XVI. fejezet

Magyarázatra szoruló kérdések

„Vannak olyan helyzetek, amelyeket csak ösztöneink fognak fel, de értelmünk nem tud rájuk magyarázatot adni.” Alexandre Dumas

Kol suhant be a történelemterembe, meglehetősen türelmetlenül. Mivel most már erősen számított arra, hogy Prue végre mindent elmond neki, akkor is, ha neki kell kiszedni belőle mindent ennek érdekében. Bár erősen kételkedett abban, hogy nőre hatna az igézés, de azért talán megérné megpróbálni… legalábbis egy esélyt mindenképpen megérne.

• Örülnék neki, ha egy kicsit rám pazarolnád a figyelmed. és ehhez kapcsolódóan remélem képes vagy elmondani azt, amit megígértél – dőlt neki az ajtófélfának az ős meglehetősen gunyorosan.
• Először megnézem, hogy van a húgod, majd a temetőben lesz egy kis dolgom, de ezt követően minden figyelmem a tiéd – adta meg magát a nő, bár való igaza, hogy nem teljesen. Elvégre benne is van büszkeség, és igazán nem szerette, ha Kol csak úgy elvárta tőle az ilyesmit, ráadásul minden felesleges ok nélkül, tekintve, hogy egyébként is most már elmondott volna neki mindent. Legalábbis azt, amiről az ősnek nincsen még tudomása, a többit egyszer már megpróbálta elmondani neki, ő már igazán nem tehet arról, hogy Kol teljesen örültnek nézte emiatt.
• Még mindig feltételeket szabsz? – ragadta meg a mellé érő nő karját az ős meglehetősen haragosan.
• Elijah-nak megígértem, hogy vigyázok a testvéreire, és nem tudom, hogy Meredith nem e tett kért Rebekah elméjében – válaszolt Prue remélve, hogy így előbb szabadul holott tudta, hogy Kol nem az a fajta, aki mindenféle magyarázat nélkül megteszi az ilyesmit és szabadon bocsátja azt, akitől válaszokat vár vagyis inkább követel.
• Miért ígértél volna ilyesmit Elijah-nak? – húzta fel a szemöldökét az ős.
• Mert, aki kér tőlem valamit, azt megteszem. Nem mérlegelek, hanem csak segítek – mondta a nő tömören.
• És milyen jól! Régen és most is mindig ennyire remekül sikerült kivitelezned az ilyesmit – vonta meg végül a vállát Kol gúnyosan. Finn, valamint Henrik esetére célozva, mert ha a nő a születése előtt ígérte meg ezt a bátyának, akkor már ott és akkor zátonyra futott ez az ígéret.
• Nem értesz te semmit! – lökte el magától az őst Prue, de olyan szinten, hogy az a szemközti falba csapódott.
• Lehet, hogy igazad van! Elvégre én csak egy ostoba kölyök vagyok, akit Camelot úrnője volt szíves a kegyébe fogadni csak, azért hogy legyen valakije – állt fel az ős sértetten és mérgesen kezdte el magáról lerázni a port. Prue azonban megragadta őt a hajánál fogva kényszerítve, hogy egymás szemébe nézhessenek.
• Valóban egy ostoba kölyök vagy azért, mert úgy viselkedsz, mint akinek a lelkébe gázoltak! Holott én soha nem kényszerítettelek semmire. A testvéreiddel történteket nem tudom megváltoztatni akármennyire is, szeretném. A Finn-el kapcsolatos résznél nem voltam magamnál és a bátyád egyébként is meg akart halni, ha tulajdonképpen tudni akarod. Ami pedig Henrik esetét illeti, figyelmeztettem a vérfarkasokat, Lance is megtette, mégis támadtak, aminek aztán meg is lett a következménye, mert egytől egyig megöltem az mindegyiküket, nekem elég volt az, ha csak sejtése volt róla és máris halállistára került. De már csak Klaust tudtam megmenteni, mert azok az ostobák még őt is képesek lettek volna darabokra tépni, holott érezték rajta, hogy vérfarkas, de felismerték a vérvonalat – tagolt Prue indulatosan a szavakat. Kol nem tudta, hogy erre neki mit is kéne mondania. Nem hitte volna azt, hogy a nő volt az, aki olyan kegyetlenül elintézte a vérfarkasokat, mert mire ők vámpírok lettek addigra a falu összes olyan természetfeletti lénye, aki benne volt vagy akár lehetetett a támadásban már halott volt. Így már igazán értette hogyan. - Ha fel tudtam volna, őt támasztani megteszem, de bármennyire hihetetlenül is, fog hangzani az én erőmnek is megvannak a korlátai. Az öcsétek ember volt, amikor meghalt, én meg csak a Túlvilággal vagyok kapcsolatban, mivel azt Qetsiyah hozta létre, viszont oda ember nem került csak és kizárólag természetfeletti lények. Úgyhogy ez alapján vágj mindent a fejemhez. Ez alapján mond, hogy soha nem tettem érted semmit, mert annyiszor mentettelek meg amennyire nem is gondolnál és nem kértem cserébe semmit – szűrte a fogai között indulatosan Prue és végül elengedte a vámpírt. Elijah csöndesen állt testvérék mellett ezt hallva és a gondolatai elterelése érdekében aggódva várta, hogy húga magához térjen. Igazán nem szeretett volna belefolyni a nő és öccse veszekedésébe. Klaus meghitetlenkedve nézett Prue-ra, akire nem emlékezett. Nem hitt volna, hogy ő volt az, aki megmentette annak idején. A szintén ott maradt Stefan és Damon nem igazán tudták, hogy ehhez mit is mondhatnának. Így aztán inkább a hallgatást választották. Lio Elijah és Rebekah mellé lépet, hogy elvegye a szőke hajú ős gyűrűjét. Lance mikor Prue a történelem terembe vonult azt tanácsolta Jeremynek, hogy vigye el innen Bonnie-t, a fiú, pedig elvitte a boszorkányt, sejtve, hogy Prue szemében barátnője még egy ideig nagy szálka lesz a történtek fényében. Mivel féletlenül egy pillanatra ismét bepillantott a nő fejébe és az ott megtudottak alapján inkább a távozás mellet döntött. A szőke hajú férfi egyébként a falnak dőlve töprengett, mivel sejtette, hogy a mai napra még mindig nem mondtak el mindent és tudta ő lesz a következő, akinek színt kell majd vallania.

