XV. fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet, viszont szeretném bejelenteni, hogy előreláthatóan ebből a történetemből is kéthetente lesz új rész. Valamint várom a véleményeteket továbbra is :)

 

A mágia őrzői

„Nyugodtan lehet nem hinni a fehér és fekete mágiában; ez a fehér és fekete mágiát zavarja a legkevésbé.” Vavyan Fable

Prue közelebb sétált Bonnie-hoz, aki egyre jobban hátrált elől. Soha nem látott még olyat, hogy valaki ennyivel erősebb legyen nála. Különösen most, hogy huszonnégy lélek ereje volt benne. Prue végül bosszúsan sóhajtva megállt ugyanis egyáltalán nem volt sem kedve, sem pedig ideje ehhez a nagyon is nevetséges macska-egér játszmához.

• Hogy lehetsz még így is erősebb nálam? – kérdezte Bonnie félve a nőre pillantva.
• Úgy, hogy még az a huszonnégy lélekkel sem elég erős, ahhoz, hogy legyőz engem, mivel, mint mondtam teljesen más súlycsoportban tartozunk. Ami nem is lenne gond számomra legalábbis. Neked viszont a gond ott is kezdődik, hogy nem vagy képes megfelelően uralni az erődet. A fekete mágia nem játék Bonnie – magyarázta Prue. Kol közben a nő mellé suhant.
• Azt hiszem, lenne, mit megbeszélnünk – sziszegte mérgesen az ős hevesen megragadva Prue karját.
• Később, mindent elmondok neked, de most nincs sok időm, mivel, mint látod beszélnem, kell Bonnie-val – válaszolta a nő sürgetően.
• Prue miért is nem mondod el Kolnak most az egészet? – érdeklődte Shane.
• Te csak fogd be – jegyezte meg a nő a férfira sem pillantva, de az erre fulladozni kezdett.
• Felvetésed nem talált kedvező fogadtatásra – mondta Lance fölényesen Shane-re vigyorogva aztán pedig felrántotta a férfit. – Mit is mondtál az előbb, amikor a varázskörben voltam? Tudod, alig várom, hogy megismételed – jegyezte meg a szőke hajú férfi könnyedén, ám a szavaiból kicsengő fenyegetés, és sárgán villanó szemeiben rejlő indulat nagyon is nyilvánvaló volt.
• Lance, ne most – szólt rá az érintettre Lio. Közben pedig a lassan magához térő Liz-t vizsgálta. Lance elhúzta a száját válaszként, de azért elengedte a professzort. Legalábbis egyenlőre. – Rendben lesz, de vidd innen. Matt-el együtt – fordult Caroline felé végül a fekete hajú férfi.
• Köszönöm – motyogta a lány hálásan.
• Várj, Caroline, segítek – szólalt meg Elena. A szőke hajú vámpírlány biccentett egyet beleegyezése jeléül. Aztán a karjába vette Matt-et és kifelé vette az irányt az őt követő édesanyjával egyetemben, aki a hasonmásra támaszkodott. Mindkét lány szívesen maradt volna, hogy megtudják, hogy miért is történik mindez már megint velük, de biztonságban akarták tudni a két embert.
• Boszorkány vagy? – kérdezte Prue-tól Kol és megragadta annak vállait, hogy a szemébe tudjon nézni. – Ha azt mered mondani, hogy nem tudod miről beszélek, akkor nincs több dolgunk egymással – tette hozzá az ős mérgesen fenyegetőzve.
• Kol, kérlek, mondtam, hogy mindent el fogok neked mondani, de most sürgősen beszélnem kell Bonnie-val – sóhajtotta a nő. Érezte, hogy az anyja és az apja a közelben vannak és gyorsan el akart intézni pár dolgot, mielőtt ideérnek.
• Soha nem mondasz el semmit, akkor most miért higgyem, hogy ez lesz az a kivételes alkalom, amikor mégis? – kérdezte Kol irritáltan.
• Megígérem neked – válaszolta Prue halkan és szürkei szemeit az ős barna szemeibe fúrta.
• Miért kell ennyire sietve kikérdezned Bonnie-t? – kérdezte Kol. – Most csak erre az egy kérdésre válaszolj! – parancsolta az ős.
• Mert, tudnom kell, hogy mennyit tud és mit is tett, lehetőleg még az előtt, hogy a szüleim ideérnek – válaszolta a nő beletörődően.
• Az apád? Itt van Mystic Fallsban? – szólt közbe a beszélgetése Elijah.
• A közelben, de minden rendben lesz – válaszolta Prue, hogy megnyugtassa az őst, ugyanis bár nem látszott rajta, de felzaklatta ez a lehetőség.
• Biztos, hogy idejön? – kérdezte tovább a mindig minden esettben nyugodt férfi.
• Teljesen biztos és nem lesz elragadtatva – válaszolta Lio letörten.
• Legalábbis egy kis ideig tarts magadba a megjegyezéseidet ezzel kapcsolatban – jegyezte meg neheztelően fekte hajú barátjára pillantva Lance.
• Nyugodj meg Elijah, mindent megoldok – mondta Prue és a melléjük lévő ős karjára tette a kezét.
• Te ismered Prue apját? Tudtad, hogy boszorkány? – kérdezte Kol fiatalabb bátyjához intézve kérdéseit.
• Nem vagyok boszorkány! – csattant fel mérgesen az érintett, ugyanis erősen sértetten, hogy ezt hiszik róla.
