Az érem két oldala
„A félelem és a
düh az érem két oldala. Egyikre sincs szükség!” Csillagközi romboló: Penge c.
film
Egy fél órával
Damon, Rose és Elena távozása után Lexi felmerészkedett az emeletre, a többiek
– akik nem dőltek ki valamilyen után módon – továbbra is az étkezőbe voltak és
különböző tevékenységekkel foglalták el magukat. Valamilyen belső kényszernek
engedelmeskedve egyikük sem hozta fel Kol előtt azt, hogy esetleg megnézhetné
Stefan-t, vagy – az immár jelen sem lévő - Damont és ezzel kapcsolatban
beszélgetést sem kezdeményeztek. Ugyanis mindannyian érezték, hogy ez a téma
túlságosan is kényes ahhoz, hogy ők akárcsak pár szóval is célozzanak rá. Az
ősnek pedig egyértelműen esze ágában volt ezt megtenni.
A szőke vámpírnő
kissé tétován kopogatott annak a szobának az ajtaján, amibe egészen eddig olyan
sok időt töltött aggódással és szomorkodással. Stefan nyitott ajtót és szó
nélkül félreállt, hogy beengedje legjobb barátját, akiről nemrég még azt hitte,
hogy meghalt.
- Prue? –
érdeklődte Lexi, mivel a nőt nem látta sehol. Aminek egyrészt örült, mert így
négyszemközt beszélgethet a másikkal, viszont az érem másik oldalán az volt,
hogy nem tudta hogyan is kezdjen bele a bocsánatkérésbe, amivel egyértelműen
tartozott.
- Elaludt, a
szobájába vittem – felelte Stefan szelíden és becsukta az ajtót, hogy háttal
nekidőljön. Aztán onnan figyelte legjobb barátját, aki tőle szokatlan
tétovasággal toporgott a szoba közepén. Tény és való, hogy örült neki, hogy
életben van, mégis… annyi mindent eltitkolt előle és úgy vélte épp itt az
alkalom arra, hogy ezekről a dolgokról beszélgessenek.
- Hoztam fel
neked enni, mert… - kezdte Lexi, hogy aztán szinte a saját nyelvét elharapva
fékezte meg a folytatást. Soha sem volt egy tapintatos fajta, ő és Stefan ahhoz
túl sok mindenen mentek át együtt, ennek ellenére most nem akarta még
kényelmetlenebbé tenni a helyzetet azzal, hogy ilyesmit emleget fel. Gyorsan
letette a kezében tartott tálcát mielőtt még véletlenül összetöri.
- …nyilvánvaló
volt, hogy nem fogok lemenni – fejezte be Stefan egykedvűen, és továbbra sem
mozdult a felvett pozíciójából, ami miatt egykori legjobb barátja csak még
idegesebb lett.
- Ez a helyzet
mindenki számára új és úgy vélem mindenki megérti a vonakodásodat a találkozást
illetően – motyogta a szőke vámpírnő lágyan. Ő a maga részéről örült volna, ha
sikerül közelebb hozni őket egymáshoz, de ez egyértelműen nem volt ilyen
egyszerű és főleg nem olyan, ami azon nyomban teljesülni fog. Idővel talán.
Remélhetőleg.
- Már
találkoztam vele Lexi – jegyezte meg a másik komolyan. Persze igaz, hogy azon
találkozássokkor még nem volt tisztában azokkal a dolgokkal, amikkel most.
- De, akkor még
nem tudtad, hogy ő… az apád – foglalta szavakba a másik gondolatait Lexi, a
végét meglehetősen bizonytalanul hagyva, mert nem volt biztos a fogadtatásban.
Igaz, azért annyit biztosan tudott, hogy Stefan nem úgy fog reagálni, mint a
bátyja.
- Valamint azzal
sem voltam tisztában, egyesekkel ellentétben persze, hogy az anyám életben van,
veled együtt – közölte Stefan fanyarul.
- Stefan, ő
aludt, és amikor megtaláltunk titeket… ti már, szóval… - Lexi ismét nem tudta
hogyan magyarázza a meglehetősen szomorú tényeket.
- Amikor először
találkoztunk. Nem mondtad el, miért nem? – kérdezte Stefan bánatosan fürkészve
a másikat, akinek jól láthatóan bűntudata volt. Nem minden ok nélkül.
- Mit is
mondhattam volna? A nevem Alexia és a nagyapád küldött azért, hogy segítsek
rajtad és a bátyádon. Stefan, meg kell értened, hogy ami eleinte
kötelezettségnek indult az barátsággá vált, szeretetté. Még a bátyádat is
szeretem, pedig soha sem voltunk puszipajtások – próbálta szavakba foglalni a
véleményét a szőke vámpírnő tétován.
- Amikor
meghaltál… Damont hibáztattam, olyasmiért, ami nem is volt végzetes rád nézve.
El tudod képzelni, hogy így visszatekintve milyen érzés ez? – érdeklődte Stefan
keserűen.
- A mesterem… Merlin,
úgy vélte nem állhatunk elő az egésszel és tisztában voltunk vele, hogy
édesanyátok nemsokára felébred és első dolga lesz megkeresni titeket – próbálta
megmagyarázni a lehetetlent. Bűntudata volt, de akkor és most is úgy véli, hogy
jól cselekedett.
- Jó, hogy
emlékeztetsz rá. Mi értelme volt ennek az egész alvásnak rá nézve? – szegezte a
kérdést a legjobb barátjának Stefan kíméletlenül, bár továbbra sem mozdult az
ajtótól.