• Két óra múlva a Mystic Fallsi temetőben – fordult Prue felé Lio megtörve a nő és Kol dühös szempontaktusát.
• Kapsz egy órát és ne kés – javított ki a nő ellentmondást nem tűrően. Fekete hajú legjobb barátja egy biccentés kíséretében távozott, hogy megkeresse Meredith-et a gyűrű segítségével.
• Minek mész a temetőbe? – érdeklődte Damon. Hamar túllépet azon, hogy a nő a mágia őrzőinek egyike, mivel, valahogy olyan magától érthetődőnek tetszett számára ez az egész. Bár az továbbra is zavarta, amit Shane mondott az Elena és közte lévő kötelékkel kapcsolatban.
• Van ott egy kis dolgom, ha szeretnétek, eljöhettek – mondta a nő miközben letérdelt Rebekah elé, hogy meg tudja őt vizsgálni.
• Persze neki válaszolsz – morogta Kol sértetten.
• Talán azért, mert ő veled ellentétben értelmes dolgot kérdez – vágta rá a nő oda sem figyelve.
• Azt mondtad Rebekah, jól van – szólt közbe Elijah megpróbálván megakadályozni öccse és a nő között ismételten kibontakozni készülő vitát. Mielőtt Prue válaszolhatott volna Rebekah mély levegőt véve magához tért.
• Boszorkány! – kapkodta a levegőt a szőke hajú ős zaklatottan.
• Már elment – mondta Prue megnyugtatóan.
• Láttalak az emlékei között – pillantott a nőre Rebekah zavarodottan.
• Meglehet, de ne aggódj, elfog múlni ez csak a gyűrű egyik utóhatása, de ha alszol egyet akkor minden tisztább lesz – érintette meg a szőke ős halántékát gyengéden, hogy egy kicsit kitisztítsa a gondolatait, azonban a következő mondattól szinte teljesen lemerevedett.
• Elvette őket tőled… láttam… én nem tudtam… mit tettem… - emelkedett meg egyre hisztérikusabb hangszínt megütve Rebekah hangja.
• Semmi baj húgom, tudjuk, hogy nem te voltál – biztosított húgát Elijah, mert Prue és Lance kivételével mind félre értették a szőke hajú ős mondandóját. Bár az első részével kapcsolatban eléggé tanácstalanok voltak, de úgy vélték a Camelotiakra céloz.
• Nem, nem én… mindkettőjükkel – sikoltotta egyre hisztérikusabban Rebekah.
• Nyugalom, semmi baj Rebekah – mondta határozottan Prue, aki végre magához tért és egy varázslattal segített a szőke hajú ősnek, hogy könnyebben tudjon aludni. - Vidd a házamba, vagy inkább a tiétekbe és figyelj rá. Mikor felkel, akkor már tisztábban tud majd gondolkodni csak megterhelte őt az, amit Meredith fejében látott, de ezen kívül tényleg nem lesz semmilyen mellékhatása a dolognak – intézte szavait Elijah-hoz a nő. Maximum csak annyi, hogy fel kell dolgozni azt, amit tett, tette hozzá gondolatban. Elijah a hírtől megkönnyebbülten bólintott és húgát a karjaiba kapva elhagyta az iskola területét.
• Akkor most megyünk a temetőbe? – érdeklődte Lance.
• Remélem, van nálad ásó – adta meg a választ helyeslő bólogatások közepette legjobb barátnője.
• Nos, bármilyen meglepő is nem tartok a zsebemben ilyesmit – tárta szét a karjait a szőke hajú férfi.
• Akkor miért állsz még mindig itt a csodára várva? Menj és keres – adta ki a feladatott a nő. Lance pedig biccentve tette azt, amire parancsolták. – Jöttök vagy maradtok és megvárjátok a rendőrséget? Mert akkor szerintem a múltkori vadászos dolgot is rátok varrják – tette hozzá Prue és elsuhant. Damon, valamint a vele tartó Stefan szó nélkül követték a nőt.
• Lehetne rosszabb is – címezte öccséhez a szavakat Klaus és a nő után ment azért, mert tudni akarta, hogy régen miért mentette meg őt és milyen vérvonalról is beszélt.
• A fenébe is – fakadt ki Kol a többiek után sietetett. Tudta, hogy Prue tényleg meg fogja válaszolni a kérdéseit, akkor, hogyha egyszer képes lesz nyugodtan végighallgatni őt. Amire sajnos kicsi esély volt.