• Nem ismerem. Prue-ról viszont tudom, hogy micsoda… Még nagyon… nagyon régről ismerem – vallotta be Elijah csöndesen.
• Te meg miről beszélsz Elijah? – kérdezte Klaus is meglehetősen irritáltan. Tudta és nem mondta el nekünk! Vajon mégis miért tette ezt?
• Később megbeszéljük, de most más dolgunk van – szólalt meg Lance, remélve, hogy minél előbb lezárják ezt a beszélgetést annál hamarabb fizetheti vissza a kölcsönt Shane-nek.

• Az apád akarna velem beszélni az apád? – kérdezte Bonnie értetlenül.
• Bonnie a kinyilatkoztatást sötét mágia… - kezdte Prue, mivel azért nem akarta még ezt felfedni, hogy az ő drága apukája miért is tenne ilyet.
• Nem, Shane azt mondta, hogy nem az – vágta rá a Bennet lány és az ereje mérgesen fellobbant körülötte, próbálta kibillenteni az egyensúlyából Prue, de nem sikerült neki, így másra irányította a dühét.
• Bonnie már így is túlfeszítetted a húrt – sóhajtotta Lio, mivel barátnője helyett ő hárította a lány támadását, ami Damonra irányult.
• Igaz, a kinyilatkozás nem sötét mágia, sokkal több annál – ismerte el Prue szem forgatva.
• Mi a fene vagy te? – kérdezte Bonnie Prue-ra vetve sötét pillantásokat. Abby Bennet közben magához tért az ideiglenes halálból és tudta, hogy segíteni kell a lányán. Lehetőleg még azelőtt, hogy Prue végezne vele, tekintve, hogy a régi történetek alapján nem az a kifejezett „Megbocsátok neked, mindent, amit ellenem elkövettél” típus volt.
• Bonnie nagyanyád biztos, meséltem neked a kezdetekről, minden mágia egyes eredétől – próbált célozni Abby óvatosan. Remélve, hogy anyja tényleg elmondta a lánynak és az ennek hatására észhez tér.
• Silas és Questina voltak az első halhatatlanok, a mágia forrásai, vagy teremtői – válaszolta Bonnie nem értve, hogyan is jön ez ide.
• Nem erre gondoltam, hanem ami utána történt – próbálkozott a boszorkányból lett vámpírnő.
• Nem értelek – rázta meg a fejét a lánya.
• Abby mond el neki, mert nem érti sem a lányod, ahogy a többiek sem – jegyezte meg Prue unottan.
• Én… nem akartam tiszteletlen lenni vele – mormolta Abby félve, sandítva a nőre.
• Nem haragszom, csak mond már – legyintette Prue.
• Igen, halljuk az igazságot – szűrte a fogai között nagyon nehezen Shane.
• Atticus, szerintem te jobban teszed, ha meditálsz egyet, felkészítve magad az elkövetkező eseményekre, de minimum elvárom tőled, hogy csöndben maradsz. Tekintve, hogy ha nem teszed, akkor búcsút mondhatsz a nyelvednek, vagy az egyik tüdődnek – tanácsolta Prue hidegen elmosolyodva.
• Silas? - húzta fel a szemöldökét Kol bosszankodva. Egyáltalán nem érdekelte volna, ha a nő megöli Shane-t. De valahogy most jobban értékelte volna, ha Prue most azonnal elmond neki mindent és nem Abby Bennett-től kell meghallgatni azt a történtet, amit kora miatt egyébként is ismert.
• Mindjárt megtudod – intette le az őst Prue. Elijah kissé feszült volt attól, hogy a nő apja itt van Mystic Fallsban, de továbbra is bízott abban, hogy Prue mindent meg fog oldani. Klaus nem igazán értette, hogyan is kapcsolódik Bonnie Bennett mostani erejéhez, vagy akár Prue-hoz Silasék története. Bár felmerült benne utóbbival kapcsolatban egy lehetőség. Jeremy továbbra is szomorúan nézett Bonnie-ra. Nem értette, hogyan is lehetett ilyen felelőtlen a lány.
• Tényleg megtenné? – érdeklődte Stefan csöndesen Liótól.
• Szemrebbenés nélkül – biccentette a fekete hajú férfi.
• Támogatom az ötletet – hümmögte Damon. Már az első pillanatban nem volt neki szimpatikus a férfi, így aztán szívesen megölte volna, de előtte ki akarta deríteni mennyit is tud. Viszont most már inkább Prue-tól állt szándékában megkérdezi a kötelék dolgot, valamint ezt az egészet, ami már megint pont velük történik.

• A mágia első képviselő Silas és Questina voltak, így tehát halhatatlanok is. Akiket semmivel nem lehet megölni, hiába van az, hogy a természet védelme érdekében kellene lennie egy megoldásnak. Nekik két fiuk született. Ők is ugyan úgy halhatatlanok voltak. Az idősebb, bár sokkal, sötétebb mágiával bírt, mégis ő volt a jobb, még a fiatalabb, bár erős volt testvére nyomába sem érhetett. Aztán az idősebb fiú megismerkedett egy nővel, aki teljesen lenyűgözte őt, ő volt az akkori úgymond amazonok királynője. A férfit egyszerűen leigázta a nő szépsége, a nő pedig magához láncolta a férfit. Ők lettek minden boszorkány mesterei. Őket nem is igazán tekintik boszorkánynak, mivel sokkal többek annál. A mágia védelmezőinek, vagy őrzőinek szokták nevezni őket. A férfi képviseli a sötét, még a nő a fény, vagy más néven a fehér mágiát. A ruháik nagyon jól türközik erejük természetét, de ez legjobban a szemükben mutatkozik be. Az évezredek alatt sokféle néven tettek róluk említést, de a leggyakoribb nevük Merlin és Morgana – magyarázta Abby a lányának, de a többiek is érdeklődve hallgatták a boszorkányból lett vámpírt.