- Emlékszel
mielőtt a mesterem, visszahozta volna az emlékeiteket említett, hogy Prue milyen
iramban és mértékben keresett titeket? Az a pusztítás… az a sok vér… Nem
lehetett hagyni, hogy tovább folytassa, így nem. Szüksége volt egy kis időre,
hogy megnyugodjon – válaszolta Lexi feszülten.
- De több mint százötven évre? – Stefan amikor
megnyugtatta az anyját, akkor határozta el, hogy kideríti miért történt mindez.
Olyan hosszú idő. Valami oka csak volt, hogy nem szakadt meg előbb a folyamat.
- A mérték
sajnos nem volt megfelelő, de szerintem nem kéne most már ezzel törődni. Ugye
nem haragszol rám? – próbálta kerülni a válasz Lexi, mielőtt kiderül, hogy ez
is Merlin döntése alapján alakult úgy, ahogy. Ugyanis a mestere megkérte
Morganát arra, hogy altassa el Prue-t, de amikor az időről volt szó önhatalmúan
magához ragadta a teendőket és felesége tudta nélkül növelte a dózist. Mert nem
akarta, hogy a lánya tovább folytassa a véleménye szerint értelmetlen
gyilkolást. Morgana minden bizonnyal tisztában volt ezzel, de inkább magára
vállalta a dolgot. Nem tudni miért, de ez most nem is igazán volt érdekes.
- Szükségem van
egy kis időre, mert az igaz, hogy nem haragszom rád, de szeretnék átgondolni
pár dolgot. Sok mindent. És nem tartom jó ötletnek, hogy Damon-t egyedül
hagyjam – válaszolta végül Stefan, elnézve a másik válla fölött. Az előbb egy
pillanatra a szemébe nézett és ennyi pont elég volt ahhoz, hogy új
képességeivel mindenre rájöjjön. Nem tudta, hogyan kéne kezelnie azt, ami
tudomására jutott.
Az emberek
fejébe bejutni más volt, mint egy vámpíréba, főleg, ha az olyan idős volt, mint
Lexi. Tudta, hogy nem tarthatja majd meg magának ezt az információt, ahhoz
túlságosan is fontos volt. Viszont tisztában volt azzal is, hogy Merlin és Prue
egyébként is kényes apa-lánya kapcsolata a mostaninál is rosszabb lesz, ha ez
kiderül és nem igazán hitte, hogy egy ilyen kijelentést egyáltalán túlélne a
férfi.
Mindazonáltal
valakinek tudni kell erről, és bár lehet, hogy nem ez lesz a világ legjobb
ötlete, de úgy döntött, hogy ez a személy Damon lesz. Leginkább azért
választotta a testvérét, mert így talán a mérleg még inkább Prue felé fog dőlni
és akkor ők ketten kibékülnek. Mert Damon akármennyire adja az érzéketlent
mindkettőjüknek hiányzik a másik.
- Rendben,
megmondom, édesanyádnak, hogy hol talál rád – törölte meg a szemeit Lexi, mint,
akinek csak a szemébe ment valami, de arról volt szó, hogy fájt neki a másik
távolságtartása. Bizonyos fokig persze megértette. Nagyon is. Ennek ellenére
összeszorult a szíve és csak abban reménykedhetett, hogy Stefan megbocsátja
neki a múltban történteket. Mindent, sajnos nem lehet elfelejteni, de azért
talán csak nincsen minden veszve.
- Köszönöm, és
Lexi? – kérdezte Stefan mielőtt kilépett volna a helységből egy pillanatra még visszafordult,
hogy ismét a másik szemébe nézzen.
- Igen?
- A legjobb
barátom vagy, még mindig. Mindennek ellenére – jegyezte meg és elhagyta
édesanyja házát. Gondolkodni kellett. És még ki kellett találni, hogy ezt az
egészet hogyan mondja el Damonnek.
- Tudom. Tudom –
szipogta a vámpírnő mikor a másik távozott és akarata ellenére zokogásban tört
ki.
Másnap Prue
felébredése után kissé meghökkenten fedezte fel maga mellett Kolt. Kibújt az
ágyból, gyorsan lezuhanyozott és felöltözött, közben pedig egyfolytában rázta a
fejét, mert annyira abszurdnak találta ezt az egészet. Camelotban Kol és ő
olyan magától érthetődően beszélgetek a babáról és a jövőről. Most mégse tudta
mi is lesz ebből. Talán tényleg sikerül végre egy családnak lenniük?
Az étkezőbe
lépve szint már-már kellemes családi összkép fogadta, ami olyan meghökkentő
volt, hogy megfontolta azt a lehetőséget, hogy csak úgy a hecc kedvéért
sikítozni kezd és megvárja a reakciókat. Végül elvetette ezt, leginkább, azért,
mert nem akart hülyét csinálni magából. Ugyanis a kép, ami fogadta a következő
volt: Ric a kávéját kortyolgatva olvasta a végzősök legutóbbi dolgozatait –
nyilván már hiányzott neki a munkája -, Jeremy és Rebekah elmerülten
diskuráltak a reggelijük felet és olyan közel ültek egymáshoz, hogy egy tű sem
fért volna közéjük. Sarah készítette az ételeket, amiket aztán az asztal
közepére halmozott. Elijah újságot olvasgatott, de az fölött elkapta a nő
tekintetét, kérdőn ránézett mikor látta annak megtorpanását, Prue azonban ismét
megrázta a fejét. Tényleg nem kéne meglepődnie!