• És miért volt ez a… - kereste a szavakat Klaus, mikor a temetőben utolérte Prue és a két vámpír hármasát. Mivel választ akart kapni arra, hogy húga miért is viselkedett így, mármint nyilván megviselte őt az, hogy valaki megszállta őt, na de ennyire?
• Kifakadás? – segített ki a hibridet a megjelent Lance.
• Nos, ez azért van, mert Rebekáh-n olyan gyűrű volt, mint Ric-en és nemrég még Jeremy-n is – mondta Prue megállva az egykori történelemtanár sírja előtt. Valahogy jobb volt erre fogni Rebekah hisztériáját, mint a valóságra, ami valóban erre adott okot. Amikor Damon megölte a vadászt a nő szakított időt arra, hogy elkérje a Gilbert fiú gyűrűjét, hátha azzal megkeresheti Meredith-et, de akkor nem sikerült. Azonban most Rebekah gyűrűje még teljesen friss nyom volt, amit Lio nyilván bizonyosan követni tud és akkor az áruló, megkapja a büntetését, azért amiket tett.
• Szóval a szuper Gilbert gyűrűnek van még egy titka azon, kívül, hogy őrületbe kergeti a tulajdonosát? – húzta el a száját Damon, bár nem értette, hogy miért is jöttek a temetőbe. Ráadásnak pont Ric sírja mellé, amitől összeszorult a torka egykori legjobb barátjára gondolva.
• Ezt a varázslatot Mordred fejlesztette ki a boszorkányai meg tovább adták a leszármazottaiknak, akik később úton-útfélen ezt hirdették – válaszolta Prue. Azonban mielőtt folytatta volna célzatosan felhúzott szemöldökkel nézett szőke hajú legjobb barátjára.
• Muszáj? – kérdezte Lance nyűgösen, megértve a célzást.
• Lance – szólt rá Prue figyelmeztetően. A szőke hajú férfi közben Klaus kezébe is odanyomott egy ásót és elkezdett ásni. A hibrid eleinte bosszúsan nézett a kezébe nyomot tárgyra, majd egy mély sóhaj kíséretében kezdet segíteni Lance-nek. Nem is igazán tudta, hogy miért is tesz ilyesmit. Minden valószínűség szerint az volt az ok, hogy tudni akarta a válaszokat az újabban felmerült dolgokra. Más biztosan nem játszhatott közre ebben… legalábbis ő nem hitte.
• Miért vagyunk itt? – tárta szét a karjait Kol morcosan. Kifejezve vele, hogy jobb helyszínt is el tudna képzelni a beszélgetésnek.
• Nos, döntésre jutottam és úgy vélem hasznos lenne, ha Ric visszatérne az élők sorába – adta meg a választ a nő.
• Vissza tudod hozni? – érdeklődte Damon reménykedve.
• Természetesen – mosolyodott el Prue kedvesen. Nem akarta, hogy a vámpírnak ennyire fájjon az elődje elvesztése, ezért aztán úgy gondolta ennyit igazán megtehet érte. Persze tudta, hogy ennek ára lesz, de Meredith úgyis önként jelentkezett áldozatnak, akkor ki ő, hogy megállítsa, ha ilyen irányú indítatása van?
• Te most komolyan fel akarod támasztani a hasadt személyiséggel rendelkező történelemtanárt, aki ráadásnak teljesen megkattant? – kérdezte Klaus indulatosan megállva az ásásban.
• Jeremy vadász énjét elbírtam nyomni szerinted gondot fog okozni Ric felétek mutatott indulta, ami nem is a sajátja volt? – válaszolta kérdéssel a kérdésre a nő. A hibrid meg valamiért elhitte neki, hogy tudja kezelni a dolgokat. Legalábbis nagyon reménykedett benne.
• És Abby Bennett? – kérdezte Stefan csöndesen. – Úgy értem, azt mondat, hogy segítesz nekünk…
• Stefan, figyelj, a rossz döntéseket még nekem sem könnyű korrigálni és én soha nem mondtam azt, hogy segítek Bonnie-nak – rántotta meg a vállát Prue. A vámpír pedig tudta, hogy vesztett és egyébként is Ric-et jobban akarta viszont látni, mint Bonnie anyukáját. Leginkább azért, mert a férfi volt bátyja legjobb barátja és ő is igazán kedvelte.

• A boszorkányok tudom, hogy néha kiszámíthatatlanok, de, akkor mégis miért adtak tovább ilyesmit, ha őket, magukat ez nem védi meg? – kíváncsiskodott Klaus.
• A mellékhatása miatt – felelte Lance és ő is megengedett magának egy pillanat szüntet, tekintettel, arra, hogy már majdnem készen voltak.
• A halál miatt? Elvégre tényleg elkerülték így a halált, bár az ára kérdésesé teszi a hasznosságát – szólt közbe Damon cinikusan.
• Nem, a halált nem lehet elkerülni és itt lépnek a képbe a mellékhatások – válaszolta Prue megcsóválva a fejét.
• Az egyik az őrület, mint ahogy Damon egykori cimboráján láthattuk – szólalt meg Kol gúnyosan. A vámpír erre vetett egy sötét pillantást az ősre.
• Az őrület valójában nem volt valódi – legyintette a nő.
• Ezt meg, hogy érted? – kérdezte Klaus erősen kételkedve ebben. Elvégre még élénken élt az emlékezetében, ahogy Ric leszúrja őt, ami cseppet sem volt kellemes érzés és éppen ezért nem kívánt repetázni.
• Mert, Meredith ilyenkor a halál révén bebírt bújni a testükbe és megzavarta az elméjüket. Johnathan Gilbert, később az ő egyik leszármazottja az 1912-es években, aztán John Gilbert, Ric, Jeremy. Mindennek belemászott a fejébe azért, hogy mindent úgy tegyenek, ahogy ő eltervezte – válaszolta Prue. Mordrednek régen – amikor még az élők világát taposta – ez volt a kedvenc technikája. Elkapott valakit és a testébe bújt egy kis időre. Majdnem olyan volt, mint amikor valakinek a testébe költöznek csak itt az illető gondolatait uralta a megszálló fél és a megszállt személy, nem tud szólni senkinek arról, hogy valami baj van vele, mivel a varázslat teljesen ellehetetleníti e téren.
• Szép elképzelés, bár nyilván időigényes és mindezt azért, hogy megöljön téged, amit tulajdonképpen hogyan is lehet kivitelezni? – kérdezte Kol érdeklődve a nőre pillantva.
• Ilyen indítatás merült volna fel benned? – érdeklődte Prue az ős felé fordulva.
• Már kérdezni sem lehet? – vont össze a karjait a mellkasa előtt Kol morcosan. Természetesen egyáltalán nem akarta megölni a nőt, de persze nem állt szándékában ezt annak orrára kötni. Főleg mivel úgy vélte Prue azért tudja, hogyan is van veszekedéseik ellenére is a dolgaikkal.

