XVII. fejezet

Mindenki hibázik 

„A hiba akkora, amekkora galibát okoz.” Doktor House című film

Meredith hisztérikus kacagását az zavarta meg, hogy Lio visszatette a szájára a vászon darabot, mert már nem bírta tovább hallgatni, ahogy a többiek, de a legtöbbjük még nem tért vissza a sokkból.

• Igaz? – ragadta meg Prue karját Damon.
• Mi? – nézett fel a vámpír kék szemeibe a nő, szürkei szemei enyhén zavarodottak voltak. Nem igazán zavarta az, hogy Damon most ugyan úgy rángatja, mint Kol szokta, ha mérges.
• Amit Meredith mondott, igaz? – szorította rá még erősebben Prue karjára Damon, mert egyszerűen tudnia kellett.
• Nem úgy, ahogy te gondolod, Damon, kérlek, meg kell hallgatnod – válaszolta a nő kérlelően.
• Nem kell meghallgatnom téged és itt és most leszögezem, hogy nem is foglak. Hittem benned, feltétel nélkül a bizalmamba fogadtalak erre te… erre te… nem számít. Te is és a drágalátos barátod is megérdemlitek egymást, és egyszerűen pocsékul érzem magam azért, mert egyet kell értenem Klausszal, de ebben a kérdésben igaza van – vágta a nőhöz indulatosan a szavakat a vámpír. Egyszerűen felfoghatatlan volt a számára hogyan is dőlhetett be a manipulációjának, mert kétségkívül úgy érezte, hogy a nő valahogy befolyásolta őt annak érdekében, hogy minden úgy történjen, ahogy ő szeretné. Ebben a pillanatban még azt sem esett nehezére elképzelni, hogy ő maga uszította rájuk a vadászt annak érdekében, hogy utána nála kössön ki. Én meg bedőltem neki, hogy lehettem ilyen ostoba?! Tudhattam volna, hogy van rá valamilyen oka!
• Damon, kérlek – emelte a kezét Prue, hogy megnyugtatóan idősebb fia karjára tegye azt, de az ellépett tőle és ez arcul csapásként érte a nőt.
• Ne érj hozzám, ne gyere a közelembe. Csinálj, amit akarsz, de többet én nem akarok hallani rólad – mondta Damon hidegen és elsuhant.
• Én… - szólalt meg Stefan tétován a nőre pillantva, akiről, mint kiderült az édesanyja. Azért jött, hogy segítsen nekünk, végig minket akart védeni. Miért nem emlékszem rá?! Hogy felejthettem el?! Ő az anyám. Kol meg az apám. Gondolta a vámpír és valahogy megkönnyebbülés járta át annak kapcsán, hogy valójában nem a valódi apját ölte meg, hanem csak azt, aki felnevelte őt és Damont. Vajon ő tudta, hogy nem vagyunk a fiai? Ezért bánt volna másként Damonnel, mint velem? Mert ő soha nem fogadott neki szót, mert érezte rajta, hogy nem az igazi szülőnk.
• Menj a bátyád után Stefan – törölte le még el nem sírt könnyeit Prue.
• Én… - lépett ismét közelebb a vámpír, ám a nő kérését hallva kicsit elbizonytalanodott.
• Stefan, menj a bátyád után! – ismételte meg a mondatott Prue erőteljesebben. – Most nagyobb szüksége van rád, mint eddig bármikor – tette hozzá kedvesen.
• Tudom – jegyezte meg Stefan és testvére után suhant. De előtte még vetett egy pillantást az édesanyjára. Fáj neki, gondolta a vámpír miközben Damon keresésére indult. Vajon, hogyan vett el minket tőle Meredith? Damon haragszik rá, mert nem mondta el nekünk, hogy kicsoda is ő valójában. És én? Én… azt hiszem, nem haragszom. Örülök neki, hogy itt van. Minden dolog ellenére segített nekünk.
• Ezt már valóban nem róhatod fel nekem, hogy nem tudtad, mert én elmondtam neked – címezte a szavakat az őshöz Prue tárgyilagosan, amint mindkét fiúk elhagyta a temető területét.
• De nem hittem, hogy igazat mondasz – rázta meg a fejét Kol kissé kábán.
• Ez már a te bajod és nem az enyém – rántotta meg a vállát a nő. Az ős pedig felidézte az utolsó találkozását a nővel, ami több mint százhatvanhárom évvel ezelőtt volt.

1847 Ausburg közelében

Prue kényelmesen olvasgatta a levelet, amit az anyja küldött neki és arról érdeklődött benne, hogy Damon hogyan is van és, hogy nem tervez e még egy gyermeket vállalni rajta kívül.