- Jó reggelt –
köszöntötte őt végül Elijah udvariasan, és felállva kihúzta a maga melletti
széket. Prue leült és mivel éhes volt a további kölcsönös köszönések után
nekilátott három pirítósnak. Persze nem egyszerre, az általában Lance szokása
volt.
- Szükséged van
valamire Prudence úrnő? – sertepertélt körülte Sarah.
- Nincs.
- Stefan úrfi,
Damon úrfiék után ment miután te lefeküdtél. Persze előtte még beszélgetett
Alexiával – közölte a nővel, mert úgy vélte ez olyan kérdés lehet, ami a nőt
érdekli. Igaza volt. Prue természetesen számított rá, hogy ez lesz. Stefan
valószínűleg neki akart segíteni ezzel, meg persze el akarta kerülni Kolt.
- Alaric jól
sejtem, hogy Lio nem végezte el azt a varázslatot, amivel módosítja Mystic
Falls lakosságának emlékeit a halálodat illetően, úgy mintha egy hosszabb
szabadságot vettél volna ki? – kérdezte Prue, lényegretörően az ex-történelem
tanár felé fordulva.
- Azt mondta,
hogy biztonságosabb, ha te végzed el. Aztán elsorolt olyan dolgokat, amiknek
nem sok értelme volt – felelte Ric zavartan. Az, hogy semmi értelme nem volt
Lio mondandójának véleménye szerint túl finom megfogalmazás volt. Persze a
fekete hajú férfi jó fej volt, meg minden, mégis kissé furcsa szokásai voltak
és reakciói is hagytak némi kivetni valót maguk után. Példának okáért, azt
mondta azért nem változtatja meg ő az emberek emlékeit, mert, ha nem úgy
sikerülne, ahogy Prue szeretné, akkor a nő mérges lenne rá és ezt nem akarta
megkockáztatni. Mintha legjobb barátnője megölné csak azért, mert rosszul
csinál valamit! Mert, ugye nem tenne ilyet? Ugye?
- Reggeli után
ismét visszatérhetsz – mosolygott rá halványan a nő.
- Az remek lesz
– vigyorodott el Ric boldogan.
- Király –
szúrta közbe Jeremy is vidáman.
- Jeremy, még a
végén azt fogom gondolni, hogy nem tetszetek az óráim – húzta fel a szemöldökét
Prue kissé cinikusan.
- Nem, én nem…
csak… - hebegte a Gilbert fiú zavartan.
- Értem, Jeremy
– sóhajtotta a nő, tudva, hogy nem szegény fiút kéne piszkálnia azért, mert
furcsa neki az új helyzet. A maga részéről persze roppantul érdekesnek
tartotta, hogy Jeremy láthatóan ilyen közel került Rebekah-hoz. Eddig azt
hitte, hogy a fiú a Bennett lányba szerelmes, de ez nyilván téves elképzelés
volt, mert, akkor miért lenne itt a szeretett személy helyet?
Ráadásul, Prue
úgy vélte, hogy Bonnie és Jeremy soha sem lehettek igazán olyan felszabadultak
egymással, mint a Rebekah és Jeremy páros. Ha ez valóban így van, akkor nem
kéne megtörni ezt az úgy kapcsolatot, de persze a boszorkányt sem szabad
figyelmen kívül hagynia, mert nem akarta, hogy több bajt okozzon. Megölni persze
még nem kell, de Lio azért benézhet hozzá, csak, hogy emlékeztessék rá, hogy ki
is a főnök és pontosan meddig mehet el. Biztos, ami biztos.
Tehát Prue
végrehajtotta a varázslatot és ez után egyfajta rutin alakult ki náluk, a
következő hetek során, amit mindenki igyekezett a maga módján megtartani.
Prue naponta
kétszer átment a Salvatore panzióba, általában Lance-el vagy Lióval és
beszélgetett Stefannal, mivel idősebb fia annak ellenére, hogy hálás volt neki
azért, hogy Ric ismét az élők között van, és ennek köszönhetően elmehetnek
együtt a Mystic Grillbe semmi módon nem közeledett felé.
Damon, pedig az
erejét próbálta egymaga meghatározni. Érdekes volt, persze az egyik ilyen
lebilincselő kísérlet során búcsút mondott a konyhának, de arra már egyébként is
igazán ráfért az újítás. Ezért aztán legtöbb idejét a hasonmással töltötte,
akivel nem volt nehéz elengedni magát és őszintén tudott mindenről beszélni.
Stefan továbbra
is őrizgette azt a titkot, amit Lexi fejéből kiolvasott, mert egyik pillanatot
sem találta megfelelőnek arra, hogy felvázolja azt a testvérének. Ugyanis,
amikor először próbálkozott volna vele, akkor Damon éppen Elenával beszélgetett
és nem szerette volna megzavarni őket. A második alkalommal Damon és Ric
iszogattak, miközben a történelem tanár dolgozatokat javított. Harmadszor,
pedig Damon éppen tönkretett a konyhát új képességei egyikével, így aztán
Stefan, aki nem akart ugyan erre a sorsra jutni tovább hallogatta az
elkerülhetetlent.
És a fiúknak ott
volt Rose, hogy segítse őket abban az esetben, ha valamilyen problémájuk
merülne fel. Damon megvolt győződve arról, hogy a vámpírnőben ritka kincset érő
házvezetőnőre bukkantak, akit ráadásul még fizetniük sem kellett.