• A kötelék, amiről Shane beszélt Damon és Elena között… - vetette fel ehhez kapcsolódóan a következő kérdését Stefan. Damon erre összeszorította a száját, de ő is várta a választ.
• Egy köteléket nem lehet ilyen könnyen elmagyarázni, szinte degradáljátok az egészet – csóválta meg a fejét Prue rosszallóan.
• De Klausnak a hibridjei szó nélkül teljesítik a parancsait – vetett ellen Stefan, bár igazán nem haragudott testvérére, ha valóban kötődne hozzá a hasonmás, egyszerűen csak érdekelte a válasz.
• És Klaus vajon szerelmes bármelyik hibridjébe? – kérdezte a nő élesen.
• Nem – húzta el a száját az érintett undorodva. Főleg mivel soha nem gondolt egyikükre sem ilyen hasonlatban és most a halálukkal már nem is fog. Mivel, akik női vérfarkasok voltak azok borzalmasan nézetek ki. Vagy legalábbis nem hasonlítottak Caroline-ra.
• Na látod – rántotta meg a vállát Prue.
• De attól mégis lehet… - kezdte Stefan.
• Nem, nem lehet, ezek érzelmekhez kötődnek. Például Lance azért kötődik hozzám, mert barátok vagyunk – mosolyodott el a nő.
• És ti nem… - hagyta függőben zavartan a mondatott Stefan és tudta, hogy ilyesmit nem kéne kérdeznie mégis megtette.
• Persze, hogy nem és Lioval sem – nevetett fel még csak a feltételezés miatt is a nő.
• Persze én nem viszolygok a gondolattól, de nem jönne be a dolog… úgy értem nem Prue-val van a baj… - szólalt meg Lance is, ám inkább abbahagyta a mondatott, mivel Kol igencsak féltékenyen sötét pillantásokkal bombázta őt. Valamint Prue is megsértődött a megjegyzése miatt, ilyenkor, pedig jobb volt csöndben maradni. - A kötelék dolog viszont tényleg abszurd feltételezés a részetekről. Én a lehető legtöbb esetben ellentmondok neki, és nem érzek semmilyen kényszert – közölte a szőke hajú férfi az ezzel kapcsolatos véleményét.
• Na és Elijah? – vetett közbe Kol erősen féltékenyen mivel most már kezdte más viszonylatba helyezni Prue és a bátyja viszonyát. Ha már Lance-t és Liót úgy-ahogy ki tudta zárni.
• Ugye tudod, hogy a tulajdon bátyádról feltételezel ilyen abszurd dolgot? Vagy engem becsülsz kevésre? – morogta a nő sértetten már a puszta feltételezés miatt is. – Az anyám egész életében - és nekem elhiheted, hogy az nem kevés - végig Merlinnel volt soha senki mással. És én is csak veled voltam, történetesen, ha tudni akarod – tette hozzá indulatosan.
• Mindjárt meghatódom tőle – vágta rá az ős hasonló hangnemben, de azért valóban örült neki, hogy Prue nem volt senki mással.
• De gondolom anyádnak volt valami kifogása ez ellen elvégre így te, hogy vinnéd tovább a vérvonalat? – kérdezte Klaus elgondolkozva megtámaszkodva az ásóján.
• A vérvonalnak női örökös kell – vágta rá Prue szárazon. – Egyébként meg a kötelék tényleg nem számít. Elena szeret téged, Damon. Azért te lettél a választása, mert kihozod belőle a legjobbat, vagy a legrosszabbat adott esetben és mindig őt választanád, a kötelék kényszerítő mivolta ostobaság, egyszerűen erősebbé teszi őt csak eleinte a vámpírsága miatt kissé bizonytalan volt – fordult Damon felé és biztatóan megfogta a kezét. És a vámpír hitt neki, így mérhetetlenül nagy kő gurult le a szívéről ezt hallva. Nem bírta volna elviselni azt, hogy a szerelme csak a kötelék kényszere miatt legyen mellette.

• Hogy értetted az, hogy nem lehet elkerülni a halált? – érdeklődte Stefan elterelve a témát. Azért megnyugodott Elena és Damon közötti kötelék kapcsán.
• A természetfeletti lények legtöbbje nem tudja elkerülni a halált, mert van valami, amit meg kell tenniük azért, hogy életben maradjanak. A vámpíroknak vért kell inniuk. A hibrideknek szintén. A vérfarkasok átváltoznak, bár mostanra ez már nem éltető számukra, mint régen – válaszolta Prue.
• Úgy érted régen a vérfarkasok bármikor átváltozhattak? – húzta fel a szemöldökét hitetlenkedve Klaus. Erről neki nem igazán volt tudomása, bár abból, hogy Merlin a teliholdhoz kötötte a vérfarkasokat abból adódóan teljesen egyértelműen, kellet, volna, hogy legyen a számára ez az egész.
• Mielőtt Merlin kiszabta volna a kedves kis átkát – válaszolta Lance neheztelően. Bár ő maga felszabadult a telihold hatása alól Prue-nak hála, de akkor is elég sértő volt a dolog.
• A halálos témára visszatérve az ősöket, a fehértölggyel kell hatástalanítani, ami persze a természet egyensúlyának érdekében olykor újra mondjuk, úgy kivirágzik, de most nem kell ez miatt aggódnotok egy ideig – mondta Prue.
• Tényleg Lio hol találhatta meg a fehértölgyfa karót? – kérdezte Damon élesen, mivel valahogy sejtette, hogy a fekete hajú férfi kutatott a szobájában, ami azért eléggé bosszantó volt. Mindannak ellenére, hogy így megmentette őket.
• Ott, ahol később Shane is. Damon nem bántásként, de egy ilyen dolognak nem igazán megfelelő rejtekhely az, ha elteszed a ruháid alá – rótta meg a vámpírt Prue.
• És Silast, vagy Mordredet mivel lehet megölni? – kérdezte Kol. – A gyógyír-el?
• Oh… ja igen a gyógyír… - túrt bele a hajába a nő kissé zavartan.
• Rendben a nagy beszámolók keretében ezt feltétlenül mond el – jelentette ki az ős kereken, mivel látta Prue-n, hogy valami nagyon fontosat hallgatott el ennek kapcsán is.
• Az által inkább hogy úgy mondjam – válaszolta a nő.
• Ha lehet értelmes választ, kérnék – vágta rá az ős idegesen.
• A gyógyír, úgy ahogy ti elképzeltétek soha nem létezett – mondta a nő, mire válaszként mindenki felszisszent Lance kivételével. – A lényeg az lenne, hogy a vámpír és hibrid létre a megoldás itt is az, mint a vérfarkasoknak és telihold esetében.
• Vagyis hűséget kell fogadni neked, vagy az egyik családtagodnak. Végig ez volt a gyógyír? – kérdezte Stefan csalódottan.