• Valahogy nem fogod feladni még nem lesz egy lány unokád is – mormolta Prue rosszallóan gondolva anyja folyamatos ezen irányú célzásaira. Neki tökéletesen megfelelt a fia, aki imádott, mert annyira hasonlított rá, bár voltak tulajdonságai, amiket egyértelműen az apjától örökölt. Mint az, hogy bárki képes volt egyetlen egy mosollyal levenni a lábáról. Viszont Morgana, bár szerette Damont, ettől függetlenül kimondottan örült volna neki, ha a fiú unokája mellé egy lány is születik.
• Kisasszony egy úr keresi önt – lépett be az egyik szolgálólány.
• Csakugyan? – húzta fel a szemöldökét Prue. – És ki lenne az? – tette hozzá a kérdést kissé hűvösen. Ugyanis nagyon remélte, hogy nem valamelyik idióta szomszédja az, aki ő általa akarnak nagyobb vagyonra szert tenni, mert akkor pont kifogták azt az időpontot, amikor nagyon is gyilkos hangulatba kerül ezért.
• Én – dőlt az ajtófélfának Kol egy elbűvölő mosoly kíséretében.
• Elmehetsz – pillantott a szolgáló lányra Prue. Aki egy bólintás és meghajlás után már magára is hagyta őket.
• Régen találkoztunk – jegyezte meg Kol, aki a nő mellé suhant és a derekánál fogva magára rántotta őt.
• Három éve – válaszolta Prue, mikor az ős elszakadt az ajkaitól.
• Én úgy érzem, mintha sokkal több lenne – mormolta az ős és kezei már a nő fűzőjét kezdték kifűzni.
• Mit csinálsz? – érdeklődte Prue elvigyorodva, amikor Kol felültette őt az asztalra.
• Nem nyilvánvaló? – mormolta az ős a nő keblei közé.
• Beszélnünk kell – nyögte Prue. – Fontos… dologról… van szó – tette hozzá nehézkesen. Mivel az ős éppen a nyakát borította be csókjaival.
• Később – vágta rá Kol és hevesen leszedte a nőről a fűzőt. A nő pedig megadta magát a szenvedélynek. Remélve, hogy utána az ős jobb hangulatban lesz és valóban meghallgatja őt, mielőtt eléáll és közli vele, hogy van egy fiuk. Pár óra múlva kielégülten és elégedetten feküdtek egymás mellett a nő ágyában.
• Lio és Lance? – érdeklődte Kol miközben a ruhái után kapott, hogy megnézze, hogy mi is van a nő legjobb barátaival, mivel abban azért biztos volt, hogy ők is itt vannak valahol.
• Várj, beszélnünk kell – kapott az ős után, de az már a nevető hangokat hallva már el is hagyta a szobát. – Az istenit neki – csapott mérgesen az ágyára. Majd gyorsan magára kapkodta a ruháit.
• Kol hát te? – kérdezte Lance csodálkozva és a karjaiban lévő fekete hajú kék szemű kisfiút is letette a földre, akit eddig a nyakában cipelt.
• Prue-hoz jöttem, de úgy látom valamiről lemaradtam – nézett az ős mereven a gyerekre.
• Apu! Anyu mondta nekem, hogy el fogsz jönni hozzánk – rohant oda Kolhoz a kis Damon és apró kezeivel átfogta az ős derekát, már amennyire fel és átérte.
• Beszélnünk kell – ragadta meg idegesen a belépő nő karját az ős.
• Tudom. Lance keresd meg Liót és fektessétek le Damont aludni – intézte szőke hajú legjobb barátjához a szavakat parancsolóan és gyorsan adott egy jó éjt puszit értetlenül pislogó kisfia homlokára.
• Gyere, Damon – kapta fel Lance a kisfiút és gyorsan elhagyták a szobát.