• Úgy érted Merlin sötét boszorkánymester… vagyis a mágia őrzőinek egyike volt Morganával együtt? Egyébként nem úgy volt, hogy ő volt a jó fiú, még Morgana a gonosz? – kérdezett közbe Stefan értetlenül. Prue elmosolyodott bár szomorú is volt ezzel együtt. Szórakoztató volt számára, hogy az évszázadok elteltével miket találnak ki az emberek. És fájt neki, hogy Stefan nem emlékszik arra, hogy ezt a történetet nagyon is sokszor hallotta, legalábbis a nem fájdalmas részeket.
• Merlinnek a mágiája sötét, még Morganának a fény, vagy a fehér mágia az ereje forrása, de a természetük attól még nagyon is különbözik az erejüktől – szólt bele a történetbe Lio is, amolyan magyarázatképpen. Mivel tudta, hogy más nem tenné meg. – De folytasd – intett Abby felé.
• Merlin testévére pedig nem volt más, mint Mordred, aki továbbra is próbált mindenben bátyja fölé kerekedni. Megpróbálta, elvenni testévéről Morganát, de a nő vissza utasította. Szánalmasnak tartotta, hogy Mordred ilyet feltételez róla. Annak ellenére, hogy az amazonoknál nem lett volna újdonság, hogy egy nő akár több szeretőt is tart maga körül. Silas közben készített egy kardot. Aminek az lesz a jogos tulajdonos, aki ki bírja húzni a kőből.
• Ugye most nem az Excalibur-ról van szó? – húzta fel a szemöldökét Damon gúnyolódva. Komolyan, a következőnek az fog kiderülni, hogy Lance, valójában Lancelot…
• Mindennek van valamilyen alapja Damon. Merlin bár nem forgatta a kardot, mégis jelképesen ő lett az első tulajdonosa, mivel Silas rá és később születendő gyermekeire ruházta annak használatát. Ugyanis Mordredet alkalmatlannak találta ekkora kegyre. Merlin mellett Morgana lett a kard őrzője, a Tó Hölgye, ahogy manapság emlegetik, így ennek köszönhetően ő is belekerült a legendába. A vérfarkasokat is Silas teremtette még mindennek a kezdetén, úgy mondják ez volt az első sikeres varázslata és csak a kiváltottak kapták meg ennek a lehetőségét. Persze a fiai is tudnak nekik parancsolni tekintve, hogy Silas maga is képes erre. Érthető Merlin erejéből fakadóan sokkal jobban irányítja a vérfarkasokat. Silas ereje egyre borzalmasabb méreteket öltött. Questina azt javasolták zárják el a férfit. Merlin nem szerette volna ezt tenni a tulajdon apjával, így a testvéréhez fordult. Tudva, hogy Morganát nem igazán érdekli az ilyesmi, bár, ha szükséges, akkor segíteni fog neki ezzel kapcsolatban. Mordred látszólag egyetértett a két nővel, sőt még a segítségét is felajánlotta nekik. Azonban, amikor arra került sor, hogy Silast, bezárják Mordred a varázslat kellős közepén cserbenhagyta a két nőt és testvérét. Mivel úgy remélte, ha az apja őket is magával rántja az álombörtönbe ahová küldték és akkor megszerezheti, majd az Excalibur-t. Questina sejtette, hogy kisebbik gyermeke mire is készül, így mikor az kilépet a mágikus kapcsolatból, akkor ő saját életét áldozva mentette meg Merlint és Morganát. Ő is Silas mellett alussza álmát, immár két évezrede. Merlin nem akarta elfogadni, hogy tulajdon testévre ilyet tett volna ellen. Magába zárkózott. Később Morgana, hogy kizökkentse a férfit a letargiából életet adott első gyermeküknek. Morgana mindenáron egy lány utódot akart, aki szükség esetén helyettesíthetné őt az amazonok élén. Ezzel ellentétben első gyermekük, fiú lett. Ő volt Arthur Pentragon. A Pentragon azt jelenti, hogy a Sárkány fia, mivel Merlint így is szokták emlegetni. Arthur külsőre az anyjára ütött a szeme kivételéve, amik zöldek voltak, viszont belsőre mindenben az apjára hasonlított. Merlin így örömmel nevelgette fiát és próbálta elfeledni, mit is tette az apjával. Morganának azonban ez nem volt elég, ő lányt szeretett volna. Merlin pedig hajlandó volt megadni a nőnek ezt a kérését. A második gyermekük valóban lány lett. Avallena Pentragon. Már a külseje is a szülei különböző jegyeit hordozta, hát még az ereje! Mind a sötét, mind a fehér mágiát olyan könnyedén alkalmazta, hogy nem férhetett kétség a tehetséghez. Azonban örökölte anyja zabolátlan természetét. Aki szembeszállt vele, azt kíméletlenül megölte. Apja és testvére rosszallóan nézték tevékenységét, anyja azonban örült neki… Amikor Merlin látta, hogy a vérfarkasok egyre több falut pusztítanak el vérszomjukban, egy varázslat segítségével a teliholdhoz kötötte őket és a fájdalmat is hozzáadta az után lévő átváltozásukhoz. Hogy ezután kétszer is meggondolják, mielőtt bárkit is megölnének. A vérfarkasok legtöbbje ez után a gyermekeinél és Morganánál kereset menedéket, hogy megszűnjön a rajtuk lévő átok, mivel nekik hatalmukban állt feloldozni őket a telihold hatása alól. Morgana csak a nőket fogadta be. Arthur alaposan megvizsgálta, hogy ki bűnös és ki ártatlan és, aki ártatlannak bizonyult azokat magához vette. Avallenához csak szükség esetén fordultak, mivel tőle jobban féltek, mint az apjától vagy az anyjától együttesen. Egy nap azonban szörnyű dolog történt. Mordred visszatért és követelte, hogy adják át neki az Excalibur-t. Arthur visszautasította, de – húga méltatlankodása ellenére - megkérte nagybátyjukat, hogy helyette inkább csatlakozzon hozzájuk Camelotban, ami az ő és húga királysága volt. Nagybátyjuk visszautasította ezt, titokban magához kötötte Avallena egyik szolgálóját és támadást indított ellenük kívülről és belülről egyaránt.