Nálad egyébként sem működne Stefan, a te véred az enyém is – válaszolta Prue csöndesen. – Egyébként úgy lehet megölni a mágia őrzőit, ha leszúrják az Excaliburddal - tette hozzá, hogy elterelje előbbi majdnem elszólásáról a figyelmet. Ami sikerült is, mivel a kard említésére mindenki lázba jött.

• De annak meg csak családon belül öröklődik a használata. Ügyes – mondta Klaus elismerően hümmögve.

• Szóval te nem is ismered Silast? – kérdezte Kol elmerengve.
• Nem, mivel bármennyire is döbbenetes lesz a számotokra, de ő még nálam is öregebb, mint ahogy azt már Abby Bennett meséjéből is megtudhattátok. Ennek ellenére viszont hallottam a hírét. Merlin szerint, bár nem egy mintaapa – nem mintha ő az lenne – de valóban hatalmas mágikus erővel bír és nagyon nehéz volt őt bezárni – mondta Prue. Tudta, hogy ez a kérdés mennyire rosszul érinti az őst. Ismerte a félelmét és teljesen megértette, bár osztani nem igazán osztotta. Annak ellenére sem, hogy az apja miket mesélt neki régen. – Ráadásának Mordred is szabad lesz – tette hozzá indulatosan. Mérges volt magára, hogy akkor régen nem ölte meg a férfit, amikor lehetősége lett volna rá. Egész életében egyedül abban az egy esetben hallgatott az apjára és tudta, hogy ennek most meglesznek a maga következményei.
• És neki meg gondolom első dolga lesz meghálálni, hogy oda jutattad – morogta Kol nem igazán repesett ennek kapcsán az örömtől.
• Shane-nel mi fog most történi? – kérdezte Stefan a professzorra célozva, akit Morgana volt szíves magával vinni.
• Azokért a bűnökért, amiket elkövetett az anyám és az amazonjai fognak felette ítéletet mondani – vigyorodott el Prue elégedetten.
• És megölni is megtudják? – kérdezte csak a félreértések elkerülése érdekében Damon. Egyáltalán nem bánta, hogy a férfi így végezte, főleg mivel meg akarta őket ölni, aztán soha nem is volt szimpatikus a számára.
• Ők nem, de Prue igen és nyilván ő nem fogja most megtenni... úgy vélem pár évszázad elteltével talán, de előttünk az örökké valóság és az amazonok nem fognak semmit elsietni – mondta Lance is elvigyorodva. – Tyler is erre a sorsra jutott volna, de sajnos nem tudtam uralkodni magamon – tette hozzá sajnálkozva. Ugyanis szívesen látta volna, az első sikeres hibridet is az amazonok kezében azok után, amiket Klaus ellen elkövetetett, de az indulatai miatt ez már nem fog teljesen.
• Egyébként szerencséd, hogy Tylernek nem sikerült a terve, mert te és a drága kis öcséd is jöttetek volna velem – morogta Klaus kiugorva a gödörből, ami Lance-el együtt ásott és megállt Damon előtt, hogy közvetlenül hozzá tudja intézni a fenyegető szavakat, mivel egyébként is elérték a koporsót. Egyáltalán nem örült annak, hogy a két vámpírnál volt a fehértölgyfa karó, de elnézte, legalábbis eddig, azt azonban már nem volt hajlandó figyelmen kívül hagyni, hogy nem őrizték megfelelően, akkor sem, ha Prue minden valószínűség szerint megsemmisítette.
• Prue visszahozott volna – válaszolta Lance könnyedén.
• Tényleg? – húzta fel a szemöldökét az ősi hibrid kételkedve.
• Tényleg – biccentett a nő. Mert bármekkora is lett volna ennek az ára, mégis megtette volna. Több okból is.
• És mégis miért? Csak, mert megígérted Elijah-nak? Vagy Kol miatt? – kérdezte Klaus érdeklődve. Prue az ismerősen csillogó zöld szemekbe nézett és nem tudta, hogy erre mit is kéne mondani a nélkül, hogy ne áruljon el túl sokat. Kol is érdeklődve várta a választ. Mert tényleg nem értette, hogy miért is tenne ilyesmit Prue, mint ahogy az is különös volt a számára, hogy képes volt vállalni bátyja helyett a büntetést is a hibridek megölése miatt. Ami egyébként Merlin részéről teljesen abszurd felvetés volt. De Lio elbeszélésére visszaemlékezve Kol rájött, hogy ez pont a nő apjára vall.
• Miattam tette volna – válaszolta Lance csöndesen, amint kiemelte a koporsót a gödörből.
• Miattad? – ráncolta össze a szemöldökét a hibrid.
• Mint tudod apád oldaláról kaptad a vérfarkas vért, és én, mint ahogy azt megtudtátok az lennék… Szóval csak tedd össze a puzzle darabokat - mondta a szőke hajú férfi kissé zavartan a végét. Nagyon régóta várta már ez a pillanatot és nem tudta, hogy pontosan mit is kéne mondani, vagy tennie.
• Azt akarod mondani, hogy te vagy az én… - hagyta félbe a mondatott Klaus elszoruló torokkal.
• Igen, én lennék az apád, tudom, hogy nem vagyok egy minta példány – mondta sóhajtva a szőke hajú férfi.
• Akkor miért nem kerestél soha? – ragadta meg Lance pólóját a hibrid indulatosan.
• Nem tudtunk rólad, amikor a vérfarkasok megölték Henriket, akkor jöttem rá és te a testvéreiddel, akartál maradni, mi meg távolról vigyáztunk rátok – válaszolta legjobb barátja helyet Prue kedvesen.
• Ezért vállaltad magadra a hibridek megölését – szólalt meg Stefan halkan mindent értően.
• Amit Merlin kiszab büntetésnek én túlélem, de Klaus… nem lennék benne olyan biztos, hogy neked is sikerülne, bár Merlinnek is fontos a család, legalábbis szereti ezt hajtogatni – vont vállat a nő az ősi hibrid felé fordulva.
• Akkor miért nem öltétek meg Mikaelt? Ha ennyire vigyáztattok rám, akkor miért nem tettétek meg?! – kiáltotta Klaus dühösen. És mérgesen megrázta Lance-t, aki némán tűrte, hogy fia ezt tegye vele.
• Mert bármennyire is szerettük volna, nem tehettük. Az anyám és Merlin feltételek szabtak, amikor vámpírként visszatértetek. Ugyanis Esther a feltámasztásotokkor fehér mágiát használt és így nem volt menekvés. Fehér mágiánál esetén mindig és mindenkor Morgana ítélkezik, és bár beleszólhatok, de ebben az esetben a helyzet súlyára való tekintettel nem számított mit akarok. És ez volt az egyik feltétel, hogy Mikaelt csak és kizárólag ti ölhetitek meg, hogy megbosszuljátok azt, amit veletek tett. Mert azt legnagyobb megdöbbenésemre még ők is beismerték és közös nevezőre jutottak abban, hogy ez nem állapot – mondta Prue. Annyira utálta, akkor a szüleit, akik szinte összefogtak, bár az indokaik mások voltak. Prue a maga részéről szerette volna megszabadítani Klaust és a testvéreit is az üldözéstől, de nem tehette, mert ha megtette volna, akkor annak beláthatatlan következményei lettek volna.
• Akkor te találkoztál vele? Mármint Mikael-el? – kérdezte Kol érdeklődve.
• Még a születésed előtt, amikor először találkoztam Elijah-val – idézte maga elé a történteket Prue.