• Mi jutott eszedbe, hogy magadhoz vettél egy gyereket? És miket mondasz neki? – kérte számon a dolgokat Kol a nőtől mikor kettesben maradtak.
• Ő az enyém – válaszolta Prue dacosan az ős hitetlenkedő mogyoróbarna szemeibe nézve.
• Na persze! Meg az enyém nem igaz? – rázta meg a fejét Kol és kezdte úgy gondolni, hogy a nő megbolondult.
• Olyan lehetetlen lenne ezt elhinni? – kérdezte Prue csöndesen.
• Úgy viselkedsz, mint a húgom. Ő is ennyire megszállottan akar családot, de te ezzel az egésszel még rajta is túltettél. Igazán gratulálok hozzá – húzta el a száját Kol. Nem hitte volna, hogy valaha is eljutnak ide, elvégre olyan jól megvoltak ketten. Meg persze Lance és Lio. Az ős egyszerűen nem értette, hogy Prue-nak miért is kellett mindezt tönkretennie ezzel az egész őrülettel.
• Mert te nem akarsz családot – jegyezte meg a nő semleges arckifejezéssel.
• Azt hittem tudod – tárta szét a karjait az ős.
• Tudom is, mégis… mégis bolond módon hittem abban, hogy másként lesz, hogy talán meggondolod magad – rázta meg a fejét Prue, mert azt akarta, hogy Kol megtudja, hogy mi is ő, de előtte azt szerette volna, ha Damon és Kol megismerkednek egymással.
• A kötöttségek nem nekem valók, soha nem is voltak azok és soha nem is lesznek – jelentette ki Kol határozottan. És ezeket a nő újdonsült hóbortjáért sem volt hajlandó feladni.
• Akkor menj el – vágta rá Prue indulatosan mutatva, hogy akkor kívül tágasabb.
• Képes volnál ezért kidobni? – lépett a nő elé az ős és karjait annak a vállára csúsztatta.
• Az a te bajod Kol, hogy nem vagy képes elfogadni a valóságot – pillantott mérgesen Kol mogyoróbarna szemeibe.
• Azt hittem ezért kedvelsz – hagyta figyelmen kívül a megjegyzést az ős. Mert tudta, hogy a nő szeretné, ha ez a valóság lenne, hogy nekik legyen gyerekük, de ez nem volt igaz. Nem lehet igaz…
• Ezért, de nekem is lehet elegem. Ide jössz, és egyből követelsz engem. Legyen, és miután átesünk pár kellemesen eltöltött pásztorórán maradni akarsz. Ez is rendben. Mert ez általában pontosan így van. Mert miután megkaptál, szokásod szerint maradnál, hogy tölts velem és a barátaimmal egy kis időt. Erre mikor meglátsz egy kisfiút teljesen inadba szál a bátorságod és a lábadat a nyakadba véve menekülnél – lépet hátra Prue dühösen. Ismerte Kolt, sejtette, hogyan is fog reagálni, de mégis bolond módon hitt abban, hogy velük marad és ad egy esélyt a családjuknak mielőtt ellöki őket magától. Vagyis csak a fiát. Ezt pedig Prue nem volt hajlandó megbocsátani neki. Bár mást igen, de ezt semmi esetre sem.
• Rémeket látsz! Egyszerűen csak nem értem miért csinálod ezt a cirkuszt ezzel az egész családos marhasággal! Legyen minden olyan, mint régen – ragadta meg a nő derekát, mert hitt abban, hogy meg tudja győzni erről.
• Kettőnk közül, nem én látok rémeket, hanem te! A cirkusz pedig szokása szerint megvan most is, mint általában – bontakozott ki hevesen az ős öleléséből Prue.
• Anyu? – lépett be a kis Damon a szobába félve hallva a két felnőtt veszekedését.
• Damon, kicsikém, már ágyban lenne a helyed – kapta fel kisfiát a nő gyöngéden.
• Damon! – lépett be a szobába Lance is, aki csak egy pillanatra fordult az ablak felé és legjobb barátnőjének a fia már el is tűnt. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy hová.
• Nem tudtam aludni. Mondasz te esti mesét ugye? Te is jössz velünk? – kérdezte Damon az utolsó mondatott az őshöz intézve.
• Damon, hagyd őket egy picit és… - szólalt meg a szőke hajú férfi és vette volna el Prue-tól a gyereket, azonban annak következő mondata megállította.
• Nem, Kol elmegy – vágta rá a nő egy mérges pillantást vetve az ősre.
• Azt hittem velünk maradsz – nyújtotta Kol felé a karjait a pici Damon kissé tétován anyja reakciója miatt.
• Tévedtél, ahogy anyád is – szögezte le Kol hűvösen és gyorsan szedte a lábait.
• Kol?! – jött az őssel szemben Lio, aki most tért vissza a birtok távoli részéről ahol egy boszorkány kérte a segítségét és igazán maradt volna még, de Lance érte küldetett jelezve, hogy sürgős dologról van szó.
• Nem tudom, hogy mit hittetek – sziszegte idegesen a fekte hajú férfinak az ős meg sem állva és folytatta az útját a pajtába. Viszont hallotta, hogy mit is kérdez a kisfiú, Damon az anyjától, Prue-tól.
• Anyu apu miért megy el? Nem szeret engem? – kérdezte a kis Damon gyerekesen ártatlanul és végtelenül szomorúan. Az ős felült felnyergeletlen lovára és elvágtatott, így már nem hallotta Prue válaszát, de ez is elég volt ahhoz, hogy sokáig kísértse őt.

Mystic Falls napjainkban

És bár Kol biztosra vette, hogy Damon nem emlékszik erre, mivel azért az eléggé régen volt, meg akkor felismerte volna Prue-t is, mégis a kis fejecskéjében annyira megmaradhatott ez a fajta bánat és csalódottság, hogy ő otthagyta őket, miszerint utána őt meglátva automatikusan dühvé alakult és ezért utálja őt annyira. Amire persze minden oka megvan. Amikor testvéreitől hallott a két Salvatore-ról és arról, hogy az egyiket Damonnek hívják valahogy nem gondolt arra, hogy ez a Damon azonos lehet azzal a kisfiúval. Vagyis inkább kényelmesebb volt nem gondolni arra, hogy azonos lehet vele.

• Maradsz vagy mész? – kérdezte Lio csöndesen az őstől.
• Azt hiszem mára sokkal többet tudtam meg, mint ahogy akartam – válaszolta Kol elhúzva a száját, de azt azért még meg akarta várni, hogy megnézni, hogy Prue hogyan is kelti életre Alaric-ot.
• Ha túl sokat akarunk, akkor ez már csak így van – válaszolta a gödörből kimászó Lance gúnyosan.
• Te meg, hogy kerültél oda? – kérdezte a fekete hajú férfi legjobb barátjától.
• Nyilván olyan kedvem volt, hogy beugrottam Ric helyett a gödörbe, ha már felszabadult a hely, meg azért, mert ott már úgyis olyan jó lenne nekem – válaszolta Lance szarkasztikusan.
• Tényleg? – hümmögte a fekete hajú férfi.
• Idióta, mégis mit gondolsz te rólam? – kérdezte a szőke hajú férfi sértetten. Lio erre csak megvonta a vállát jelezve, hogy látta őt már ennél sokkal nagyobb hülyeséget is tenni. – Klaus – adta meg végül a feleletet eléggé lehangoltan Lance.
• Nem fogadta túl jól – nézett végig kritikusan legjobb barátján a fekete hajú férfi.
• Hogy neked milyen jó szemed van! – állapította meg Lance cinikusan. Prue közben Alaric koporsójának támaszkodott. Nem akarta elsírni magát, főleg mivel tudta, hogy erről csak és kizárólag egy valaki tehet, aki nemsokára meg is kapja a büntetését ezért.
• Befejeznétek? Dolgunk van – szólalt meg Prue és hangja ostorcsapásként csattant az este csöndjében.
• Szerintem én megnézem Jeremy-ék – válaszolta Lio, miután vetett egy röpke pillantást a megkötözött Meredith-re.
• Menjél – adta beleegyezését Prue. A fekete hajú férfinak pedig nem kellett kétszer mondani.
• Egyedül menni fog? – kérdezte még Lio egy pillanatra visszafordulva.
• Lio, tőlem kérdezel ilyesmit? – kérdezte Prue felhúzva a szemöldökét.
• Igaz – mosolyodott el a fekete hajú férfi, bár tudta, hogy a nőnek is megvannak a maga korlátai. Majd elhagyta a temetőt, és Jeremy-ék keresésére indult.