• Mindezt egy kard miatt? – kérdezte csóválta meg a fejét Stefan.
• Az Excalibur sokkal több egy egyszerű kardnál – szólalt meg Shane.
• Mintha, ha már egyszer említettem volna neked, hogy hallgass - jegyezte meg Prue oda sem figyelve lángra lobbantotta a férfit, aki pár percig még ordítva éget, majd nem mozdult többet. - Abby, kérlek… folytasd – mosolygott rá a nőre Prue, aki egyből megtette, amit kértek tőle. A többiek pedig, akik nem ismerték Prue-t vagy nem látták még amikor az erejét használja próbálták megemészteni az előbbieket, ennek érdekében pedig a boszorkányból lett vámpírnőre figyeltek ismételten.
• Arthur végül Mordred ellen küzdött a csatában, tekintve, hogy a férfi támadást indított ellenük, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mordred nem érinthette meg az Excaliburt, viszont unokaöccse karját megfogva leszúrta őt azzal. Avalenna túl késő ért oda. Így már csak annyit tudott tenni, hogy testévért mágikus álomra bocsátotta, hogy ne haljon meg. Mordred vesztét érezve menekülni kezdett. Merlin ekkor jelent meg lány mellett, aki kérdősre vonta apját a történek miatt. Mikor a férfi mentegetni kezdte magát Avallena ereje olyan méreteket öltött, hogy kirobbant a testéből. Elpusztítva vele Camelot-ot, az ellenséget és a saját embereit is beleértve. Az őbelőlük nyert erőt felhasználva zárta ugyan olyan álomra Mordredet, mint ahogy Silasszal tették régen. Az Excaliburt, pedig Avalon szigetére vitte az anyjának, testvére testével együtt és utána örökre elhagyta a helyet, ahol ő és testvére felnőttek. Arthurral kapcsolatban azok a feltételezések keltek életre, hogy akkor fog visszatérni a mágikus álmából, ha szükség lesz rá. Avallenával kapcsolatban pedig úgy tartják addig nem is fog visszatérni Avalon szigetére még rá nem kényszerül, hogy megtegye, de egyesek szerint soha nem fog eljönni ez a nap – fejezte be Abby.
• A legvége nagyon tetszett tekintve, hogy én is így gondolom – jegyezte meg Prue könnyedén.
• Oké, szóval Prue Avallena leszármazottja? – kérdezte Bonnie ellenségesen a nőre bökve.
• Avallenának volt még egy másik neve is, amin az amazonok szólították őt… és csakis őt – halt el a végére Abby hangja.
• És mi volt az? – kérdezte Stefan. Kol pedig Prue-ra nézett, aki bár látszólag Abby Bennett-re figyelt valójában gondolatban teljesen máshol járt.
• Prudence – súgta halkan Abby. Erre automatikusa mindenki a nőre kapta a tekintetét.
• Vagyok, aki vagyok – tárta szét a karjait Prue vigyorogva.

• Akkor ti pedig… - fordult Klaus Lio és Lance felé szinte mindent értően és nem értette, hogyan is nem jött rá erre már legelőször. Tekintve, hogy minden annyira nyilvánvaló volt.
• Lionnell, az egyik lovag, nem mellesleg boszorkánymester – biccentett a fekete hajú férfi.
• Lancelot, a leghíresebb a kerek asztal lovagjai közül és vérfarkas – hajolt meg színpadiasan a szőke hajú férfi.
• Kösz, hogy szóltál róla – vetette oda Kol dühösen Prue-nak.
• Megmondtam neked, hogy nem fogod megérteni – rázta meg a fejét a nő. Elijah aggódva pillantott húgára, aki továbbra is le volt szúrva a fehér tölgy hamvába mártott egyik tőrrel
• Prue Rebekah ugye jól van? – kérdezte az ős aggódva.
• Persze, hiszen tudod, hogy megígértem neked. Meredith már nincs bene, de akár ki is húzhatod belőle a tőrt csak a nagy sietségben elfelejtettem – válaszolta Prue. Elijah hálásan biccentett és tette, amit a nő mondott.
• Szóval Merlin az apád, akivel nem állsz szóba, mert miatta halt meg a testvéred, aki Arthur Pendragon. Morgana pedig az anyád, akivel azért nem beszélt, mert százhatvan éve álomra küldött téged. Meredith meg elárult titeket és gondolom volt az, akit Mordred megvezetett – fejtette ki a végső következtetését Kol gúnyosan.