Mystic Falls régen…

• Szerintetek mennyire lesznek ellenállóak a feltételekkel szemben? – kérdezte Prue leszállva a lováról.
• A vérfarkasokat ismerve nagyon és nyilván kellő erősségű példát kell majd statuálnunk – felelte Lio és ő is a nőhöz hasonlóan tett.
• Kösz – jegyezte meg Lance sértetten és ő is lecsúszott a saját lováról.
• Ami igaz az igaz – vont vállat a fekete hajú férfi. Nem zavartatva, hogy ezzel kissé megsértette az egyik legjobb barátját, mivel a szőke hajú férfi néha igencsak hevesen és kiszámíthatatlanul tudott viselkedni.
• Nos, a vezetőjük amúgy sem igazán volt szimpatikus, és ha valaki vele szeretne tartani én szívesen segítek neki ez ügyben – vont vállat Prue hidegen elmosolyodva miközben kikötötte a lovát az egyik fához. Aztán mikor megfordult egyszer csak azt vette észre, hogy valaki nekiszalad a lábának.
• Elnézést – állt fel a fiúcska a helyzet ellenére teljesen nyugodtan.
• Nem történt semmi, de legközelebb néz a lábad elé – válaszolta Prue a kisfiúra pillantva. Lance megforgatta a szemeit, Lio meg sóhajtott. Tudta, hogyha más tett volna ilyesmit, akkor a nő már rég halállal jutalmazta volna érte.
• Természetesen, tényleg elnézést – bólogatott serényen a kisfiú udvariasan ismét bocsánatot kérve és sietősen tovább akart volna állni, de a nő keze megállította elhatározásában.
• Prue vagyok és keresek valakit, szerintem te segíteni tudsz nekem és a barátaimnak – fogta meg a gyerek vállát, aki erre összerezzent a fájdalomtól. Prue hitetlenkedve észlelte ezt és ekkor fedezte fel a sebeket. Egy határozottan kemény verés nyomait.
• Én… - válaszolt volna a kisfiú, ám valami megakadályozta ebben.
• Elijah! Elijah azonnal gyere ide! Hol van a bátyád? Tudom, hogy tudod, hol van és megmondtam neked, hogy mi lesz, ha élelmet adsz neki! Azonnal gyere ide! – ordította egy férfi, aki a hang alapján egyre közelebb ért hozzájuk. A kicsit Elijah pedig alig láthatóan megremegett, ugyanakkor nyugodtan felszegte az állát. Prue Liora nézett, aki pont akkor áll a kisfiú elé, amikor a kiáltozó férfi kilépett a fák közül. Így a kisfiú biztonságos takarásban volt.
• Miért is keresi ezt a bizonyos Elijah-t? – kérdezte Prue a férfi elé lépve.
• Ez az utamból asszony, semmi közöd, hozzá, hogy mit csinálok – lökött egyet a nőn, hogy rendre utasítsa.
• Hogy mondod? – kérdezte Prue fenyegetően és férfi nyakát megfogva térdre, kényszeríttette azt. – Tudod te, hogy kivel beszélsz? – sziszegte a nő dühösen. Nagyon nem szerette, ha lökdösték és ezért aztán nem is tűrte el ezt az arcátlanságot.
• Egy boszorkánnyal? – találgatott a férfi nehézkesen, mivel alig kapott levegőt.
• Nem, a nevem Avallena Pentragon – válaszolta a nő elvigyorodva, mire a férfi heves remegésbe kezdett, mert rájött, hogy hatalmas hibát vétett. – Te nem vagy vérfarkas, akkor mit keresel egy ilyen faluban? – pillantott a férfira követelődzően várva a választ.
• A nevem Mikael - mutatkozott be a férfi, holott Pure egyáltalán nem kérte ezt tőle. – A feleségemmel, Estherrel, az itt született gyerekeimmel és egy Ayana nevű boszorkánnyal azért jöttük ide az Óvilágból, hogy megvédjük magunkat – érkezett a felelet.
• Mond meg a feleségednek és Ayanának, hogy Avallena Pendragon tiszteletét fogja tenni náluk és csak a ti érdeketekben, igazán nagyon remélem, hogy nem kell olyasmit tapasztalnom, ami esetleg sértené a véleményem – szögezte le Prue és hogy szavait nyomatékosítsa egy pillanatra rászorított a férfi szívére. Mikael heves bólogatásba kezdett azért, hogy minél előbb szabaduljon. – Takarodj a szemem elől – lökte el végül a férfit, mikor látta rajta, hogy megértette a fenyegetést és gyorsan tette, amire a nő kérte. Prue nem tudta, hogy ebből a látogatásból később nagyon is sok minden fog következni.