Damon indulatosan sietett a Salvatore panzió felé. Azonban mielőtt majdnem odaért volna meghallotta egy ember szívének dobogását, így aztán arra felé vette az irányt. Tudta, hogy Stefan követi őt, de egyszerűen nem érdekelte. Nem akarta elhinni, hogy Prue képes volt őt elárulni. Pedig ő bízott benne és mégis hazudott neki mindenben. Miért?! Hogyan?! Nem emlékszem… nem emlékszem rá.,,, gondolta Damon elkeseredetten.

• Hayley – morogta Damon mérgesen, mivelhogy a vérfarkas lány volt az, akinek meghallotta a szívdobogását és mielőtt az akárcsak egyet is pisloghatott volna gyorsan megharapta.
• Damon, most már elég lesz, megölöd – fogta meg bátyja vállát Stefan.
• Miért számítana? – pillantott öcsére kissé eltávolodva Hayley véresen felsebzett nyakától. Akinek a vére ott csillogott az ajkain.
• Elenának számítana és tudom, hogy neked is – mondta Stefan. Damon elhúzta a száját, ezzel is elismerve, hogy öccsének kivételesen igaza van, aztán undorodva eldobta a vérveszteségtől elájult vérfarkas lányt. Majd zavartalanul folytatta az útját tovább. Testvére adott a véréből a vérfarkas lánynak, bár legszívesebben itt hagyta volna. Egyrészt azért, mert Hayley nyilván segített valahogyan Shane-nek és Meredith-nek a mostanában Mystic Fallsban történtekkel kapcsolatban. Másrészt meg tudta jobb lesz, ha bátyja után siet mielőtt valaki kevésbé ártatlan személyt talál és harap meg.
• Menj tovább, én ezt elintézem – jegyezte meg a megjelent Lio, aki bár Jeremy-ékhez igyekezett úgy gondolta ettől függetlenül utána néz mit is csinál legjobb barátnője két fia. Stefan bólintott és gyorsan testvére után sietett. Damon idegesen feltépte az otthonuk ajtaját és egyből a bárszekrény felé vette az irányt.
• Méghogy otthon – horkantott fel gúnyosan saját gondolataira válaszként. Soha nem volt Salvatore. Egy olyan férfi nevét viselte szinte egész életében, akihez semmi köze nem volt. Sem neki, sem pedig az öccsének. Nem mintha Kolt ilyen szinten közelebb érezte volna magához.
• Te is kérsz egy pohárral Stefan? – kérdezte szintén megérkezett öccsétől, aki szerencsésen beérte őt.
• Kérek – válaszolta a kérdezett sóhajtva. Tudta, hogy most testvérével kicsit nehéz lesz megbeszélni a továbbiakat, de meg kellet tennie. Elvégre nemrég határozták el, hogy mindig kitartanak egymás mellet, így aztán nem bukhat meg ilyesmin az egész.
• Ironikus – jelentette ki Damon leheveredve a kanapéra.
• Micsoda? – érdeklődte Stefan bátyja mellé ülve.
• Tudod, valahogy mindig is azt akartam, hogy kiderüljön valami ilyesmi – forgatta a kezei között a whiskys poharat Damon. - Hogy mi nem vagyunk Giuseppe Salvatore fiai, de az igazi apánkat figyelembe véve nem is tudom, hogy melyik lehetőség a rosszabb – húzta el a száját az idősebb testvér.
• Nem mondj ilyet – mondta a fiatalabb némileg rosszallóan.
• Mit nem mondjak? Az igazat? Kol eldobott minket magától – hajtotta le a pohara tartalmát Damon. Nem tudta, honnan tudja, de egyszerűen tudta.
• Mégis az anyánkat bántottad és nem őt – válaszolta Stefan tárgyilagosan.
• Ne emlegesd őt így – sziszegte az idősebb testvér mérgesen.
• Ez az igazság Damon, mint ahogy arra te előbb rávilágítottál – mondta a fiatalabb testvér szelíden.
• Lehet, hogy az, de ez nem jelenti azt, hogy el is kell fogadnunk és én nem is fogom – vont vállat Damon könnyedén.
• Prue azért jött ide, hogy segítsen nekünk és végig mindent értünk tett – mondta el Stefan azt, amire nemrég jött rá.
• Honnan tudod, hogy ez nem mind csak mese? – tárta szét a karjait Damon és töltött magának egy újabb pohárral.
• Mert nem az – rázta meg a fejét a fiatalabb testvér.
• A hiszékenységed igazán mesébe illő. De legyen, tudod mit? Elfogadom, hogy Prue az anyánk és az a pszihopata idióta Kol pedig az… apánk. Változtat ez bármin is? Elmondom neked, hogy az égvilágon semmin – vágta rá az idősebb testvér a véleményét. Belül valósággal forrongott. Néha zavarta, hogy csak ők ketten vannak a testvérével, de most, hogy megtudta a szüleivel kapcsolatban az igazat egyáltalán nem kért belőlük. Stefan nem tudta, hogy mit is mondhatna ebben a helyzetben annak érdekében, hogy meggyőze testvérét azzal kapcsolatban, hogy téved. Legalábbis Prue-val kapcsolatban mindenképpen. Mert ő hitt abban, hogy az édesanyjuk miattuk jött ide, hogy segítsen nekik.