Kol kerülte a
fiait, ahogy azok is őt. Ezen kívül figyelmen kívül hagyta Klaus faggatózását
Camelotról, ami azt eredményezte, hogy legidősebb testvére nem akart vele szóba
állni. Valamiért ő ennek inkább csak örülni tudott. Ami miatt csak még jobban
magára haragította az ősi hibridet. Prue és ő bár nem töltöttek sokkal több időt
együtt egészen jól megvoltak. Egyikőjük sem hozta szóba a baba témát, ahogy a
nő régi otthonában tett látogatásukról is hallgattak. Este egymás mellé
feküdtek le és annak ellenére, hogy eleinte furcsának tetszett túl könnyűvé
vált.
Klaus a maga
részéről nem szeretett sokáig egy helységbe lenni Lance-el, ezért ha ez
megtörtént, akkor rövid időn belül távozott. Mostanában pedig inkább visszatért
a Mikaelsson villába tekintettel arra, hogy Caroline már nem ápolgatta tovább
Stefan lelki világát, vagy ha igen, akkor azt nem Prue otthonában.
Elijah ingázott bátyja
villája és Prue háza között. A kényes légkör ellen nem sokat tudott tenni, bár
a maga részéről próbálkozott. Tett egy óvatos célzást arra, hogy esetleg Kol
megfontolhatna egy beszélgetést a fiaival, természetesen öccse reakciója nem
maradt el. Kol kikérte magának, hogy Mr. Önuralom adjon neki tanácsokat és
megmondta neki, hogy foglalkozzon a saját dolgával. Utána vagy öt napig még
csak szóba sem állt a testvérével. Elijah, aki sejtette, hogy hasonló végeredménnyel
fog végződni a dolog sztoikus nyugalommal tűrte mindezte. Aztán megkérdezte
Prue-t, hogy segíthetne-e valamiben neki, mert hasznossá akarja tenni magát, ha
már a családja területén ilyen csúfos kudarcot könyvelhetett el. A nő ezért
aztán megkérte rá, hogy az ismerősei között kérdezzen körül, hogy valaki nem
látta-e a drága jó Percivalt, mert ő nagyon
szeretett volna ismételten elbeszélgetni vele. Lehetőleg most úgy,
hogy a férfi őszinte lesz és elárulja, hogy miért is nem tette meg azt a szívességet
neki, ami nem kívánt valami nagy áldozatott. Elijah tehát belevetette magát a
kutatásba. Természetesen nem talált semmi hasznosat. Legalábbis eddig, de
biztosította Prue-t arról, hogy ez rövid időn belül változni fog.
Lio legjobb
barátnője kérdése alapján ellátogatott a Bennett boszorkányhoz, aki nem olyan
meglepő módon nem fogadta őt jó szívvel, sőt meglehetősen durva volt vele és
nagyon kereken kijelentette, hogy tőle mindenki feldobhatja a lábát, mert náluk
ez sajnálatos módon nem tartós állapot. A fekete hajú férfi a szokásos
aggodalmas megnyilvánulásai helyet keményen helyre tette a boszorkányt, és
Prue-nak inkább csak nagy vonalakban számolt be a beszélgetésről. Mivel tudta,
ha egy az egyben mindent bevallana a hallottakkal kapcsolatban, akkor a nő
olyan gyorsan ölné meg a Bennett boszorkányt, hogy annak pislogni sem maradna
ideje. Persze nem tudhatta, hogy valaki más is megfogja látogatni Bonnie-t, és
ő a nemlegest választ hallva nem fogja majd vissza magát.
Lance nem
próbált közeledni a fiához és inkább szüntelenül flörtölt Sarah-val, aki
olyankor minden egyes alkalommal, szinte megölte őt a tekintetével és egyre
többször hagyta figyelmen kívül. Mindenestre továbbra is főzött rájuk és a
szőke hajú férfi, aki ezt nagyra értékelte, visszavett egy fokozatott. Igazán
unta magát, ráadásul kiemelten érzékeny vérfarkas érzékei veszélyt jeleztek, de
nem tudta honnan fog rájuk törni és pontosan mikor. Mindenesetre úgy vélte,
hogy túl hamar.
- Történni fog
valami és ez nem jó – jegyezte meg Lance Prue irodájában a kanapén való
elterpeszkedés közben. A szoba tulajdonosa a forgószékében foglalt helyet és
ingerülten dobolt az asztalon, még Lio az egyik fotelba telepedett le. Ők
hárman úgy vélték ideje egy késő esti megbeszélésnek mentesen felesleges
jelenlétektől, szemektől és fülektől. Utóbbi elkerülése érdekében meggyújtottak
egy zsályagyertyát.
- Tudom – hagyta
abba egy pillanatra a tevékenységét Prue, hogy szőke hajú barátjára tekintsen,
majd újult érdeklődéssel folytatta tovább a dobolást.
- Én is ezt
mondom, már napok óta mégsem figyel rám senki – morgolódott Lio keserűen,
mintha őt soha sem hallgatnák meg.
- Lio, te
folyton vészmadárkodsz – legyintette a nő szabad kezével, mintegy jelezve, hogy
ennél talán több kell ahhoz, hogy ő is aggódni kezdjen.
- Nem is –
tagadta a fekete hajú férfi kapásból, mintha az állítás nem a valóságot
türközné.
- De igen –
replikázott Lance fellengzősen.
- Örülnék neki,
ha nem kezdenétek igen-nem játékba, mert ez nem a legalkalmasabb pillanat erre
– csapott határozottan az asztalra, mert nem akart eltérni a tárgytól.
- Bocsi – kérte
elnézést a szőke hajú férfi könnyedén.