• Miért keresi a bátyádat? – kérdezte Lance a kis Elijah-tól. Miközben Lio megvizsgálta a gyereket, hogy súlyos sérülés van e rajta. Volt.
• Niklaus szembeszegült apánkkal és segített nekem. Ezért mindkettőnket megbüntet – válaszolta a kis Elijah halkan tudva, hogy a nő és a két férfi előtt felesleges titkolóznia.
• Az én szüleim sem könnyű esetek – lépett a kisfiú mellé Prue. – Ne hagyd, hogy ilyeneket csináljon veletek. Helyesen teszed, amit a testvéredért csinálsz - simított végig kisfiúhaján kedvesen.
• Tudom – érkezett a nyugodt felelet.
• Éhes vagy? – kérdezte a nő. A kisfiú mereven bámult a lábaira. – Tessék, vigyed és adj belőle a testvérednek is. Ez meg egy krém, amivel ha bekenitek a sebeiteket vele, akkor előbb jobban lesztek – adta oda az egyik táskát a tartalmával együtt a nő.
• Miért adod ezeket nekem? – fogadta fenntartásokkal az ajándékot a kis Elijah.
• Mert kiálltál a testvéred mellet, ez pedig igazán becsülendő – válaszolta Prue.
• A vérfarkasok félnek tőled – mondta a kis Elijah, mivel ő is hallotta a nő hírét.
• Meg is van rá az okuk – szólalt meg Lio. A nő vetett rá ezért egy morcos pillantást.
• Neked nincs okod rá Elijah. Rendben? – nyújtotta a kisfiú felé a táskát. Elijah nem akarta elfogadni viszont Niklausra gondolt, aki lassan négy napja alig evett valamit.
• Rendben – vette el végül vonakodva. – Azt is mondják rólad, hogy segítesz… - mormolta a végét tétován.
• Szükséged lenne a segítségemre? – érdeklődte Prue.
• Nem, most nem – rázta meg a fejét a kisfiú.
• Egy későbbi esetegesen felmerült problémára gondolsz? – értette meg Lio mire is szeretné megkérni legjobb barátnőjét a kis Elijah.
• Ha apánk esetleg elveszíteni a fejét – mormolta a kisfiú. Ugyanis tudta, hogy Klaus és az apja közötti viszonynál soha nem lehet tudni.
• Segíteni fogok neked abban, hogy a testvéreid mindig biztonságban legyenek – fogta meg a kis Elijah vállait Prue határozottan, majd megpuszilta a homlokát. – Ha kellek csak szólj és én jövök – mondta a kisfiú miután útbaigazította őket távozott, hogy megkeresse testvérét.
• Megleptél, bár inkább az okod miatt mégsem – mosolyodott el Lance. – Most viszont van egy kis megbeszélnivalónk az itteni falkával, remélem, ezúttal nem fogsz senkit megölni, mert múltkor is én lettem volna a soros – tette hozzá neheztelően fekete hajú legjobb barátjára pillantva.
• Bocs, hogy reflexből leszúrom azt, aki meg akar ölni – tárta szét a karjait Lio sértetten.
• Fejezzétek be, én ölöm meg a vezetőt. És ha esetleg valamelyik csatlakozni kíván hozzá, akkor a tiétek lehet és döntsétek egy magatok között, hogy kié – vágta rá Prue.
• Az elsőbbség az enyém – jelentette ki Lance.
• Legyen – egyezett bele Lio. Aztán már mentek is, hogy megnézzék a vérfarkas falkát. Akinek a vezetőjével Prue valóban nem vergődött zöldágra és a végén elveszítette a fejét. Vagyis a falka vezetője vált meg ezen testrészétől. A vérfarkasok közül a merészebbek, vagyis inkább az ostobák sértetten a nőre akartak támadni, őket pedig Lance és Lio kettőse intézte el.

Mystic Falls napjainkban

• Te tényleg a falka szeme láttára ölted meg a vezetőjüket – csóválta meg a fejét Kol szórakozottan elvigyorodva, teljesen elfelejtve, hogy ő most éppen mérges a nőre. Valahogy nem volt igazán meglepve a vérfarkas dolgot illetően, mivel ismerte annyira Prue-t, hogy tudja képes ilyesmit tenni.
• Végez ki egyet látványosan, és a többi megfutamodik, vagy nem és akkor ugyan arra a sorsra jut – vigyorodott el Prue diadalmasan. Damon elismerően a nőre pillantott, Stefan viszont kissé rosszallóan. Bár nem tudta, hogy mit tettek a vérfarkasok, attól még eléggé frusztrálta a nő kegyetlensége.
• Akkor ezért féltek annyira tőled a vérfarkasok, mintha te lettél volna a mumusuk – mondta Klaus.
• Tépd le a vezetőjük fejét nagyközönség előtt és garantáltan egy életre megjegyeznek, ha tanulni nem is fognak belőle – vont vállat a nő. – Egyébként már nem azért mintha zavarna, de lennél szíves elengedni Lance-t? – kérte a hibridet, aki továbbra is szorongatta az érintett nyakát.
• Utolsó szó jogán még szeretnél valamit elmondani? – kérdezte Klasu fenyegetően. Holott sejtette, hogy nem bírná megölni a férfit, de zavarta az, hogy most tudott meg egy ilyen ezer évig titokban lévő dolgot. Valahogy azt hitte, hogy a valódi apját nem érdekelte, erre tessék kiderül, hogy végig figyelte őt. Mégsem ment oda hozzá, nem támogatta. A hibridben lévő kisfiú, ismét csalódott. Akit először az apjának hitt az nem volt az és kegyetlenül bánt vele. A második, az igazi meg nem foglakozott vele. Legalábbis nem, úgy ahogy ő szerinte kellett volna.
• Tényleg nem tudtam azt, hogy anyád terhes lett veled. És később, amikor ide jöttünk akkor sem jöttem rá, mert nem találkoztunk. Csak Elijah-val, rád meg csak említés szintén utalt mindenki. Prue jött rá, akkor, amikor a vérfarkasok meg akartak ölni téged. Nehezteltek rám és rajtad akartak bosszút állni. Én a haláluk után Prue-tól tudtam meg a dolog, hogy anyád mit is tett. Én… akkor ölted meg őt, nem tudtam oda állni eléd és elmondani az igazat. Tudom, hogy utána még számtalan lehetőségem lett volna arra, hogy odamenjek hozzád, de egyszerűen nem ment. Az érzelmek nem az én világom. Prue-t megkértem, hogy vigyázzon rád, mert tudtam, hogyha valaki hát ő mindent meg fog tenni ennek érdekében, úgy ahogy én is. Kol pedig tudtán kívül sok mindent elmondott rólad, aminek én nagyon örültem, és bár nem mehetem oda, mégis különböző embereket küldtem, hogy jobb legyen neked. Mivel figyeltünk és próbáltunk segíteni, ha tudtunk. És bár az anyád nem jelentett nekem semmit, de te igen, te fontos voltál és vagy is. Ezt most nem azért mondom, mert ebben a helyzetben ilyesmit követelne meg tőlem bárki is. Hanem azért, mert így érzek. Nem vagyok egy apa típus, de én nem vagyok Mikael, én nem ütném meg sem a saját vérem, sem olyat, akit annak hiszek. El kell hinned nekem, hogy a legjobbat akarom neked, akkor is, ha ezt sajnos a magam módján fejezem ki – fogta meg fia vállát Lance.
• Nem hiszek neked, te soha nem tettél értem semmit. Prue talán igen, ezt hajlandó vagyok elfogadni, de te nem. Azt állítod, hogy fontos vagyok neked, mégsem jöttél oda hozzám. Soha. Amikor egyedül voltam, magányosan, szükségem lett volna rád, de te nem voltál ott. Hát ezután se legyél, mert nem kellesz. Nincs szükségem apára, akiben csak csalódni tudok – jegyezte meg a hibrid halkan, ám ennek ellenére mindenki hallotta, ahogy a szavakból kicsengő keserűséget és csalódottságot is. – Nem akarlak látni soha többé – tette még hozzá Klaus keményen és lerázta magáról a szőke hajú férfi karjait. Aztán ő maga is elengedte Lance nyakát, holott legszívesebben kitörte volna azt. Végül elsuhant, de előtte még a gödörbe lökte Lance, aki hagyta neki.
• Nos, nem meglepő módon sikerült elcsesznem, ezt az egészet – tette kezeit az arcára a szőke hajú férfi bánatosan.
• Én a helyébe letéptem volna a fejed, szóval egész jól megúsztad – szólalt meg Kol tényközlően.
• Kösz, már csak pont a te együttérzésedre volt szükségem – morogta a szőke hajú férfi mérgesen.