• Nos, elismerem, hogy nem csak neked van zűrös családod – túrt bele a hajába Prue.
• Mellesleg Elijah-t mégis honnan ismered? – kérdezte az ős.
• Régen jártam Mystic Fallsban, mert rendet kellet tennem a vérfarkasok között, ami aztán nem igazán sikerült, de ők látták a kárát – adta meg a választ a nő vállat vonva.
• Miért érzem úgy, hogy ez a régen még a születésem előtt volt? – húzta fel a szemöldökét Kol.
• Talán mert így van – adott neki igazat Prue.
• Elmondaná, hogy miért nem mondtál soha erről semmit? – kérdezte az ős bosszúsan.
• Mert tudtam, hogy nem viselnéd jól – felelte Prue csöndesen.
• Hogy nem viselném jól?! Ezt mégis honnan tudtad addig még nem mondtad el nekem? Egyáltalán szándékoztál valaha is megosztani velem ezt az információt? – zúdította a nőre méltatlankodását Kol erősen megszorítva annak karjait.
• Idővel nyilván… - érkezett a felelet.
• Idővel? Kilencszáz év neked nem volt elég, akkor még mennyire lett volna még szükséged, ahhoz, hogy ez tudasd velem? – kérdezte az ős széttárva a karjait.
• Kol, ha lehet, ne most kezdj kiakadni – jegyezte meg Prue rendre utasítóan.
• Akkor és ott akadok ki, amikor csak akarok! Nekem te nem parancsolsz! Vagy… engem is magadhoz kötöttél, mint Jeremy-t?! – kérdezte Kol mérgesen. – Egyáltalán, hogy tudsz magadhoz kötni bárkit is?!
• Ez nem úgy megy, ahogy gondolod… - válaszolta Prue az ős utóbbi kérdésére, teljesen figyelmen kívül hagyva az elsőt.
• Most ezzel nagyon megnyugtattál! Akkor mégis hogyan? – kérdezte Kol egyre idegesebben.
• A véremet kell adnom az illetőnek és közben elmondanom az kötelék teljesüléséhez szükséges szavakat, de ez nem kényszerít semmire – felelte a nő tűnődően. Egyszerűen nem tudta, hogyan is fogalmazza meg ezt az egészet. Lehetőleg kihagyva belőle azt a része, ami azt taglalta, hogy az ő drága manipulatív szülei úgy gondolták szüksége van valakire és mivel évek óta nem kötött magához senkit megragadták a varázserejét abban a pillanatban, amikor segíteni akart Esther-nek. Tekintve, hogy a boszorkány haldoklott és Prue Elijah kérése alapján megmentette a nőt, mivel az terhes volt. Mégpedig nem mással, mint Kollal. A szülei egyszerre terhelték rá az erejüket, így Prue még ki térni se tudott a kényszer ellen, így aztán célirányosan hozzá kötötték az akkor még meg sem született Kolt, mindketten más okból. Morgana azt remélte, hogy így végre lesznek unokái, lányokra számított, nem vált be a terve, legalábbis nem egészen. Merlin úgy hitte, hogy Kol majd vissza tudja fogni Prue-t és kihozni belőle a jobbik énjét, mint régen Arthur. Nem hitte volna, hogy Kol természete sokkal jobban fog hasonlítani lányáéra és így inkább buzdítani fogja, mint „megmenteni”. Szóval szülei elképzelési nem váltak be, de ő valóban jobban érezte magát Kol mellett, mert minden kimondatlan érzésük ellenére bármikor számíthattak egymásra. – A lényeg az lenne, hogy a kötelék, amit én nyújtok biztosítsa a szabad akaratot és nem kényszer, hanem választás kérdése – vázolta végül röviden Prue. Mert így is volt. Kol azért kereste őt fel újra és újra, ahogy ő is az őst, hogy szinte öntudatlanul is, de megújítsák a köteléküket. Amire semmi szükség nem volt egyébként, de mindig erősebbek lettek tőle, mindketten. Választhattak volna máshogy is, de mégis minek?
• Hát ez remek – szisszent fel Kol.

• Prue igazán nem volt szép tőled, hogy megölted szegény Shane-t – bontakozott ki ekkor a sötét árnyákos részből egy férfialak, közelebb lépve egy pillanatra feketén villant a szeme, majd végül szigorú barnára váltott.
• Tudod, hogy van ez! Mágiára vetett az inkvizíció alatt, én megharagudtam rá, most meg egy kicsikét megégett, így a saját bőrén tapasztalhatta milyen kellemes dolog volt az, amit én akkor átéltem és egyébként sem halt meg csak ideiglenesen – vont vállat Prue unottan. Tudva, hogy most jön a szentbeszéd.
• Ez akkor is túlzás volt – jelentette ki szelíden, ám nagyon is határozottan Merlin.
• Úgy látom, van, ami soha nem változik – reagálta le Prue szem forgattva. – Nem is értem mit vársz tőlem. Olyat tettek, amit nem lehet megbocsátani, ráadásnak most is itt van Mystic Fallsban, ahol az én… Meredith és Shane együtt manipulálnak mindenkit, feltámasztják Mordredet és Silast… És a végén ki a rossz? Hát persze, hogy én! – vágta apjához hevesen a szavakat a nő. A férfi korholása és már a puszta jelenléte is annyira felidegesítették őt, hogy ez miatt, majdnem elszólta magát.