- Bocsánat –
motyogta Lio is.
- Semmi gond –
felelte Prue egy nehéz sóhaj közben, mert az igazság az volt, hogy fekete hajú
barátja nem tévedett, mert ő neki is rossz érzése volt. - Szerintettek ki fog
támadni?
- Először? Nem
tudom, Mordred vagy Silas, vagy esetleg van más versenyző is? Nem, mintha ők
ketten nem lennének elegek. Az igazat megvallva kettővel többen vannak, mint
ami még véleményem szerint egészséges – töprengett el a lehetőségen Lio.
- A Bennett
lány? Mondjuk az igazat megvallva, nem hinném, hogy azért kéne paráznunk, miszerint
ő megtámad minket – vetette ellen saját hangosan kimondott gondolatát Lance
lekicsinylően. Egyértelműen nem tartotta sokra Bonnie képességeit.
- Beszéltem vele
– felelte a fekete hajú férfi szenvtelenül. Lance ugyanis ezt még nem tudta és
nem nagyon örült annak, amikor rájött, hogy a másik kettő csak most avatja be őt. Akkor is, ha Lio
reggel beszélt a lánnyal és Prue-nak pedig kora délután mesélte el. Elvégre
azóta bőven lett volna ideje arra, hogy neki is elmondja!
- És nem kéne
elfeledkezned arról, hogy ahhoz történetes elég ereje volt, hogy végrehajtson
két áldozást és majdnem egy harmadikat, hogy a következményekről ne is
beszéljünk – mutatott rá a tényekre Prue komoran.
- És Quetsiyah
törvénye? – dobta fel a magas labdát Lance merészen és legjobb barátnője arcát
kezdte fürkészni ugyan úgy, ahogy Lio.
- Honnan
tudjátok? – dermedt meg egy pillanatra Prue és ezért a kérdése élesebben
csattant a kelleténél.
- Egy kismadár
csiripelte, aki tulajdonképpen a sötétséget képviseli a Mágia Őrzői közül –
válaszolta Lio, aki próbálta ezt a kérdést nevek nélkül megoldani, mert azóta
nem említette senki Merlint a nő előtt, hogy az Camelotba küldte a férfit. Azt
sem tudták, hogy az már kiszabadult-e vagy továbbra is ott tartózkodik. Morgana
sem jelentkezett még, bár a háromfős csapat úgy vélte nemsokára hírt fog adni
magáról. És remélhetőleg az ő oldalukon lesz, sőt ez volt a legvalószínűbb.
- Remek – fortyant
fel Prue, hogy Merlin erről is tudott, ahogy nyilván az anyja is és utóbbi
ismét megfogja kísérelni őt annak rábeszélésére, hogy Avalonba menjen, ami
miatt előre is ingerült volt. Nem is beszélve arról, hogy vajon, ha legjobb
barátai tisztában vannak ezzel, akkor az ő imádott
édesapja vajon kinek fecsegte még el?
- Csak mi,
Rosemary, Sarah és talán Ric, valamint esetleg Jeremy tudjuk a hírt – előzte
meg a kérdést Lio. Prue kimérten bólintott. Az említettek nem fognak semmit
mondani erről, ebben teljesen biztos volt.
- Úgy értsem nem
akartad elmondani nekünk? – kérdezte
Lance felháborodottan, bár a nyomaték egyértelműen saját maga miatt volt.
- Tudomásom
szerint nem vagy közvetlenül érintett ebben a kérdésben – torkolta le a
felszólalót a nő.
- Kol egészen
stabilan fogadta – kockáztatta meg a kijelentést Lio.
- A stabil az
azt jelenti, hogy nem szaladt világgá, amikor megtudta a nagyhírt – fűzte hozzá
saját álláspontját a kérdésről a szőke hajú férfi.
- Álmos vagyok,
máskor folytatjuk. Addig is tartsátok nyitva a szemeteket – állt fel Prue, mert
kezdett fáradt lenni. Mindenki más már aludt a házban, ami nem is volt csoda,
mert hajlani két óra volt.
- Egyébként sem
szeretek csukott szemmel sétálni, még azt hinnék nem vagyok normális – jegyezte
meg Lance komolyan.
- És milyen
igazuk lenne - nyugtázta a kijelentést Lio vigyorogva.
- Ezt meg, hogy
is értetted pontosan? – Prue már csak ennyit hallott a beszélgetésből, mielőtt
a szobájába ment volna. Igaz, hogy még a konyhát is útba ejtette, mert
megkívánta Sarah burgonyasalátáját.
- Tru? –
mormolta Kol félálomban, amikor a nő befeküdt mellé az ágyba.
- Éhes voltam –
érkezett a féligazság halkan.
- Sokat eszel –
dünnyögte az ős.
- Aludj Kol,
mielőtt ismét olyat mondasz, amiért megöllek – szusszantotta Prue. Nem kellett
kétszer mondani, mert hálótársa szinte azon nyomban visszatért Álomországba,
ahová nem sokkal később ő is követte.
Másnap Jeremy
úgy határozott, hogy meglátogatja Bonnie-t, szégyellte magát, hogy mostanában ennyire
elhanyagolta. Mégsem mondott nemet, akkor, amikor Rebekah felajánlotta, hogy
elkíséri. Úgy vélte a szőke hajú ősnek szüksége van egy kis környezetváltozásra
és, mivel hétvége volt, így ő is szabad volt, ami által semmi kifogás nem volt
az ellen, hogy együtt töltsék a napot. Ismételten.