• Nos, Meredith az előbbi húzásodon kívül van még valami a tarsolyodban? – érdeklődte Prue csevegő hangnemben miközben a karjánál fogva felrántotta a nőt, akinek ettől eltört a válla és fájdalmában felordított. – Csak nem fáj? – kérdezte Prue sajnálkozva. Lance tudta, hogy Meredith-nek eddig sem volt valami nagy esélye a fájdalommentes halálra, de az előbbi elszólásos húzása miatt most már garantáltan ezerszer rosszabb dolgot talált ki neki legjobb barátnője. Kol inkább csak neki támaszkodott az egyik közeli fának és onnan szemlélte Prue nyilvánvalóan várható tombolását.
• Te már nem parancsolsz nekem – zilálta Meredith nehézkesen.
• Csakhogy leszögezzük és neked is teljesen világos legyen a helyzet. Attól, hogy önszántadból átpártoltál Mordredhez, ez nem változtat az égadta egy világon semmin, mivel elsődlegesen még mindig én parancsolok neked. Én tettelek halhatatlanná és nem ő – mondta Prue hidegen.
• Ez nem igaz, ő azt mondta, hogy… - vágta rá a fogoly dühösen.
• Hogy már csak neki engedelmeskedsz majd? Mondanám, hogy tévedet, de valójában szándékosan félreinformált téged, te pedig bolond módon teljesen bedőltél neki – mondta Prue gúnyosan.
• Nem, nem most csak hazudsz azért, mert így akarsz kínozni. Mordred szeretett engem és meg fog menteni – rázta a fejét egyre kétségbeesettebben Meredith.
• És te Liót? – kérdezte Prue undorodva ellökve magától a nőt.
• Nem számított, soha nem számított. Csak azért kellet, hogy közelebb kerüljek hozzád vagy Arthur-hoz – válaszolta Meredith sötét elégtétellel említve a nő testvérének a nevét, akinek árnyék suhant át az arcán. – Persze, a testvéred legalább azt kapta, amit érdemelt – tette hozzá vállat vonva, mivel még mindig abban a hitben volt, hogy Shane vagy más megmenti őt.
• Soha többet ne merészelj ilyet mondani – szűrte a fogai között Prue mérgesen és az egyik kezével megragadta Meredith-et, hogy egy helyben tudja tartani a másikkal meg elkapta a szívét és lángra lobbantott őt. Majd az ideiglenesen halott hullát eldobva sötéten elvigyorodott. – Lance menj oda Kol mellé, én addig megcsinálom a varázsköröket – pillantott teljesen szürkében úszó szemekkel a szőke hajú férfira.
• Ahogy szeretnéd – hajolt meg Lance és sietve az ős mellé ment. Tudva, hogy ilyenkor gyorsan és mindenféle felesleges megjegyzés nélkül azt kell tenni, amit legjobb barátnője mond. Kol Prue-t nézte. Látta már őt dühösnek, de ennyire még soha. A fékezhetetlen fehér és sötét mágia csak úgy áramlott körülöttük. Valahogy így már nem esett nehezére elhinni, hogy a nő valóban Silas leszármazottja. Nem mintha ezzel most már nem lett volna tisztában, de valahogy most vált teljesen világossá előtte miért is félt tőle régen mindenki. – Ijesztő igaz? – mormolta a szőke hajú férfi.
• Nem láttam még ilyennek – rázta meg a fejét Kol hitetlenkedve.
• Tudom, láttad már bosszúsnak, mérgesnek, de pokoli dühösnek még sose és azt hiszem jobban is jártál, amikor még nem tudtad – válaszolta Lance szárazon. Prue közben intett a kezeivel és két kör jelent meg körülötte ő maga volt a harmadik része a háromszögnek. Ez volt az átváltoztatás feltétele, bár nem minden esetben követelte ezt meg, most azonban, hogy vissza kellett hoznia Ric-et a túlvilágról nem volt más választása.

• Szánalmas vagy, ha azt hiszed, hogy ezzel megtörsz – nyögte a magához tért Meredith fájdalmasan.
• Csak tényként közlöm, hogy kettőnk közül te vagy a szánalmas és nem én – felelte Prue hidegen.