• Nem gondolom, hogy te rossz lennél, inkább csak… kezelhetetlen – sóhajtotta Merlin tűnődően.
• Kösz, így mindjárt sokkal jobban hangzik – gúnyolódott Prue.
• Ha jól látom valaki ropogósra sült – libbent be csupa fehér ruhában Morgana is, kék szemei neki is fehéren villantak egy perc erejéig, majd lányára vigyorogott. – Szép munka – nézett elismerősen rá.
• Ő nem így gondolja – mutatott Merlinre Prue.
• Jaj, Merlin, ne legyél már ennyire ünneprontó! Atticus sötét mágiát tanította az én egyik boszorkányomnak, így te neked tulajdonképpen nincs is beleszólásod az ügybe csak nekem – jegyezte meg Morgana.
• Bonnie Bennet kinyilatkoztatást használt, ami tőled nagyon is távolt áll – válaszolta Merlin tényközlően szigorúan.
• Lehet, hogy így van. Viszont ennek ellenére ő még mindig az én boszorkányom – hangsúlyozta ki a személyes névmást a nő Morgana.
• Ebben azt hiszem más a véleményünk, mivel szinte teljesen elszakadt a szellemektől. Ennek következtében pedig inkább nekem jogom van megbüntetni őt. Beismerem talán Atticus is benne volt… - mondta Merlin.
• Még jó, hogy beismered, egyébként szerintem még nem kapta meg a kellő büntetést! – vágta rá Morgana és Prue is.
• Akkor, ő lehet a tiéd – ismerte el kelletlenül Merlin a szőke hajú nő felé fordulva.
• Kösz, édes – vigyorodott el Morgana és egy intéssel eltüntette a testet.
• Itt a tizenkét hibrid kérdése is ugyebár… - jegyezte meg Merlin.
• Klaus, megölte őket, mert fellázadtak ellen, ezen nincs mit beszélni – jelentette ki Prue nagyon is határozottan. Annyira tudtam, hogy ebbe is bele fog kötni, gondolta közben mérgesen.
• Ez igaz, de attól, még, amit tett az akkor is ahhoz vezetett, hogy nemsokára olyan dolgok fognak bekövetkezni, amitől évezredek óta sokan féltek – vágta rá Merlin.
• Most persze könnyű felelősségre vonni valakit, de ha az a valaki a testvéred, akkor már nem is számít, csak ilyenkor – fintorodott el Prue.
• Ez nem így van. De ahogy akarod. Klaus ügye, egyébként is hozzád tartozik, szóval nem ő fog felelni érte, hanem te – jelentette ki Merlin.
• Legyen – egyezett bele Prue. Nem mintha az apja kérdésnek szánta volna ezt a mondatott.
• Valamint Tyler… - köszörülte meg a torkát Merlin.
• Most mond azt, hogy te másként cselekedtél volna a helyemben – csattant fel Lance hevesen.
• Természetesen megértem az indokod. Mindennek ellenére nem emlékszem, hogy szót kaptál volna Lancelot. Persze jogod van védekezni, de mégis minek, hogyha a vége nálad is az lesz, mint Klaus esetében, vagyishogy Prue-ra hárul a felelősség… vagy átveheted mindkettőt te, elvégre… – mondta Merlin célzatosan.
• Hagyd abba! Oké, két hiba az én javamra! - mondta Prue idegesen. Egyértelműen nem akarta sem ő, sem pedig Lance, hogy a férfi befejezze a mondatot.

• Persze mielőtt Meredith kérdésével is előhozakodnál, tudnod kell, hogy ahhoz már aztán tényleg semmi közöd, mivel ő régen amazon volt, így maximum én vagy anyja szólhatunk bele – vágta rá Prue indulatosan.
• És veled egy jogon más is… Például… Kol te mit gondolsz? – fordult az ős felé Merlin. Előtte észrevétlenül egy pillanatra megpihent a szeme Damonön és Stefannon, de végül az őst választotta.
• Hogy én? – kérdezte Kol furcsállva. Nem értette, hogy Merlin mégis miről beszél. Hogy neki mihez van joga? Kicsit sokk volt neki, hogy az előbb tudta meg azt, hogy a nő, akivel évek óta együtt van valójában a mágia őrzőinek egyike – a legrettegettebb, hogy pontosak legyünk – és most maga Merlin kért tőle tanácsot. Ez már több volt a sokknál mára, pedig ha csak sejtette volna, hogy még mit is fog megtudni, amit a szíve mélyén már így is tudott…
• Mit gondolsz Meredith kérdését illetően? – kérdezte Merlint türelmesen. Ám mielőtt Kol válaszolhatott volna, más felelt helyette.
• Lehet, hogy Kolnak joga van beleszólni, vagyis inkább véleményt mondani, de attól még nem ő dönt. Vagy már elfelejtetted azt amire Prue felhívta a véleményed arra, hogy Meredith amazon volt? – kérdezte Morgana bosszúsan és szemei ismét fehéren villantak. – Férfi nem szólhat bele az ügyeinkbe, legyen az is akármennyire fontos személy és bár van kivétel, de az nem ő! Ne vedd személyeskedésnek! – tette hozzá utóbbit Kolra pillantva.
• Sokkal, jobb szívvel látnám be igazad, ha tudnám, hogy Prue nem öli meg az első adandó alkalommal Meredith-et – válaszolta Merlin. – Mert megfogod ölni nem igaz? – érdeklődte szárazon lányától.
