizíció elé vetni minket! Tudod a tüzes próba nem a legjobb élmény, amit ki akartam próbálni és Prue-nak sem az volt álmai netovánbja, hogy élve megégessék, Lio meg a vízpróbát kapta – vágta rá Lance. Liót, Elijah-t és Shane-t kivéve mindenki megütközve nézett a szőke hajú féfira. Nem értették, hogyha velük valóban megtörtént az, amit állít, akkor hogyan is lehet az, hogy most itt vannak.
• Semmi bajotok nem lett tőle, elvégre Prue-nak hála felette áltok az efféle halálnak – válaszolta Shane tényközlően.
• Mégis miről beszélsz? Te éltél a spanyol inkvizíció idején? – kérdezte Bonnie a professzor felé fordulva.
• Oh, mond csak meg neki bátran! Vagy talán félsz? – kérdezte Lance gúnyosan.
• És ti már elmondtátok Damonnek, hogy Elena kötődik hozzá, mert az ő vérével változott át? Ezért ment neki annyira könnyen a két testvér közötti váltás – vigyorodott el Shane. Damon és Stefan ezt hallva teljesen lefagytak.
• Ez még tőled is övön aluli ütés volt és erős túlzás is – mondta Lio neheztelően.
• Csak az igazat mondtam – vont vállat Shane.
• Nem értem mire játszol és miért is kiáltasz egyből farkast mindenkire! – jegyezte meg Lance egyre mérgesebben.
• Pont tőled igazán szellemes megjegyzésnek tűnik a farkasos téma – válaszolta Shane. – Bonnie – fordult a lány felé kérőn. Aki erre Lance-re kezdett összepontosítani. A szőke hajú férfinek megroggyantak a térdei a szemeit pedig szorosan összezárta.
• Azért remélem, tudod, hogy több kell ahhoz - egy egyszerű boszorkánynál, akkor is ha az kinyilatkoztatást végez -, minthogy nekem próbálj parancsolni általa – szűrte a fogai között a szőke hajú férfi és szemei sárga színt vettek fel, ám ezt csak a vele szemben lévők láthatták.
• Igaz, sejtettem, hogy ezerötszáz év rajtad is meglátszik – válaszolta Shane. Lio közben barátja vállára tette a kezét, aki így már könnyebben lélegzett. A többiek Elijah kivételével nem értették, hogy Shane mégis milyen ezerötszáz évről beszél összevissza.
• Kösz a bókot seggfej – válaszolta Lance, azonban szemei nem tértek vissza a megszokott zöldre, hanem továbbra is sárgán fényletek, főleg mivel az indulatai egyre jobban elhatalmasodtak felette.
• Ez nyilván azért van így, mert te csak egy személynek engedelmeskedsz – jelentette ki Shane figyelmen kívül hagyva a gúnyolódást.
• Bonnie figyelj rám, bármit is mondott neked Shane, az nagyon veszélyes – mondta Lio határozottan.
• Hazudsz – vágta rá a boszorkány.
• Nem szokásom, igaz néha elhallgatok bizonyos tényeket, de hazudni nem igazán szoktam. Becsületszavamra mondom. Shane például elmondta neked, hogy ő volt az, aki megölte a Young farmon összegyűlt tanácsot? Közvetve persze, hogy ne lehessen rá bizonyítani, de a seriffet is megkérdezheted, hogy a robbantást előtt mennyit beszélt Young lelkésszel… már persze, amint magához tér – tette hozzá Lio. Ebben a pillanatban Tyler kezdett magához térni, Klaus meg kérdőre akarta őt vonni, azért amit ellene tett. Vagyishogy képes volt ellene fordítani a hibridjeit, ám amint megragadta a Lockwood fiút az beleszúrta a szívébe fehér tölgyből készült karót.

Erre válaszként Lance egy határozottan heves mozdulattal letépte Tyler fejét.

• Ezt akartam amióta először megláttam, sőt inkább amióta először hallottam róla – jegyezte meg a szőke hajú férfi elégedetten és undorodva eldobta Tyler fejét. Klaus sűrűn pislogott a szívébe fúródott karóra nem értve, hogy miért is nem gyulladt még ki, bár igazán örült neki, hogy életben van, annak ellenére is, hogy nem értette hogyan is lehetséges ez. Elijah megkönnyebbülve fújta ki a az eddig benn tartott levegőt. Tudta, hogy Prue intézkedett a fehér tölggyel kapcsolatban, mégis aggódott a testvérei miatt, de most már tudta, hogy minden rendben lesz. Amint Rebekah furcsa viselkedése is megoldódik. Kol felfogta, hogy Prue és két legjobb barátja bizony valami nagyon lényeges dolgot hallgattak el előle és egyáltalán nem örült ennek. Damon gondolatainak jó részét az kötötte le, hogy Elena kötődik hozzá és szíve fájdalmasan összeszorult erre a gondolatra. Remélte, hogy Prue megcáfolja majd Shane mondatát és megnyugtatja ezt illetően. Stefan a körülötte folyó események kötötték le, annyira nem is rázta meg a tudta, hogy Elena kötődik bátyjához, mivel tudta, hogy előtte is érzet iránta hasonlót. Caroline anyukáját szorosan magához húzva aggódott. Olykor vetett egy pillantást Matt-re is. Tudta, hogy fájdalmat kéne érezni Tyler miatt, amit érzett is, de ez nem volt olyan mértékű, mint ahogy az kellett volna. Tekintve, hogy a hallott hibrid éppen az előbb ölte meg majdnem mindegyiküket Klaus által, valamint az ős miatt sokkal jobban aggódott abban a pillanatban, mint Tyler-ért.