• Miért követelsz tőlem válaszokat? Miért nem vágsz hozzám mindent, aztán leszünk túl rajta végre? – kérdezte Meredith felindultan és erősen remegve. Ismerte Prue-t és tudta, hogyha tényleg komolyan gondolja a megölését, akkor nem fogja őt senki megmenteni és a halála a lehető legfájdalmasabb lesz.
• Figyelmeztettelek mi lesz, ha legközelebb is az utamba kerülsz. Nem hallgattál rám. És ne hidd, hogy olyan könnyen fogod megkapni a várva várt megváltást – vigyorodott el Prue ridegen.
• Ilyenkor az amazontörvény szerint át kell adnod a királynőnek, aki az anyád, Morgana és nem te – jutott Meredith eszébe egy mentőötlet, amivel elhúzhatja a nagyon is valószínűvé váló halált.
• Van számodra egy nagyon rossz hírem, bár én kimondottan imádom. Anyám volt szíves a teljes jogkörét átruházta rám az ügyedet illetően. Tudod mindig is odavoltam a statáriumért már persze a magam változata szerint – tette hozzá Prue elismerően elmerengve.
• Amikor elraboltam őket tőled nem hittem, hogy ez lesz a vége – mondta Meredith, aki ezzel próbálta védeni magát. Holott csak mindent rosszabbá tett a fiúk elrablásának az említésével.
• Mit nem tudtál? Hogyha elrabolod a fiaimat, akkor megöllek? Tudhatnád, hogy én védem az enyéimet. Mindet és te bántottad őket. Pont őket! – rántotta fel a nőt Prue, hogy vegyen tőle egy kis vért a varázslathoz.
• Áruló fizessd meg bűnöd – dünnyögte Lance elégedetten. Kol véleménye megegyezett a szőke hajú férfiével és valahol mélyen remélte, hogy Prue tényleg nagyon fájdalmas halálban részesíti Meredith-et azért amit tett.
• Nem teheted ezt velem! – sikoltotta Meredith és megpróbált kiszabadulni, de nem tudta a kört.
• Már hogyne tehetném? De ne aggódj, sokkal többet fogsz veszíteni, mint némi vért – tette hozzá Prue megnyugtatóan annak ellenére, hogy mondandója cseppet sem volt az.
• Nem ölhetsz meg engem! Én… sajnálom, sajnálom, amit tettem, de… Mordred kényszerített… - próbálta kivágni magát az áruló.
• Ugye nem hiszed, hogy ezt beveszem? – kérdezte Prue megvetően. – Egyébként is késő bánat! Erről jut eszembe új idők és új halálnemek vannak, egész jól hangzik tartani a lépést a korral. De tudod mit? Én jobban szeretem a régi dolgokat, ugye emlékszel még arra, amikor az anyám megfosztotta az egyik amazont a halhatatlanságától? – kérdezte Prue várva a hatást. Meredith kétségbeesetten kutatott emlékei között, és mikor rájött rémülten egész testében megremegett. - Ha igen, ha nem most saját magad fogod megtapasztalni milyen remek érzés is az ilyesmi! Mert egy árulónak nem jár kíméletesebb juss – tette hozzá kíméletlenül.
• Úrnőm, kérlek, könyörülj rajtam – vetett magát térdre Prue előtt Meredith. Aki úgy tette, mint aki megfontolja ez a lehetőséget. Lance elhúzta a száját a könyörgést látva és hallva. Valahogy nem lepődött meg azon, hogy a másfél évezred sorrá kiveszett az árulóból a maradék tartása is, ami még volt benne. Kol tudta, hogy teljesen felesleges a könyörgés. Ha Prue meg akar ölni valaki, akkor megteszi.
• Egy csomó számomra fontos személy meghalt miattad, de én nem vagyok könyörtelen – válaszolta Prue mire a fogoly megkönnyebbülten felsóhajtott és éppen készült hálát rebegni mikor a nő folytatta. – Csak igazságos – tette hozzá egy kíméletlen mosoly kíséretében. Mire Meredith ismét zihálni kezdett. - Emlékszel az esküdre? Szolgálsz engem szíveddel, lelkeddel és testeddel kívánalmam szerint, és ha nem veszem hasznod, hát lesújt rád haragom. Gondolom nem nehéz rájönnöd arra, hogy te most a haragomat fogod elszenvedni – mondta még.

Aztán az arcára kente Meredith vérét, hogy megrajzolja a varázslathoz szükséges szimbólumokat, amit az előbb használt és megragadta a szánalmas módon kúszva menekülő nőt.