- Bonnie, lehet,
hogy nem fog jól fogadni, de majd én megmagyarázom neki a helyzetet – közölte Jeremy,
miközben a Bennett ház felé sétált Rebekah-val. Kéz a kézben. Egyikük sem
tudta, hogy melyik volt az, aki ezt kezdeményezte, mégse húzták el a saját
kezüket a másikéból.
- Ő sem mozdult
ki a házból mostanában? Ric, azt mondta, hogy iskolába sem volt – mondta
Rebekah.
- Megviselte az
édesanyja halála és az, hogy Prue nem hozta vissza, amikor megkérte rá, vagyis
jobban mondva követelte – próbálta védelmébe venni a boszorkányt a Gilbert fiú,
de ő maga is tudta azt, hogy ez egy meglehetősen gyenge érv és az, ahogy Bonnie
előtte viselkedett egyáltalán nem volt normális. Az említett esemény után,
pedig egyre inkább magába fordult, ezért volt az, hogy Jeremy nem is próbálta
vigasztalni, mert a lány már azzal vádolta, hogy ő örül a szenvedésének. Még
ilyet, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy milyen az, amikor elveszít egy
szülőt!
- Követelni
valamit Prue-tól? Őrültség! – csóválta meg a fejét Rebekah, mert meggyőződése
volt, hogy Kol feleségétől – aki nem is volt a felesége, de azért valami nagyon
hasonló volt ahhoz – igény nyilvánítani valamire oly módon, hogy az
valószínűleg a tiszteletlenség határát súrolja nemcsak hogy kockázatos, hanem
teljességgel megengedhetetlen. Jórészt, akkor, ha az illető életben kíván
maradni. A szőke ős úgy vélte a Bennett lány is csak azért úszta meg a csúf
halált, mert Morgana előtte ölte meg az anyját. És annak ellenére, hogy miket
mondtak Prue-ról a kegyetlenségének is volt egy határa. Igaz, talán inkább Jeremy miatt nem tette meg, gondolta Rebekah.
- Lehet.
Valószínű. Igaz – ismerte el végül a Gilbert fiú kissé vonakodva.
- Nem lehet
mindenkit visszahozni csak azért, mert mások úgy akarják – jelentette ki a
szőke hajú ős tőle szokatlan módon meglehetősen bölcsen.
- Tudom, csak ő
nem fogadta el könnyen – rázta meg a fejét Jeremy bánatosan.
- Értem –
felelte Rebekah, mivel ezzel kapcsolatban nem tudta, hogyan is kéne reagálnia.
Leginkább mert részben Bonnie miatt volt az, hogy Meredith megszállta a testét
és Mordred és Silas feltámadtak. Ezek közül már egy is elég lenne, ahhoz, hogy
a boszorkány halálát kívánja, mégsem tette. Jobban mondva nem ezért, hanem,
mert a lány járt azzal a fiúval, aki az ő szívének mostanában igencsak fontos
lett.
- Egyébként
honnan tudtad? – kíváncsiskodott Jeremy.
- Mit? –
válaszolt kérdéssel a kérdésre a szőke hajú ős kissé zavartan.
- Hát, hogy nem
lehet visszahozni akárkit.
- Nos, vannak
legendák, amik a Mágia Őrzőiről és az erejükről szól – magyarázta Rebekah.
- Félelmetes
lehet mindegyik – hümmögte Jeremy sokatmondóan.
- Prue közülük
az egyik olyan, akitől mindenki fél – tette hozzá a szőke ős elismerően,
valamint némileg félve is.
- Miért? Úgy
értem tudom, hogy néha kissé hidegen viselkedik, de sok mindenre képes lenne a
családjáért és értünk is… úgy értem… – próbálta megfogalmazni a véleményét a
Gilbert fiú komolyan.
- Azokért, akik
felesküdtek rá, persze, de tudod, aki képes elpusztítani egy olyan helyet, mint
Camelot az olyan mintha… nem kímélne senkit és semmit, ha az útjába kerülnek –
válaszolta Rebekah alaposan meggondolva minden egyes szavát.
- Hát, ha innen
nézzük, akkor lehet benne valami – ismerte el Jeremy.
- Az anyám
megakart ölni engem és a testvéreimet, az apám úgyszintén, ő viszont egyben
tartja a családját… mindenesetre megpróbálja és ez lenyűgöző – foglalta össze a
szőke ős azokat az észrevételeit, amik most számítottak.
- Még, akkor is,
ha vannak közöttük nagyon elcseszett egyének – célzott Merlinre a Gilbert fiú
grimaszolva.
- Jeremy! –
szólt rá a másikra Rebekah, de nem tudta megállni nevetés nélkül. Az, hogy
valaki így beszélt a férfiról egyszerre volt lenyűgöző és borzalmas.
- Csak az igazat
mondtam, mert azért nézd meg még Morgana is mire képes csak azért, mert valaki
nem csinálja azt, amit ő akar – mondta Jeremy tényközlően.
- Erre Prue is
képes lenne – mutatott rá Rebekah komolyan, bár szája sarkában a téma ellenére
továbbra is ott bujkált egy mosoly. A Gilbert fiúnak valahogyan mindig sikerült
őt jobb kedvre deríteni.
- Valószínű, de
akkor is jobb, hogy nincsenek olyan sarkalatos pontjai, mint Merlinnek vagy
Morganának – vélte Jeremy és a lehetőség miatt látványosan megborzongott. Nem
tudta volna elképzelni, hogyha lehetősége lett volna rá egyáltalán, akkor őket
szolgálja. Prue ebből a szempontból remek volt. Elvégre a két legrégebbi
személy, akik esküdt tettek neki a legjobb barátai voltak!