• Mi a fene?! – kérdezte a professzor végtelenül bosszúsan. Nem így tervezte a dolgokat. Shane nem értette, hogyan is csúszhatott hiba a számításaiba, de remélte, hogy Prue apja még időben ideér és akkor talán megkönyörülnek rajta, mert ha esetleg Prue vagy a nő anyja ér ide előbb, akkor rá örök szenvedés vár, bár talán nemsokára feltámadó mestere megmenti őt, ha erőre kap. Azonban most jobban lekötötte a figyelmét az, hogyan is lehetséges az, hogy a fehér tölgy nem használt.
• Ugye nem hitted, hogy csak úgy hagyni fogom, hogy a fehér tölgy illetéktelen kezekbe kerüljön? Prue soha nem hagyná, hogy megöljétek őket. Vagy te tényleg ennyire ostobának nézel minket? – kérdezte Lio elvigyorodva.
• Hogy merted ezt tenni Lionnell?! – kérdezte mérgesen Shane.
• Nagyon is könnyen, ha éppenséggel tudni akarod. Elvégre remélem nem hitted, azt, hogy megerőltető lenne számomra az, hogy elpusztítsam Esther gyenge kis próbálkozását – vont vállat a fekete hajú férfi. Kol és Klaus nem igazán értették, hogyan is volt képes a fekete hajú férfi hatástalanítani anyjuk varázslatát, de azért kimondottan örültek neki, hogy már nincs rájuk fenyegető veszéllyel. Ekkor futó léptek hangzottak fel a másik irányból. Bonnie nem tudta, hogy mit is csináljon. Ezért fogta a kezében tartott vizet és kiöntötte a földre és azzal varázsolt lángokat a másik oldalra is.
• Ez lenne a varázserőd Bonnie Bennett? – kérdezte Prue érdeklődve. Jeremy közvetlenül a nő mellé állt és szomorúan nézett a boszorkányra.
• Mit csináltál Bonnie? – kérdezte a Gilbert fiú, a nővel szinte egy időben.
• Befolyásol téged Jeremy! – vágta rá Bonnie vádlón mutatva Prue-ra.
• És ezt mégis ki mondta neked? Shane? Mert tudod, lehet, hogy megfogsz lepődni, de nem ő a világ legmegbízhatóbb forrása – reagálta le a boszorkány mondatát a nő.
• Tudom, hogy Jeremy kötődik hozzád! És most már bármit hajlandó lenne megtenni akkor, ha te kéred meg rá! – mondta a nőnek Bonnie fújtatva.
• Tévedésben vagy Bonnie – válaszolta Prue csöndesen.
• Szóval azt állítod nem kötötted magadhoz Jeremyt?! – kérdezte a boszorkány mérgesen.
• Nem állítom ezt, sőt elfogadom állításod részbeni igazát. Csak az okai kérdésében vannak téves elképzeléseid. Azért mentettem meg Jeremy-t, mert a te jó Shane professzorod az őrület határára lökte és ezért ő majdnem megölte Elenát – válaszolta Prue határozottan.
• Ez nem igaz! – vágta rá Bonnie és közelebb vonta a nőhöz a tűzet. Prue észlelt, hogy a lángok már túlságosan is közel kerültek hozzá.
• Ez minden, amit tudsz Bonnie? – kérdezte Prue összevonta a karjait a mellkasa előtt és fejével határozottan a lángokra bökött. Kol el nem tudta képzelni, hogy a nő most mire építi a taktikáját, mivel még szerinte is túlzás volt egy boszorkányt ilyen szinten felhergelni. Egyébként a Jeremyvel kapcsolatos kötődés dolgot sem értette túlzottan, Prue mit is tett pontosan a fiúval? Vagy jobb kérdés, hogy micsoda is ő valójában.
• Nem! – vágta rá a Bennett lány hevesen.
• Döbbenetes, hogy bármelyik korban találkozom egy Bennett boszorkánnyal azok mindig letérnek az általuk preferált útról. Ayana, Emily és te is. Hát hol itt a szellemek ereje? Nevetséges, ahogy ti boszorkányok is azok vagytok. Legalább ne használnátok ilyen ostobán a fekete mágiát, ugyanis ez az egész arról szól, hogy mennyire is vagytok őszinték önmagatokhoz – csóválta meg a fejét Prue mérgesen nem is figyelve rá, hogy mit is mondott. – Mindegy. Akárhogyan is van. El kell, hogy keserítselek, mert te meg én… nem vagyunk egy súlycsoportban – vigyorodott el Prue. Aztán a következő pillanatban szemei teljesen szürkévé változtak, ami a fényviszonyok miatt olykor kéken villant és egy pislantással eltüntette az összes tüzet, valamint Shane-t az egyik szekrényekhez vágta, hogy sakkban tudja, tartani a férfit mielőtt átadja az anyjának vagy Lance-nek.