A következő pillanatban Lio jelent meg és dobta le a megkötözött és vergődő Meredith-et, akinek a szája is ki volt peckelve annak érdekében, hogy ne sikoltozza végig az utat.

• Készen állsz? – pillantott a fekete hajú férfi legjobb barátnőjére.
• Igen, de előtte még szeretnék egy-két dolgot megkérdezni Meredith-től – szögezte le Prue határozottan.
• Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – tette fel a kérdést kételkedve Lio, mivel szerinte még voltak olyan dolgokat, amiket Meredith könnyen kifecseghetett, és nem igazán vethetnének rájuk jó fényt.
• Biztos, mert tudni akarom, miért is tette – válaszolta a nő. Egyszerűen hallani akarta, hogy Meredith mégis mivel álltatta magát egészen idáig.
• Legyen, de én előre szóltam – jelentette ki Lio csak a miheztartás érdekében.
• Hogy merted ezt tenni velem Lionnell?! Hát nem maradt benne semmi tisztesség?! – sikoltott fel Meredith mérgesen fújtatva.
• Az után, amit Camelotban tettél nincsen jogod ilyet mondani nekem – mondta a fekete hajú férfi komoran.
• Persze csak, mert ellent merészeltem mondani Prudence-nak – köpte megvető a megkötözött nő.
• Fejezd be! – szólt rá Prue rendre utasítóan.
• Nem! Csak azért, mert elfogtál, még nem hiszem, hogy meg fogsz ölni, hiszen Camelot után is megkíméltél – mondta Meredith. Közben reménykedett, hogy Shane vagy valaki más megmenti őt, de nem tudhatta, hogy a felmentő sereg nem fog megérkezni.
• Lehet, de akkor ostoba voltam. Azonban azóta, olyan dolgokat követtél el, amiket soha semmilyen körülmények között nem hagynék megtorlatlanul – válaszolta Prue hidegen.
• Prue biztos vagy benne… - szólalt meg Stefan tétován. Nem tudta mit tett Meredith, de ennek ellenére nem volt biztos abban, hogy valóban megérdemli, amit kapni fog.
• Stefan te ezt nem értheted, ő… - hagyta félbe Prue kissé elfúlóan, a mondatott.
• Oh, igen, készséggel bevallom, hogy elvettem tőled a fiaidat. De végül is százhatvan év alvás után megtaláltad őket. Damon még mindig a szoknyád alá bújik várva, hogy az anyukája megoldja az ő hatalmas problémáit. Stefan meg… egyszerűen csak olyan szentimentális, mint maga Merlin – válaszolta Meredith csevegő hangnemben. Prue teljesen lefagyott és nem tudta, hogy erre mit is mondhatna. Tudta, hogy Liónak igaza volt és előbb el kellett volna mondani nekik is mindent, mielőtt hagyja az áruló nőt beszélni. Lio szomorúan megcsóválta a fejét, jelezve, hogy ő előre megmondta, hogy ez lesz. Lance továbbra is a gödörben feküdt és azon elmélkedett, hogy vajon Klaus valaha meg e fog neki bocsátani, de valahogy úgy érezte, hogy nem. Mivel ő határozottan nem tenné és fia ebben sajnálatos módon rá hasonlított. Kol próbált úgy tenni, mint aki nem hallott semmit és egy múltbéli emlék jött elő ennek hatására az emlékei közül. Az, amikor több mint százhatvanhárom éve Prue és ő utoljára találkoztak. Damon teljesen lefagyott, azonban így már kezdte érteni, hogy miért is bízott meg a nőben. Mindig, már az első pillanattól fogva. Stefan-nak így már szintén teljesen világos volt, hogy miért is segített neki és testvérének is a nő. Mert ő volt az édesanyjuk, de akkor ki az apjuk…? És, hogy kétség sem legyen az apa kiléte felől Meredith még élvezetesen hozzátette: - Bár lehet, hogy Koltól örökölte azt, hogy milyen jó dolog is mérges lenni a testvérünkre, elvégre ez náluk családi szokás.