- A nő és
végtelen jó dologra célzol – összegezte a két nevezett személy általános
nézeteit azokkal kapcsolatban, akik esküdt tettek nekik.
- Pontosan, úgy
értem Prue nem csak nőket választ – érvelt a Gilbert fiú. Mert ugye ő ez
alapján továbbra is szenvedne az őrült vadász dolog miatt.
- Meredith
egyértelműen nem volt jó választás, ha ebből a szempontból nézzük – mondta
Rebekah komoran.
- Aminek sajnos
meg is lett az ára – értett egyet Jeremy harciasan. Szegény Prue, gondolta közben. Igazán nem ezt érdemelte azok után,
hogy segített Meredith-nek, hogy annak ne Morganához kelljen hűségesnek lennie.
De persze Mordred tehet az egészről, Meredith meg már megfizetett a tettéért. -
Ha arról lenne szó, akkor megtenné bárkinek, ha annak jó oka van arra, hogy
csatlakozni akar hozzá – mondta a Gilbert fiú teljes meggyőződéssel a
hangjában, mert ebben egyáltalán nem kételkedett.
- Igaz – ismerte
el Rebekah.
- Viszont Merlin
szolgái? – tért át a másik őrzőre Jeremy. Szerette, hogy a szőke ős és ő
bármiről beszélgetnek és meghallgatják a másikat, támogatják egymást. Eddig
szinte mindig csak olyan kapcsolatai voltak, amik rombomló hatással voltak a
közérzetére és ezzel együtt általában az egészségére is. Először Vicky, aztán
Anna és Bonnie. A maga módján mindegyik csak még rosszabbá tette az életét,
talán akarva, talán akaratlanul, de kihasználták őt, és után nem törődtek vele.
Rebekah más volt.
- Csak egyet
ismerünk – felelte Rebekah habozva. Egy alapján nem nagyon tudnak felállítani
bármilyen mintát. Közben, pedig megérkeztek a Bennett házhoz.
- Lexi-t, és
nézd meg ő is olyan megmentési kényszeres, ráadásul nő – válaszolta Jeremy és
megnyomta a csengőt és mikor semmilyen reakciót nem hallott bentről ismét
megtette. Aztán mivel úgy vélte történt valami lenyomta a kilincset és kitárta
az ajtót.
- Ha ebből a
szempontból nézzük, akkor… - mondta Rebekah, miközben a Gilbert fiú belépett a
házba, aztán szinte oda sem figyelve automatikusan követte, mikor azonban erre
rájött megtorpant és megragadta az előtte álló karját. - Jeremy – suttogta
mikor meglátta a nappaliban lévő vért és utána a hullát is. Legalábbis, ami
maradt belőle.
- Istenem…
Bonnie – lehelte a Gilbert fiú elborzadva és előre akar menni pár lépést, a
szőke ős azonban visszatartotta.
- Ne nyúlj hozzá
– kérte Rebekah remegő hangon. Látott már ezer éve sor sok halált és ez
határozottan borzalmas volt.
- De lehet, hogy…
- kezdte Jeremy, holott ő is tudta, hogy ez nem igaz.
- Meghalt Jeremy
– fogta két keze közé a másik arcát és kényszeríttette, hogy a szemébe nézzen.
- Fel kell
hívnom Prue-t – döntötte homlokát Rebekah-énak.
- Azt hiszed ő
tette? – lepődött meg a szőke ős.
- Nem, nem ő
volt– tagadta Jeremy hevesen. Ő maga is meglepődve mennyire biztos az
állításában.
- Akkor? –
faggatózott Rebekah továbbra sem engedve el a másikat.
- Azt hiszem
olyan valaki tette, akivel kapcsolatban határozottan nem érzek semmilyen
késztetést a személyes találkozót illetően. Mert az érme fordult egyet és
sajnos nem a mi nyerő oldalunkra eset – mondta Jeremy megrendülten és
kapaszkodott a szőke ősbe, mert szüksége volt rá.