• Én Avallena Pendragon feloldozlak az erő alól, amihez jutattalak téged. Mert megszegted hűségesküdet és ezért a legsúlyosabban kiszabható büntetéssel sújtalak téged. Többé nem vagy halhatatlan – mondta a régi nyelven és ellökte magától a fájdalomtól felnyüszítő Meredith-et.
• Nem történt semmi – mormolta Kol halkan.
• Figyeld – bökött Lance a földön fekvő Meredith irányába. Mire az mintha csak erre várt volna fájdalmas ordítások közepette kezdett lassú és cseppet sem kellemes öregedésbe. Fél órával később Meredith-ből csak egy összeaszott múmia maradt. Amikor abbamaradt az ordítás Prue folytatta a varázslatot és felemelte Ric koporsójának fedelét.
• A nap fénylik, a hold sötétlik. Útjaink keresztezik egymás, sorsunk összeforr. Az én célom a te célod. Az időt már nem tartod számon. Avalon szigetének áldása kísérjen örök utadon – mondta el ugyan az a varázslatot Prue, mint a Gilbert házban, amikor megmentette Jeremy-t. Aztán megvágta a karját és a halott Ric szájához emelte. Pár percig nem történt semmi aztán a történelem tanár egy mély levegőt véve kinyitotta a szemei és felült.
• Feltámasztottál – jegyezte meg Ric csodálkozva.
• Igen, üdv újra köztünk Ric – mosolygott rá idősebb fia legjobb barátjára Prue. Aztán pedig azzal a lendülettel el is dőlt volna, ha a történelem tanár nem kapja el.
• Lio is megmondta, hogy túl sok lesz és el fog aludni – csóválta meg a fejét Lance és a karjaiba kapta legjobb barátnőjét.
• Most mi van vele? – kérdezte Kol a nő sápadt arcát fürkészve, bár vetett egy gyanakvó pillantást az egykori történelem tanára is. Tudva, hogy annak előző élete végén életcéljává vált megölni őt és a családját, ráadásnak Klaust sajnálatos módon még sikerült is elkapnia, ha nem számítjuk az, hogy legidősebb testvére utána feltámadt a nála szokásos testcserének hála.
• Sok volt neki ma az erőátvitel, meg az, hogy Ric-et visszahozta a Túlvilágról és érzelmileg is megterhelő volt számára ez az egész. Szóval most piheni ki a fáradalmakat – válaszolta Lance.
• Értem, hát ez egy érdekes nap volt. Mond meg Tru-nak, hogy majd keresem… valamikor – intett egyet Kol és a Mikaelsson villa felé vette az irányt. Lance gyorsan Ric kezébe nyomta az alvó Prue-t és megragadta az ős vállát.
• Mit…? – kérdezte volna Kol, de a szőke hajú férfi az arcába vágta az öklét, utána meg a gyomrába is bevitt egy ütést.
• Csak, hogy tisztában legyél vele, ezeket azért kaptad, amit több mint százhatvan éve csináltál Prue-val – rántotta fel az őst a karjánál fogva Lance.
• Miről beszélsz? – törölte le a szája sarkából a vért Kol.
• Azt hiszed neki könnyű volt? Hogy otthagytad őt egy gyerekkel? – kérdezte a szőke hajú férfi mérgesen. Miután Kol akkor elment Prue nagy nehézségek árán, de megnyugtatta a teljesen bánatos Damont és utána jó darabig úgy tett, mintha nem történt volna semmi. És ez akkor sem változott meg, amikor rájöttek arra, hogy Kol akkori betoppanásának bizony újabb következménye lesz. Az újabb baba nagy örömhír volt mindenki számára.
• Persze, mert szerinted az megoldás lett volna, ha én is csatlakozom az abszurd módon idilli családotokhoz – vágta rá Kol haragosan. Holott tudta, hogy ő ebbe a vitába csak vesztes lehet.
• Teljesen megaláztad őt akkor. Eldobtad magadtól, mint egy használt rongyot. De ő ezt még képes volt elviselni, viszont ami Damonnel tettél az több volt bárminél, amit eddig tehettél volna. Pont Damon előtt kellet elmondanod neki a viszlát-ot?! El sem tudod képzelni milyen érzés volt után megmagyarázni a kis srácnak, hogy az apja nem azért ment el, mert nem szereti őt. Lehet, hogy néha úgy látszik, hogy Prue-nak nincsenek érzései, de kilencszáz év alatt te is megtanulhattad volna már azt, hogy ez csak látszat – vallotta meg az ezzel kapcsolatos érzéseit Lance, mivel úgy vélte, hogy jobb teljesen tiszta vizet önteni a pohárba. – És ezt most nem azért mondtam, mert haragszom rád, mivel ettől eltekintve a barátomnak tartalak. Csak szerettem volna, ha tisztában vagy a véleményemmel – nyújtott a kezét békülékenyen a szőke hajú férfi.
• Megértettem – szűrte a fogai között a szót Kol és teljesen figyelmen kívül hagyta a kinyújtott kart távozott a Mikaelsson villába.
• Szerinted túlreagáltam? – pillantott Lance Ric-re.
• Véleményem szerint nem, mert mindkettőtöknek szüksége volt erre – válaszolta a történelem tanár sóhajtva.
• Akkor takarítsunk el és menjünk haza – csapta össze a kezeit a szőke hajú férfi.

Kol megérkezett a Mikaelsson villába és hevesen bevágta maga mögött annak ajtaját.