• Talán – vigyorodott el Prue. Kol ismerte ezt a mosolyt és ezt a „Talán”-t is. Mindkettő egyértelműen azt jelentette, hogy „Naná, hogy megölöm azt a ribancot”.
• Nem értem mi okod van erre – csóválta meg a fejét Merlin.
• Hogy mi okom van rá?! Rengeted, de neked kiemelek párat… persze csak azért, hogy te is képes legyél megérteni, bár tudom, hogy nem így lesz. Elárult engem és Camelot-ot is, egymás ellen fordította Damont és Stefant… aztán vámpírrá tette őket… megölt egy csomó ártatlan embert… Köztük Jeremy és Elena szüleit… egymás ellen fordította az ősöket… hát nem tudom, te, hogy vagy vele, de én nem akarok azzal a tudattal a szemükbe nézni, hogy igen, megbüntethettem volna őt, de nem tettem meg, mert így láttam jónak… - váltotta át olyan régi nyelvre Prue, amiről tudta, hogy csak az apja, az anyja, Lance és Lio fogják érteni. Valamint Jeremy és Elijah is.
• Nemsokára visszajövök a két felmaradt ügy elszámolását illetően – felelte végül Merlin csöndesen és eltűnt.
• Ez nyílt visszavonulás volt – kiáltott után Prue gúnyosan.
• Hagyd legalább lesz, min gondolkoznia – intette le lányát Morgana. – Ami Meredith ügyét illeti…
• Nem találom még, de Rebekah gyűrűje segítségével meglesz – szögezte le Prue határozottan.
• Ahogy gondolod, de jobb lenne, ha minél előbb rendeznéd ezt, mert tudod, hogy Merlin keres egy kiskaput és mindennek ellenére is megbocsátana bárkinek, még annak is, aki végképp nem érdemli meg ezt – intett Morgana bosszúsan és szemei újra fehéren villantak. - Bonnie, ami a nagyanyáddal történt a Túlvilágon azaz én ügyem, de már jól van, viszont, ha még egyszer ilyet teszel nem leszek ilyen nagylelkű, mint akkor. Azt ajánlom, hogy sürgetően tanuld meg kordában tartani a fekete mágiádat, ha már saját választásodból kifolyólag ezt használod, vagy ha ez nem így lesz, akkor biztosítalak róla, hogy én magam fogok gondoskodni róla, hogy Merlin meggondolja magát az ügyedet illetően. A feléd mutatott eddigi jóindulatom annak volt köszönhető, hogy nagyanyád utolsó lélegzetvétele előtt tett nekem egy szívességet, de az ma hatályát vesztette a felelőtlen cselekedet miatt – intézte a Bennett lányhoz a szavait a szőke hajú nő. – De persze, nem árt egy kis ösztönzés – tette hozzá még egy pillanatra visszafordulva. Bonnie anyja erre a torkához kapott, vér bugyogott fel a száján és térdre esett. Jeremy kérlelően Prue-re nézett, de a nő nemlegesen megrázta a fejét. Ő sem tud tenni érte semmit. Az anyjának joga van ehhez. Abby Bennet kiszáradva terült szét a padlón. – A férfiakkal feleennyire sem vagyok kedves, mint ahogy most édesanyáddal voltam. Remélem végre megértettük egymást. Még találkozunk – jegyezte meg Morgana és ezzel a nagyon is fenyegetőnek ható végszóval ő is távozott.

Bonnie sírva guggolt le az édesanyához és ölelte őt magához.

• Miért csinálta ezt? – kérdezte a Bennett lány könnyes szemekkel pillantva Prue-ra.
• A fekete mágia nem játék és az anyám nem szokott viccelni a büntetésben – válaszolta a nő. – Merlin meg még úgy sem – tette hozzá elmerengve, hogy vajon mit is tervez, majd kedves édesapja ellene annak érdekében, hogy megpróbálja őt rendre utasítani.
• Hozd vissza! – kérte a nőt Bonnie.
• Nem – rázta meg a fejét Prue határozottan.
• És mégis miért? Shane azt mondta, hogy Silas képet feltámasztani a halottakat, akkor te is meg tudod tenni – sírta a boszorkány.
• Látod ez a baj azzal, hogy nem hagytak fent írásos bizonyítékot maguk után az őseid. Egyből azonnal akarsz és mindent – válaszolta a nő. Pont, mint Ayana!
• Szóval nem vagy rá képes? – kérdezte Bonnie.
• Képes vagyok rá, de nem fogom megtenni. Az életnek és a halálnak is ára van Bonnie. Nagyon nagy ára. Egyiket sem lehet elkerülni, megváltoztatni meg szinte lehetetlen – mondta Prue.
• Ne beszélj így! – vágta rá Bonnie.
• Hogyan? – húzta fel a szemöldökét a nő.
• Úgy teszel, mintha rád nem azok a szabályok vonatkoznának, mintha te soha nem lettél volna ember! – mondta Bonnie.
• Mert nem is voltam az. Soha, van, aki embernek születik és valami lesz belőle, de én… soha nem voltam a klasszikus értelembe vett ember. Már a születésem előtt hallhatatlan lettem, utána meg a többi már magától alakult. Mellesleg a szabályokat mindig is utáltam és nem fogok szívességet tenni neked azok utána, amiket tettél – vont vállat Prue.
• Többre tartod magad csak azért, mert Pentragon a neved – köpte Bonnie.