Érdekes fejezet:) Jó hogy Stefan és Lexi kapcsolata rendeződött:) A Lexi fejéből megtudott információ újabb tökéletes példa arra,hogy Merlin azt hisz ő az isten. Ha ezt Prue megtudja olyan 99 százalék hogy Merlin az Excalibur hegyesebb végén találja magát. Tetszett a családi jelenet ami Prue szeme elé került:) Meg Jeremy hebegése is pedig nyilván Prue is remek tanár volt,de hát Ric egyszerűen Ric:) Kol Damon és Stefan azzal hogy ezt a nem veszek rólad tudomást játékot játsszák,megint csak azt demonstrálják hogy mennyire egyformák:) Remélem Percival nagyon jól tud rejtőzködni,mert ha Elijah ráakad és visszavisz,akkor Prue vagy inkább Lance biztos alaposan "elbeszélget" vele Még szerencse hogy Rosenak nincsenek telepatikus képességei,mert ha meglátná Damon elméjében hogy házvezetőnőként gondol rá,azt hiszem nagyon látványosan reagálna:D Érdekes hogy Prue terhessége még nem derült ki,de gondolom ami késik nem múlik Jó volt Jeremy és Rebekha beszélgetése az Őrzőkről. Azt hisze Jeremy még vissza is fogta magát azzal hogy elcseszettnek titulálta Merlint:) Hát azért megnéztem volna mit mond Bonnienak ő és Rebekha mért sétálgatnak kéz a kézben:) Bár úgy tűnik eddig még ők maguk sem gondolkodtak el azon hogy pontosan mi is van köztük. Nekem legalábbis úgy tűnt Jeremy határozottan azzal a szándékkal ment most a Bennet házba hogy megpróbálja rendezni a dolgokat kettejük között. Rebekha pedig valószínűleg azt a tanulságot vonta le a Stefannal és Damonnal folytatott viszonyából,hogyha megtetszik neki valaki ne legyen olyan rámenős mint az elmúlt 1000 évben. Nem tudom ki lehetett a támadó,de úgy érzem hosszú távon szívességet tett nekik.Mert úgy tűnik Bonnnie 2 út közül választhatott volna melöt a titokzatos támadó felkereste. 1 megpróbálja rendezni a dolgokat Jeremyvel és a többiekkel és segíteni nekik ahogy tud vagy,2bosszúszomjas fúria üzemmódba kapcsol és hűséget esküszik Mordrednek.Jeremy elmondása alapján pedig ez a 2-es lehetőség volt a valószínűbb főleg ha meglátja Rebekhat. Hát megint elég sokat írtam,de mentségemre szóljon ez a kedvencem a történeteid közül és imádom elemezgetni:) Kíváncsian Várom a folytatást:) Viktor
VálaszTörlésSzia Viktor! <3
TörlésKöszönöm, hogy írtál :)
Örülök, hogy tetszett :) Igen, lesznek még nézeteltéréseik, de rendben lesznek. Merlin már csak ilyen. Az már egyszer biztos, hogy Ric felülmúlhatatlan :D Persze, de számukra ez sokkal kézenfekvőbb, minthogy megpróbáljanak egymással normálisan beszélni. Az a beszélgetés tényleg alapos lenne ;) Az biztos :D A megfelelő időben mindenre fény derül ;) Ez már soha sem derül ki, hogy mit mondott volna. Nemsokára elgondolkoznak rajta ;) Szívesség volt a javából ;) Nagyon örülök neki, hogy ennyit írtál és elárulom, hogy nekem is ez a kedvencem :)
Már fent is van :)
Puszi
A nevem Lizzy, szeretném megosztani ezt a nagyszerű bizonysága az életem
VálaszTörlésmindenki. Elvettem a férjem James Smith; Én szeretem őt annyira vagyunk
már házasok 8 éve, két gyerek. Ment nyaralni
Angliában, ahol találkozott egy hölgy hívott Jenny, azt mondta nekem, hogy ő már nem
érdekli a házasság többé. Én annyira zavaros és elkezdtem
keres segítséget, minden erőfeszítést, hogy hozzátok vissza nem, amíg nem találkoztam egy régi
barátom hívott Clara és én elmondtam neki a problémámat, akkor azt be nekem
hogy az ember nevű Dr. OGAGU aki egy varázslatot neki, hogy elhozta ex
vissza neki a 3days. Felvettem a kapcsolatot Dr. OGAGU, hogy segítsen nekem, hogy vissza a
férj és arra kéri, hogy ne aggódjak, hogy az istenek az ő fore-apák
harcolj értem. Azt mondta, három nap múlva újra egyesülni én és a férjem
együtt. Három nap után a férjem hívott, és azt mondta, ő jön vissza
hogy megkereste a dolgokat velem, én meglepetés, amikor láttam őt, és elkezdett
könyörgött bocsánatért. Most én vagyok a legboldogabb nő a földön
mi ez a nagy varázslat görgő tett engem és a férjem, akkor forduljon Dr
OGAGU bármilyen lelki probléma, amit oly valaha, az ő hatásköre túl
emberi megértés, ha szüksége van a segítségére tud kapcsolatba lépni vele keresztül: drogagusolutioncenter@gmail.com fel vele a kapcsolatot MOST megoldás a problémákra az alább felsorolt.
(1) Ha azt szeretné, hogy az ex vissza.
(2) Ha mindig rossz álmok.
(3) Azt akarod, hogy támogatni kell az irodában.
(4) Ha szeretne egy gyereket.
(5) A családi problémák.
Vállalkozásfinanszírozást, személyi pénzügyeket, ingatlanhiteleket, autóhiteleket, hallgatói készpénzt, adósságkonszolidációs alapokat, fedezetlen pénzeszközöket, kockázati tőkét stb. Keresel.
VálaszTörlésWhataspp: +917204719376
Email: creditmidland@gmail.com
Ahmed Mohamed
Vállalkozásfinanszírozást, személyi pénzügyeket, ingatlanhiteleket, autóhiteleket, hallgatói készpénzt, adósságkonszolidációs alapokat, fedezetlen pénzeszközöket, kockázati tőkét stb. Keresel.
VálaszTörlésWhataspp: +917204719376
Email: creditmidland@gmail.com
Ahmed Mohamed
Vállalkozásfinanszírozást, személyi pénzügyeket, ingatlanhiteleket, autóhiteleket, hallgatói készpénzt, adósságkonszolidációs alapokat, fedezetlen pénzeszközöket, kockázati tőkét stb. Keresel.
VálaszTörlésWhataspp: +917204719376
Email: creditmidland@gmail.com
Ahmed Mohamed
Vállalkozásfinanszírozást, személyi pénzügyeket, ingatlanhiteleket, autóhiteleket, hallgatói készpénzt, adósságkonszolidációs alapokat, fedezetlen pénzeszközöket, kockázati tőkét stb. Keresel.
VálaszTörlésWhataspp: +917204719376
Email: creditmidland@gmail.com
Ahmed Mohamed