• Megtennéd, hogy nem az ajtómon töltöd ki az indulataidat? – kérdezte a nappaliban iszogató Klaus dühösen.
• Megpróbálom, de nem hiszem, hogy sikerülni fog – rántotta meg a vállát a fiatalabb ős nemtörődöm módon, majd bátyja kezéből kivette az üveget és meghúzta annak tartalmát. A hibrid ezért vetett öcsére egy mérges pillantást, majd egy másik üveg után nyúlt.
• A barátnődnek sikerül az áldozás? – kérdezte Klaus gúnyosan.
• Sikerült, Meredith halott, a vadász meg él és láthatóan teljesen normális. Már amennyire ez nála lehetséges – válaszolta Kol.
• Helyes, legalább ez jól ment a mai napon – mormolta a hibrid. - Elment? – tette hozzá a hibrid indulatosan utalva Lance-re.
• Amíg Tru itt van ő is marad és Tru nem fog elmenni – felelte a fiatalabb testvére.
• Azért, mert segíteni akar Damonnek és Stefannak? Milyen kedves. Tudod, hogy miért? Mert én valahogy nem nézem, ki a mágia legrettegettebb őrzőjéből, hogy ilyesmit tegyen teljesen önkételenül – jegyezte meg a hibrid.
• Fogd be és inkább igyál – vágta rá Kol irritáltan.
• Megkérhetnélek titeket arra, hogy ne veszekedjetek? – lépett be a nappaliba Elijah.
• Már csak te hiányoztál! – fintorodott el a legkisebb fiútestvér. Fiatalabb bátyja tudta, hogy ez a titkolózása miatt van, mégis mélyen érintette.
• Végig tudtad, hogy Prue micsoda és nem mondtad el nekünk? – kérdezte Klaus testvére elé állva. Valahogy Elijah-tól nem várta volna ezt, bár annak fényében, hogy miért is tette megértette az indokait.
• Megígértem neki – válaszolta Elijah tárgyilagosan.
• És a te szavad szent! – vágta rá Kol mérgesen a kandallóhoz vágva az üres üveget.
• De ha már itt tartunk, akkor te se szóltál nekünk róla! Van egy nő, akivel kilencszáz éve együtt vagy és nyilván fontos is neked erre még a nevét sem említetted soha. A vérvonalat is tovább vitte veled valahogyan? – kérdezte Klaus cinikusan. Aki nem idősebb öcsét akarta ezzel védeni, hanem a másikat kérdőre vonni.
• Ne gyere te is ezzel! Ne most! – sziszegte Kol haragosan.
• Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni velem – ragadta meg fiatalabb öccse pólóját a hibrid dühösen. - Szóval igazam van? Tovább vitte a vérvonalat? – kérdezte Kol arcát fürkészve vissza térve a kérdésére.
• Kol, én annyira sajnálom – lépkedett lefelé a sápadt Rebekah a lépcsőn.
• Jól vagy húgom? – karolt át a szőke hajú őst Elijah az azonban legkisebb bátyjához szeretett volna menni.
• Hallgass, Rebekah! – rivallt rá az érintettre Kol ingerülten.
• Nem tudtam – sírt fel a szőke ős keservesen.
• Mit nem tudtál Rebekah? – kérdezte Klaus követelődzően várva a választ. Elijah sejtette, hogy Rebekah most nem azért borult ki ennyire, mert Meredith a testében volt, hanem, mert ott olyan tudott meg, ami ennyire letaglózta őt.
• Nem tudtam, bármire megesküszöm, hogy nem voltam tisztában azzal, hogy ők a te fiaid – zokogott fel Rebekah.
• Kicsodák? – követelte a válaszolta továbbra is Klaus. Holott ő is és Elijah is kezdtek rájönni arra, hogy kikre is utal a húguk.
• Ne mond ki! – szorított a füleire a kezeit Kol és a bejárati ajtó felé vette az irányt, mert egyszerűen undorodott mind attól, amit a húga tudatlanul elkövetett, mint attól, amit ő tett régen.
• Prue azért jött ide, mert Meredith régen elvette tőle a fiait, akiknek Kol az apja, ők pedig nem mások, mint Damon és Stefan – válaszolta Rebekah és az információtól teljesen lemerevedett Elijah-tól várta a vigaszt.
• Igen, Rebekah ismét sikerült bebizonyítanod, hogy milyen nagy ribanc is vagy tulajdonképpen! – vetett még oda Kol, majd elhagyta a Mikaelsson villát, hogy megöljön valakit, mert lassan elege volt mindenből és mindenkiből.
• Elijah, Kol ugye meg fog nekem bocsátani? – szorongatta középső bátyját Rebekah keservesen.
• Nem tudom, Rebekah – válaszolta a kérdezett kimérten, mivel továbbra is értetlenül állt a megtudott információ súlya alatt.
• És már csak Silas meg persze Mordred hiányzik ide, hogy teljes legyen a felfordulás – mordult fel Klaus. Majd mindenkit a pokolba kívánva folytatta az ivást és a tombolást.

Mikor Lance, a karjaiban lévő - továbbra is alvó - Prue és Ric a házhoz értek erősen megdöbbenve fedezték fel, hogy ott már van valaki.

• Kitalálom, te vagy Jane, a mókus – jelentette ki a szőke hajú férfi az ég felé emelve a tekintetét. Valahogy azzal kapcsolatban is volt egy sanda gyanúja, hogy ki is küldte a lányt.
• Valójában Sarah-nak hívnak – válaszolta az ezúttal emberformát öltött mókus. Vörös haja be volt fonva, kissé szeplős arca aggódva fordult Prue felé és laza ruhadarabok voltak rajta.
• Szóval Mókuskám, gondolom Morgana küldött ide – hagyta figyelmen kívül a lány közbeszólását a szőke hajú férfi.
• Kockázatos lett volna egyedül ideküldeni Prudence úrnőt és én azért jöttem ide, hogy segítsek neki – válaszolta Sarah, alias Jane a mókus.
• Eltakarítani utána, ha túlzásba esne, és mielőtt Merlin megtudná – pillantott mindent értően a lányra Lance.
• Pontosan, amit Meredith tett az teljesen megengedhetetlen és már előkészítettem pár gyógyfüvet annak érdekében, hogy Prudence úrnő jobban legyen – mutatott a készítmények felé.
• Az úrnős részt nem lehetne elhagyni? – kérdezte Ric zavartan. Lance felröhögött ezt hallva, tudva, hogy az amazonok esetében ez teljesen kizárt.
• Nem – nézett rá az egykori történelem tanár felé felháborodva Sarah és teljesen vérig sértődött még csak a lehetőségre is.
• Akkor gondolom képes vagy arra, hogy minél előbb jobban legyen és magához térjen – intézte a szőke hajú férfi a lányhoz a szavakat.
• Egy nap alatt két ember kötött magához, az egyiket a Túlvilágról hozta vissza, a másikat csak a pereméről. Ráadásnak megfosztotta Meredith-et a halhatatlanságától. Normális esetben is egy hónapot kéne az ilyesmiért aludni, hogy ezt rendesen ki pihenhesse egy olyan személy, aki az ő szintjén áll. De Morgana úrnőm készített egy főzetett, amivel a negyedére csökken a várható időtartam – válaszolta Sarah.
• Reméljük ennek nem lesz olyan hatása, mint a múltkorinak – mondta Lance fenyegetően.
• Nem, nem lesz – rázta meg a fejét Sarah határozottan. Most egyébként sem lehetne kockáztatni az ilyesmit.
• Már meg ne bántódj, de mi erre a garancia? – kérdezte Ric. Akit azért a Túlvilágról alaposan szemmel tartotta a többieket, különösen Damont meg persze Preu-t így tudta, hogy mi a helyzet.
• Morgana úrnőm szava – válaszolta Sarah. Ric és Lance azonban ettől sem lettek jobban meggyőzve, de végül a vérfarkas ivott először a szerből és mikor nem lett tőle semmi baja, akkor itatták meg Prue-val is.