• Van, akit nem a név tesz azzá ami! Hallottad mit tettem a Camelotiakkal és mégis kérdőre mersz vonni, mond meg nekem miért? Azzal a huszonnégy lélekkel az erődben könnyű okosnak mutatnod magad, de ne hidd, hogy többet tudsz nálam vagy másnál – villant ismét teljesen szürkén a nő szeme.
• Prue – mormolta Lio figyelmeztetően, szinte könyörögve, jelezve, hogy nem kéne még rosszabbá tenniük a helyzetet.
• Most ne! – intette le fekete hajú legjobb barátját Prue. Aki fáradtan sóhajtva biccentett. – Segíteni akartam neked is. Az ég legyen rá a tanúm, hogy megpróbáltam volna. De te tudtad, hogy mit csinálsz! Tudtad és mégis a következményekre fittyet hányva tetted azt, amit! Mert ne próbáld meg beadni nekem, hogy nem tudtál arról, hogy Shane mit csinál, hogy az erőd rossz irányba változott! Mert a lelked már olyan sötét, hogy azt még Merlin is megirigyelné! Sőt még én is! Pedig az enyém aztán tényleg nem makulátlan. Én nem vagyok jótékonysági szervezet, vagy Merlin, aki pár szótól egyből ellágyul és megbocsájt neked ilyesmit! Majdnem megölted a barátaidat! Talán először szépen tarts ön vizsgáltatott és csak utána merészelj kérdőre vonni engem! Ami pedig édesanyádat illetni… hidd el, hogy tényleg sajnálom, de nem fogom csak azért visszahozni, hogy te neked ok nélkül jobb legyen. Gondolkozz el ezen – mondta a nő indulatos szavai ellenére higgadtan, utána sarkon fordult és a történelem terem felé vette az irányt. Ott hagyva a szavaitól teljesen ledöbbenteket.

Prue a termében neki támaszkodott a tanári asztalnak és mély levegőt vett. Bonnie egyszerű kihozta a sodrából. Pont ő vonta kérdőre! Azok utána, hogy miatta, majdnem elvesztette őket. Egyszerűen kezdtek kicsúszni a kezéből a dolgok. Valamint az ereje aggasztóan ingadozni kezdett, ami eddig csak kétszer fordult elő. Nem akart belegondolni, hogy pont most történne meg vele ismét. Ahogy abba sem, hogy vajon Kol mit fog szólni hozzá, mert tudta, hogy most már nem állhat meg és mindent el kell mondani az ősnek. Amit egyszer már megpróbált, sőt bizonyosan szinten meg is tett. Azonban Kol nem fogadta jól és akkor életében először elküldte magától a férfit, mert olyat mondott, amit a szíve mélyén az óta, sem bocsátott meg neki. El nem tudta képzelni, hogyan is fog reagálni a többire a férfi, ha már azon kiakadt, hogy ő valójában Avallena Pentragon. Nos, az egyértelműen az ilyenek elkerülése végett használta a Prudence nevet. Mondjuk régebben már ez is eléggé félelemmel töltötte el a természetfeletti lényeket, mert tudták, ha ő kerül az útjukba, akkor nem sok esélyük van a túlélésre, de szerencsére ma már senki nem emlékszik arra, hogy neki két neve volt, vagy aki igen az inkább elkerüli őt, minthogy kereszteződjenek az útjaik. Igaz volt, az is, hogy nem fordultak hozzá segítségért. Pedig aki végül mégis megkérte annak mindig segített. Jó példa erre Elijah. Mondjuk ott sok mindent elrontottam, gondolta Prue keserűen. Ezután eszébe jutott Damon és Stefan is. Hogy nekik is el kell mondani miért is segít nekik. Tudta, hogy nem fogják jól fogadni és talán hinni sem fognak neki. De mindenféle magyarázkodás előtt el kell intéznie Meredith ügyét, mielőtt még az apja meggondolja magát.

• Rendben vagy? – kérdezte Lio a terembe lépve.
• Remekül – válaszolta Prue cinikusan.
• Most mit csinálunk? – érdeklődte a fekete hajú férfi.
• Nos, először is szólj Lance-nek, hogy kerítsen ásót, te meg addig Rebekah gyűrűjének a segítségével megkeresett Meredith-et – rendelkezett a nő.
• Szerinted ez jó ötlet? – értette meg Lio mire is készül barátnője.
• Csak egy valaki tudok visszahozni és Meredith önként kínálta magát áldozatnak – vont vállat Prue.
• Ki lesz az? – kérdezte Lio beletörődően.
• Ric, mert ő volt az, akinek annyira befolyásolta az elméjét, hogy beleőrült és mert Damon legjobb barátja volt, aki mérhetetlenül hiányzik neki és a többieknek is – felelte a nő.
• És Abby Bennett? – kérdezte csöndesen a fekete hajú férfi.
• Ki akarsz oktatni? – húzta fel a szemöldökét Prue.
• Meg sem fordult a fejemben, de én, régóta ismerlek… értem az indokaid… ők nem fogják… - felelte Lio továbbra is csöndesen.
• Akkor vagy elfogadják, vagy nem – rántotta meg a vállát a nő nemtörődöm módon.
• Most mit fogsz csinálni? Elmondod neki? Mindent? A többieknek is? – tette fel a leglényegesebb kérdéseket a fekete hajú férfi.
• Szerinted? Tudod, hogy nem az én stílusom a menekülés… most már semmiféleképen sem tehetném egyébként sem… így tehát marad a magyarázkodás, ami veszekedések egész sorát fogja magával vonzani - rázta meg a fejét Prue lemondóan.